Boldogtalanságunkért sokszor másokat okolunk. Pedig leggyakrabban mi magunk komplikáljuk túl az életünket – méghozzá azzal, hogy vakon követjük a „jó tanácsokat”, és bedőlünk a hiedelmeknek.
Mindenkinek legalább egyszer megfordul a fejében, hogy kevesebbet kapott az élettől, mint a többiek. Sikertelenségünket a legtöbbször egetverő tragédiaként éljük meg. A jó dolgokra viszont épp a fordítottja érvényes! Pedig mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha ismerünk legalább egy igazán boldog embert, rájövünk, hogy az elégedettség titka: a belső harmónia. Élni kell az adódó lehetőségekkel, amelyeket pedig nem kínálnak tálcán, maguknak kell őket kiharcolnunk. Ne gondolkodjunk azon, mivel tartozik nekünk a sors vagy más emberek. Összpontosítsunk arra, mivel vagyunk adósok saját magunknak! Nagyrészt rajtunk múlik, milyen lesz az életünk.
Szüksége van a segítségemre
Szép és emberi dolog másokon segíteni. Egyesek viszont szinte egész életüket annak szentelik, hogy másokat szolgáljanak. A családtagok, barátok gyorsan megszokják, hogy van valaki, akire mindig lehet számítani, aki mindent elrendez – helyettük. A „jótét lélek” pedig csapdába esik. Egyrészt lelkiismeret-furdalást érezne, ha elutasítaná a segélykérőket... Másrészt fél, hogy megharagudnának rá...
Ha Ön is hasonló cipőben jár, két lehetősége van: erejét felülmúlva jótékonykodjék tovább, és élvezze az erkölcsi győzelem keserédes gyümölcsét (Feláldoztam magam, vagyis jobb vagyok másoknál!), vagy egyszer s mindenkorra vegye tudomásul, hogy nem lehet örökösen „mentőangyal”. A nehézségekkel mindenkinek magának kell megküzdenie.
Kötelességünk viszont, hogy a szeretteink közelében legyünk, ha tényleg szükségük van a segítségünkre. De csak ennyi! Magunkkal szemben csak egyetlen kötelességünk van: éljük a saját életünket.
Nem szabad kimutatnom, hogy boldog vagyok
Az utóbbi években divat „nyúzottnak” látszani. Azt hisszük, ha nem látszunk kimerültnek, a többiek majd azt gondolják: kevés a munkánk, sok pénzünk (esetleg szeretőnk) van. Félünk attól, környezetünk hogyan „reagálja le” a boldogságunkat. Szent igaz, hogy a munkahelyi siker vagy a jól működő párkapcsolat néha irigységet vált ki. De ez nem a mi gondunk, az irigykedők gondja. Ne legyünk tekintettel rájuk! Az ő dolguk, hogyan emésztik meg mások boldogságát. Egyébként a fejlettebb országokban a kevésbé szerencsések számára motivációt jelent mások sikere.
Nem fogadják el, hogy más vagyok
Hihetetlen, mit meg nem tennénk azért, hogy ne térjünk el az átlagostól! A környezet, a barátnők és a kollégák véleménye, a szülők esetleges kritikája mind-mind szerepet játszanak ebben. Félünk úgy élni, ahogy szeretnénk, ezért igyekszünk azt a mintát követni, amelyet (szerintünk) mások normának tartanak. Pedig minden ember más, így nem létezik univerzális recept arra, hogyan éljünk. Akkor miért tesszük mégis azt, amihez nincs kedvünk, miért töltjük a szabadidőt olyanokkal, akik nem állnak igazán közel hozzánk? Miért hangoztatunk olyasmit, amivel nem értünk egyet? Ha állandóan másoknak akarunk megfelelni, nem fogjuk magunkat jól érezni a bőrünkben.
Az én kedvemért!
Vannak közöttünk jó páran, akik azt gondolják, hogy náluk rosszabbul senki sem járt a párjával. Pedig hiába várjuk, hogy a másik a kedvünkért majd megváltozik. Nincs is jogunk ezt kívánni! És arra sincs okunk, hogy mi változzunk partnerünk kénye-kedve szerint. Ha nem illünk össze, a legjobb, ha szétválnak útjaink. Soha nem könnyű a szakítás, néha pedig egyenesen lehetetlennek tűnik. (De ne feledjük: csak a mi szemszögünkből. Amúgy nincs lehetetlen!) Rajtunk múlik, hogy az önbecsülés vagy a kényelmi szempontok vezérlik-e döntésünket. Ne feledjük: csak akkor van értelme minden kapcsolatnak, ha a felek őszintén szeretik egymást, és elfogadják a másikat olyannak, amilyen!
Az életet gondosan meg kell tervezni
Fontos számunkra a biztonság. Azt hisszük, már elég tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy szépen megtervezzük elkövetkezendő éveinket. Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket! Valószínűleg másképp jutunk célba, mint ahogyan azt előtte elképzeltük. Elég csak arra gondolnunk, hogy az emberiség legnagyobb felfedezései tulajdonképpen véletlenek.
Ha mindenáron ragaszkodunk előre megtervezett állomásainkhoz, kudarcot kudarcra halmozunk majd. Az élet nem egy vasúti menetrend! Legyenek céljaink, de ne féljünk rögtönözni, itt-ott megállni, széttekinteni!
Csak a szép nő lehet boldog
Szinte minden magazin címlapjáról tökéletes szépségek mosolyognak ránk – karcsú derék, hosszú combok, szilikonnal feltöltött keblek és ajkak. Az az érzésünk, hogy az előnytelen külsővel rendelkezők hátránnyal indulnak az életben. Igaz, hogy jó érzés vonzónak lenni, de mégsem szabad első helyre tenni a külsőségeket. (A címlapról ránk mosolygó sztároknak és modelleknek általában romokban hever a magánélete. Tehát a szépség nem minden!) A belső értékeknek is megvan a maguk szerepe, varázsa. Tegyünk (sokat) a szépségünkért, de soha ne akarjunk más bőrébe bújni. Szeressük önmagunkat!
A pszichológus bolondokat gyógyít
Ha fáj a fogunk, elmegyünk fogorvoshoz. Ha viszont a lelkünk szorul ápolásra, nem merünk szakemberhez fordulni. Pedig közösen felderíthetnénk, hol a baj. Hol húzódnak életünk gyökerei? A pszichológus nem oldja meg helyettünk a problémákat, hanem felteszi azokat a kérdéseket, amelyek segítségével rátalálhatunk a helyes útra. Vagyis „iránytűt” ad a kezünkbe. A gondok sűrűjéből egyedül kell kiverekednünk magunkat, de legalább a szakember is megnyugtat, hogy jó irányba tartunk.
