Augusztus végére eltűnik a nyári lazaság, sok ember belefárad a tikkasztó hőségbe és sokan kezdik úgy érezni: jó lesz, hogy végre itt az ősz… A szeptember azonban sokaknak egy új kezdet ígéretét hordozza: szeptembertől többet sportolok, egészségesebben eszem, kevesebbet telefonozok… Akárcsak az újévi fogadalmak. Miért akarjuk mániákusan újrakezdeni az életünket és megváltozni? Mikor és hogyan lehet valóban jól csinálni az újrakezdést?
Gyermekként az év kezdetét számomra nem a január 1., hanem a szeptember 1. jelentette az iskolakezdés miatt. Már nyár végén alig vártam a tanszerek bevásárlását, az új füzetek, tankönyvek illata izgalommal töltött el, és arról álmodoztam, vajon mit hoz az idei tanév. Komoly ígéretekkel készültem minden iskolakezdésre, már akkor is, amikor még nem is ismertem az újévi fogadalmak jelentését a felnőttek világából. Számomra a pihenés után az élet szeptemberben kezdődött, pláne mikor középiskolába, később pedig főiskolára mentem. Talán a szeptember pont ezért sokkal konkrétabb újrakezdési pont, amely egész életünk során elkísérhet.
Miért pont szeptember?
Nyáron kilépünk a megszokott rutinból: nyaralunk, későn fekszünk, későn kelünk – megengedőbbek vagyunk magunkkal szemben. Nyáron minden kicsit lazább, és az élet a mókásabb, naposabb arcát mutatja. Ősszel azonban – ahogy ez a természetben is csodálatosan tükröződik – megkezdődik a kemény munka, a begyűjtés, szüretelés időszaka. Nincs mese, vissza kell térni a dolgos hétköznapok világába. De talán eddigre már elegünk is lesz a hónapok óta tartó kötetlenségből, strandpapucsokból, és újult erővel, motiváltan vágunk bele a munkába. És ha már visszatérünk egy struktúrához, felmerül bennünk a kérdés: miért ne lehetne életünk rendszere még jobb, mint nyár elején?
Az „újrakezdés-effektus”
A háttérben valós pszichológiai jelenség húzódik, ez pedig a „fresh start effect”, azaz „újrakezdés-effektus”. A kifejezést Hengchen Dai, Katherine L. Milkman és Jason Riis használta és tette ismertté a 2014-es, Management Sciencefolyóiratban megjelent tanulmányukban. A fogalom lényege, hogy bizonyos időbeli mérföldkövek – január vagy szeptember 1., születésnapok vagy akár a hónap első napja – egyfajta pszichológiai határvonalat képeznek. Ilyenkor régi életmódunkat, szokásainkat, „rosszabbik énünket” hajlamosak vagyunk egy képzeletbeli régi élethez társítani, a dátumokra pedig új fejezetként tekinteni.
Így könnyebben lezárunk egy korszakot, és friss energiával indul a start. Ez növeli a motivációnkat, friss célokat és tudatosságot ad. Ezek a mérföldkövek mentális időszakokra osztják az életünket,és segítenek abban, hogy hibáinkat, tökéletlenségünket egy régebbi életszakaszhoz kapcsoljuk, amit már lezártnak tekintünk.
Habár naptárilag a szeptember az év háromnegyede, kulturálisan mégis fontos mérföldkőként tekintünk rá – akár az iskola, a nyár vége vagy az ősz kezdete miatt. Mindez együttesen azt az érzést keltheti bennünk, hogy mostantól minden más lesz – akár mi is.
Fontos, hogy önmagában egy hónap első napja nem hoz érdemi változást az életünkbe. Ezt magunknak kell véghez vinni, méghozzá úgy, hogy jelentést adunk neki, majd komoly elhatározással vágunk bele. A „mostantól” – kezdetű ígéretek hamar teljesítményprojektté válhatnak. A mostantól rendszeresen edzem, főzök, egészségesebben táplálkozom, szorgalmasabb leszek a munkában vagy a tanulásban olyan fogadalmak, melyek egy idő után felesleges stresszfaktorként működhetnek.
