Egy fiatal lány sok jó tanácsot kap a férfiakat illetően – a testvérétől, az édesanyjától, a nagyijától. Vagyis az a jó, ha kicsit kioktatjuk leánykáinkat, hogy megóvjuk őket a kellemetlen csalódásoktól.
Ha a jóisten azt akarta volna, hogy az ember repüljön, szárnyakat adott volna neki. De nem adott. Sokszor mégis elkerülhetetlen, hogy repülőgépre szálljunk. Nem baj. Van pár trükk, amellyel csökkenthetjük a félelmünket.
Sosem késő változtatni a haszontalanná vált mindennapi rutinon. A rossz szokásokon. Ráadásul a változtatásra minden időpont alkalmas, legyen az az év eleje vagy akár a tavasz kezdete, esetleg a nyári napforduló.
Ezek a „bölcs tanácsok” generációról generációra hagyományozódnak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy kötelességünk őrizni a tüzet: szent kötelességünk a jó tanácsokat tovább adni az eljövendő generációknak.
Mi történik, ha egyszerre annyi nehézség zúdul a nyakunkba, hogy nem látunk kiutat a magányból, a problémák tengeréből, s a hitünk is elhagy bennünket?
Mit tehetünk, ha minden rendben van körülöttünk, sikeresek vagyunk az élet minden területén – csak éppen ,,nőiségünkben" jelentünk csődöt? Mi állhat a háttérben, ha egyszerűen nem jön a baba?
Néha fogalmunk sincs, mit kellene tennünk: hol rontjuk el dolgainkat, mit kellett volna másképp tennünk és azt is meg kell tanulni, legközelebb hogyan ismerjük fel a kényes szituációt.
