Tisztelt szerkesztőség! Másfél évvel ezelőtt írtam önöknek a sorsomról, amely azóta is alakul – néha úgy, ahogy az ember szeretné, de legtöbbször úgy, ahogy a sors akarja. De remélem, most már én is tudom irányítani az életemet.
Néhány évvel ezelőtt amputálták a mellemet, és ez a műtét testileg, de leginkább lelkileg nagyon megviselt.

Hála a családomnak, a segítségükkel sikerült magamat túltennem a megpróbáltatásokon. Mert a család szeretete nagyon fontos: a lelki nehézségek alatt, de minden nehézségben segít talpra állni, továbblépni és élni akarni.
Később rászántam magam a plasztikai helyreállító mellműtétre, amely nemrégiben valósult meg. Hosszas intézkedés után sikerült eljutnom a megfelelő szakemberekhez, és végül minden rendeződött.
A műtétet elvégezték, nagyon komoly beavatkozás volt. A hasamból vettek le egy darab bőrt, azzal helyettesítették a hiányzó részt, amit szilikonnal formáltak ki.
A heg szépen gyógyul, és én úgy érzem, megvalósult az álmom, bár a testi-lelki egyensúlyig még hosszú út vezet. Remélem, egyre kevesebb nő kerül az enyémhez hasonló helyzetbe, de ha mégis, ne titkolózzunk, ne kezeljünk tabutémaként, hanem BESZÉLJÜNK RÓLA!
Köszönöm, hogy elmondhattam.
Tisztelettel: U. Mária
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk










