Turner Zsigmond Pozsonyban született, majd Budapestre került, ahol 1943-ban az országos színészegyesület növendékeként olyan kiemelkedő színészek mellett statisztált, mint Fedák Sári, Ajtai Andor vagy Bulla Emma. 1945-ben a háború viszontagságai miatt visszatért Pozsonyba, ahol 1947-től a Szlovák Nemzeti Színház színésze lett.
Ő azonban magyarul akart játszani, hát átszegődött az 1950-ben megalakult Faluszínházhoz.1952-ben a Matesz alapítótagja, és alakításai — több főszerep és sok nagyszerűen sikerült epizódszerep — révén hamarosan vezető színészévé vált. Még a kisebb szerepeket is jelentőssé tette jellemformáló készsége, színészi tehetsége. Nyugdíjba vonulásáig többmint száz szerepet játszott szívvel-lélekkel. 1949-től napjainkig rádiózik, több alkalommal filmezett csehszlovák és magyar filmekben, többek között Bacsó Péter Jelenidő c.filmjében is.
„Hogy mit csinálok egész nap? Egy nyugdíjasnak soha nincs ideje! Reggel fölkelek, elolvasom a napi sajtót, megnézem a híreket. Aztán nyakamba veszem a várost: bevásárolok, elintézem, amivel Lilike megbízott. Délután pihenek, sétálgatok, tévét nézek. Párommal Lilikével szeretünk kirándulni, sokat járunk a Tátrába és a horvát tengerpartra. S nekem ez untig elég. Már nem akarok szerepeket.“
Turner Zsigmond édesanyjával (5 és 16 évesen)
„Már gyerekkoromban is »bohóckodtam«. Az udvarunkban levő lugast használtam színpadként, pokrócból készítettem elé függönyt. Talán már akkor tudtam: egyszer színész szeretnék lenni.“
„Általában vígjátéki alakokat, illetve összetett, negatív figurákat játszottam. Szerettem a kihívásokat, a közepes vagy kisebb, de nehezen megformálható szerepeket.“
Az arany emberben, mint Krisztyán Tódor, 1955
„A szerepeket illetően nem voltam válogatós. Mindegyik szerep fontos volt számomra.“
A makrancos hölgy Petruchiojaként Lőrincz Margittal,1963
„Az olyan partnereket szerettem, akik komolyan vették munkájukat. Kedvenc partnerem volt a régi időkből Király Dezső, Ferenczy Anni, később Boráros Imre.“
Az 1970-es Anna Karenina egy jelenete, ahol Turner Zsigmond Anna megcsalt férjét, Karenint alakítja. A lexikonok szerint ez az egyik legjobb alakítása. Az előtérben Ferenczy Annit láthatjuk, aki Turner Zsigmond egyik kedvenc partnere volt.
A peleskei nótáriust 1982-ben játszotta a művészegyüttes. Miklósi Péter, a Hét akkori kritikusa így ír róla: „A címszerepben Turner Zsigmond ideális nótáriusként mutatkozik be, Zajtai Istvánja helyenként egyenesen jutalomjátéknak tűnik.“
A peleskei notárius, 1982
„Ezen a képen kiskutyámmal, Csöpikével sétálok. Ezzel a nagyon helyes, hosszú szőrű tacskóval nagyon szerettem együtt lenni, gondoskodni róla. Nyugdíjba vonulásom után a napom jó részét ő töltötte ki.“
„Lilikét 23 évvel ezelőtt ismertem meg egy hakni alkalmával. Ő nagyon aranyos nő. Talán az tart minket össze, hogy teljesen ellenkező a természetünk. Olyanok vagyunk, mint a kutya és amacska, de én pont ezt szeretem benne! Mert aztán mindig van miért kibékülni.“
Turner Zsigmond párja, Csizmadia Lilike egy kirándulás alkalmával.
Siposs Jenő, a színház egykori „mindenese“ így írt róla 1970-ben: „Turner Zsigmond mindent elért, amit színész az ő korában elérhet: a kollégái szeretik, a rendezők becsülik,a közönség és a kritika elismeri. Munkáját az alapos felkészülés, a mindig pontos szövegtudás és a színpadi vasfegyelem jellemzi, mind apróbán, mind az előadáson. Maszkja mindig kitűnő, minden előadáson maga készíti — igényes erre.“
„Ezt a karikatúrát Konrád Józsi barátom készítette rólam“
80. születésnapja alkalmából gratulálunk, és még sok örömteli percet, jó egészséget kívánunk!