A probléma a túlzott célkitűzés, de a kezdeti lelkesedés helyét hamar átveszi a lehangoltság is, közevetlenül azután, mikor kimaradt a szigorúan betervezett edzés, főzés helyett pedig mégiscsak a gyors házhozszállítás mellett döntünk péntek este. Ezután automatikusan jön a csalódottság érzése és a maró önkritika. Bántjuk magunkat, mert (ismét) nem sikerült. De korántsem az akaraterőnkkel van a baj. Leginkább túl sok változást próbálunk egyszerre fenntartani – ami hosszú távon fáradtságot és kiégést eredményez.
Akkor hogyan NE csináljuk?
Legyen szó szeptember 1-ről vagy egy kerek szülinapról, semmiképp se próbáljunk egyszerre tizenötféle célt betartani. A drasztikus változások vagy éppen megvonások (főként fogyókúra esetén) szintén nem vezetnek jóra. Ne hajszoljuk a végtelenségig a tökéletességet, akkor sem, ha egy nap kimarad az edzés vagy éppen nem brillíroztunk a munkában. Ez még korántsem nevezhető kudarcnak. Könnyű mások makulátlan életéhez hasonlítgatni a sajátunkat, főként a közösségi média korában: ismerőseinknek látszólag minden sikerül, csak mi vagyunk ilyen tehetetlenek… Nem tudhatjuk, mi áll a filterezett valóság mögött, és egyébként is, a változást mindenkinek a saját tempójában kell beépítenie. Ne rövidtávú célokban gondolkodjunk, hanem új, egészséges szokásokban, melyeket be tudunk építeni a hétköznapjainkba – anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat.
És hogyan csináljuk?
Ha úgy érezzük, mindenképp változtatni szeretnénk, nem érdemes teljesen felégetni korábbi életünket. Elég, ha csak a következő lépést tervezzük meg, és maximum három területre koncentrálunk az életünkben (például test, munka, otthon). A lelkesedés hatalmas löketet ad, de hosszú távon a szokások lesznek azok, amelyek életünk szerves részeiként változást fognak hozni.
Törekedjünk egy minimum verzióra: nem fog mindennap sikerülni a 45 perces edzés, de napi 10 perc testmozgás is megteszi, ha ezt állandósítjuk. Érdemes átgondolnunk azt is, mit akarunk valójában: lehet nem új munkahelyre van szükségünk, csupán több szabadságot szeretnénk.
És ami a legfontosabb: nem kell teljesen eltörölnünk régi önmagunkat, hiszen múltbéli döntéseink, esetleges hibáink és a velük járó tanulságok járultak hozzá ahhoz, akik ma vagyunk. Ne töröljük ki ezt az embert – inkább legyünk rá büszkék,és igyekezzünk még többet kihozni belőle! Nem kell kifordulnunk magunkból és teljesen új emberré válni, főként olyanná, aki nem is hasonlít a valódi személyiségünkre. Nem kell mindenkinek egészségguruvá válnia, semmi baj nincs azzal, ha szeretünk néha sült krumplit majszolni, és a lépcső helyett gyakran a liftet választjuk. Vizsgáljuk meg, mi az, amit szeretnénk elengedni és mi az, amit megtartanánk. Miből szeretnénk többet az életünkben, hogy boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak legyünk?
A szeptember 1. valakinek egy egyszerű naptári nap, másoknak azonban fontos mérföldkő és egy új kezdet ígérete. Ha a változás mellett tesszük le a voksunkat, ne bánjunk magunkkal túlzottan szigorúan, néha dicsérjük meg azt a testet és lelket, amely nap mint nap értünk dolgozik. Ha pedig nem sikerült, ne feledjük: bármikor újrakezdhetjük!
