Gyakran felmerül az a kérdés is: vajon jó-e, ha a gyereket a nyári szünetben is leültetjük a tankönyv mellé?
Van, aki attól fél, hogy a gyereke szeptemberig elfelejti az év közben megtanultakat, és ha nem is egész nyáron, de legalább a szünet egy részében naponta egy-két órát tanul vagy gyakorol a gyerekkel.
Egyesek a szünet elején letudják ezt, mások szerint pár nappal az iskola előtt érdemes tanulással foglalkozni. (Ha mindenképp gyakoroltatni akarjuk a gyereket, a szünet utolsó két hetének hétköznapjain tegyük, és csak reggel tanuljunk egy keveset.) Előfordul, hogy az oktató köti a szülők lelkére: foglalkozzanak egész nyáron a gyerekkel, mert csúnyán ír, vagy nehézséget okoz neki a számolás. De mit mond a pszichológus? Azt, hogy a nyár a pihenés, a kikapcsolódás ideje.
Erre a pihenésre az igazán fontos iskolai tananyag valódi elsajátítása szempontjából is nagy szükség van. Nyáron a gyerekek nagyon sokat fejlődnek – nemcsak testi-lelki értelemben, hanem az előző év során elsajátított tananyagot illetően is. A pihenés időszakában érik valódi készséggé, amit a tanév során begyakoroltak.
Ahhoz ugyanis, hogy valami tényleg készséggé váljon, a részmozzanatoknak feledésbe kell merülniük. A mindennapos gyakorlás éppen ezt a jótékony lemerülést akadályozza meg.
Az a gyerek tölti jól a nyarat, aki arra használja fel, amire való: vakációzásra. Arra, hogy egy időre teljesen megfeledkezzen az iskoláról. Így többet fog fejlődni, mint ha az egész nyarat tanulással tölti. Ma már vizsgálatok is bizonyítják, hogy a gyerek akkor fog tudni helytállni az életben, ha a különböző életkori szakaszokban életkori szükségleteinek és igényeinek megfelelően élhetett. És pihenhetett, amikor annak volt ott az ideje.
A szakember szerint nyárra ne adjunk tanulni- és gyakorolnivalót a gyereknek. Esetleg ha a csemete saját maga hozzálátna a feladatokhoz (mert szorong, hogy mi lesz majd az őszi számonkérésnél), segítsünk neki, de ne kérdezzük ki, ne írassuk vele újra a csúnyára sikerült oldalakat. A nagyobbaknál pedig a kötelező olvasmányok olvasónaplóba rögzítése helyett sokkal fontosabb lenne, hogy a gyerekek árnyékban heverészve mindenfélét olvassanak, amihez épp kedvük van, akár „ponyvákat” is.
A nyári szünetben a szülők egyik legnagyobb problémája, hogy küldjék-e és ha igen, akkor hova (milyen táborba) a gyereket. Van, aki azt szeretné, ha csemetéje a vakáció alatt is tanulna, mások az aktív kikapcsolódás mellett döntenek. A napközis táborokat már régen nem csak a megőrzés végett szervezik, különböző kézműves- és sportfoglalkozásokat tartanak. Egy-két hétre ez jó megoldás, egész nyárra viszont nem.
A táborokban ugyanis mindig zajlik az élet, így kimondottan arra, hogy a gyerekek idegrendszere „kisimuljon”, nem alkalmasak. Az igazán szegény, hátrányos helyzetű gyerekek családjában viszont fel sem merül, hogy táborba is lehet menni. Ott pont fordítva, az ingerszegény környezet, az unalom, a semmittevés az, ami negatívan hat a gyerekre.
