A reggelek érdesek-deresek, a nap ereje lanyhulóban, a levegő hűvösebb, az árnyék hamarabb nyúlik. A levegőben nappal ökörnyál száll, este füstszag terjeng. Már nem ébreszti az embert harsány madárcsicsergés, mert egyre kevesebb az énekes kedvű madár. Őszirózsát, krizantémot szedünk a kertben, és a nappali vázájába tesszük, hogy amíg lehet, gyönyörködhessünk a friss virág látványában.
Még virágzik a muskátli is az ablakban, és szépen zöldell a rozmaring, de éjjelre már jobb, ha árnyékos helyre tesszük, meg ne csípje a dér. Érett almák piroslanak a faágakon, szőlőfürtök virítanak a tőkéken, és a lombok ezer színben tobzódnak, hogy aztán lassan kopaszodjon, fakuljon a táj, és szürküljön az ég. A vándormadarak csapatostul vonulnak délre – a munkanélküliek pedig a nagyobb kereset reményében a szomszédos országok alma- és szőlőkertjeibe...
Egyre gyakrabban köszönt ránk a nap ködös őszi reggelekkel. A köd misztikus homály, melyben izgalmasan sejlenek fel a fák, bokrok, házak körvonalai. Mintha valami puhaság lepne be mindent, amin keresztül még a legélesebb körvonal is elmosódik, a legércesebb hang is eltompul, és kellemessé válik. Betakarja az embert, elrejt mindent – épp csak sejtet valamit: az évszak varázsát.
Nincs annál hangulatosabb ilyenkor, mint a tejfehér ködben sétálni az őszi erdőben, ahol lépteink erejét elnyeli a puhán zizegő avar. A ködös-nyirkos időt sokan nem szeretik: az autóvezetők a látási viszonyok miatt mérgelődnek, és be kell kapcsolniuk a ködlámpát. A reggeli száguldozás helyett kénytelenek lépésben haladni, ha nem akarnak egy hirtelen felbukkanó fának vagy egymásnak hajtani.
A langymeleget, melyben gyorsan érik a gyümölcs meg a szőlő, lassan felváltja a hűvösebb idő. De addig még utolsó támadásba lendülnek a torkos és durva darazsak, valamint a mustkedvelő muslicák. Kosarakba, kamrába kerül a gyümölcs meg a zöldség, puttonyba a szőlő, onnan pedig egyenest a présházba. Lekvárt főzünk, lecsót és csalamádét tartósítunk, káposztát savanyítunk. Az ősz a mustkóstolgatás ideje, melynek egyik színhelye a hangulatos borospince, ahol a hosszabbra nyúlt estéken jó hangulatban kvaterkáznak a szorgos bortermelők.
A másik színhely pedig az őszi vásár, ahol – míg a feleségek a vásárfiát kiválasztják –, a férjek a hosszas és alapos kóstolgatás után a gravitáció áldozataivá válnak, és képtelenek felállni az italos sátrak előtti padokról.
Az ősz első felében még gyönyörködhetünk az ezerszínű természetben. A szép napokon lehetőleg minél több időt töltsünk a szabad ég alatt. A sokszínű ősz erőt ad, hogy átvészeljük majd a napsugárban szegény téli hónapokat. Az erdőben, fasorban barangolva teleszedhetjük a zsebünket dióval vagy a kosárkánkat csipkebogyóval. S ha szerencsénk van, közelebbről is megfigyelhetjük a szuszogó sünit, a gyanakvó mezei pockot, és ha nem is látjuk meg, de egész biztosan hallani fogjuk a büszke fácánkakas hangját.
Ne szalasszuk el az alkalmat, és menjünk ki a természetbe! Biciklizzünk a sárga kukoricaföldek földútjain, a kanyargó folyók töltésein, vagy kerekezzünk el a harmadik falu határáig! Ügyes kezű csemetéinkkel szedjünk kukoricacsuhét vagy gesztenyét, és készítsünk belőle bábukat! Vagy kössünk színes falevelekből tarka csokrot! A játékkal töltött idő hangulatát egy egész életen át őrizni fogjuk.
A vénasszonyok nyarát lassan teljesen felváltja a nedves, borongós, hűvös idő. Az évszak másik felében már alig jut mód arra, hogy a szabadban csatangoljunk. A fák kopaszon nyúlnak az ég felé, megadva magukat a természet törvényének. Az időjárás nem kegyes hozzánk, vagy hideg eső esik a szürke felhőkből, és napokra el van zárva tőlünk a tiszta égbolt. Vagy olyan zord az időjárás, hogy az ember csak arra érez kedvet, hogy a meleg szobában üldögéljen – esetleg a fényes, meleg üzletközpontban bevásároljon.
Elővesszük hát a meleg szvettert, kabátot, sapkát, belebújunk, úgy indulunk útnak. Jót tesz ilyenkor, ha a napot forró csokival kezdjük, vagy finom gyógynövényes teával, nehogy a borongós időjárás kikezdje a kedvünket. Napközben a város utcáin sietve, ha galád módon a szvetterünk alá siklik az egyre hidegebb levegő, álljunk meg a sültgesztenyés bódé előtt, és vegyünk magunknak egy staniclivel! Mindjárt nagyobb elánnal folytatjuk a napi teendőink végzését. A hideg, nyirkos hétvégéket a legtöbbször a lakás falai közt töltjük. Ne vesztegessük az időt feleslegesen! Süssünk finom süteményeket, próbáljunk ki új recepteket, vagy ha nem érzünk kedvet hozzá, olvassuk el azokat a könyveket, amelyekre eddig nem volt időnk!
A tél felé közeledve egyre kevesebbet tartózkodunk a szabadban, és egyre több időt töltünk a tévé, számítógép képernyője előtt. Megfeledkezünk arról, hogy őseink az évnek ebben az időszakában is megtalálták a szépet, a hasznosat. Ilyenkor töltötték a legtöbb estét együtt, különböző elfoglaltságot találva maguknak. Vagy kukoricát, vagy tollat fosztottak, közben megtárgyalták az egész rokonságot, sőt akár az egész falut is.
Igazi stresszoldó tevékenység ez, amely meghosszabbítja az ember életét. Hiszen már a tudós kutatók is elismerik, hogy nincs jobb stressz- és depresszióellenes gyógyszer, mint a finom pletykálkodás – tehát a kibeszélés, természetesen csak módjával!
Az ősz átmeneti évszak a buja nyárból a puritán télbe. Teljes egészében ez az átmenet jellemzi. Kezdődik a meleg, napsugaras, lágy napokkal, ezt felváltja az ezerszínű tobzódás, majd lassan megkopik, hogy érdes-hidegen, megfakultan búcsúzzon. A fény évszaka véget ér, átadja helyét a csöndesebb, napsugárban szegény időszaknak, amikor az ember lecsendesülhet, magába szállhat kicsit, és több időt szentelhet az elmélkedésnek. Vegyük észre, érezzük át és élvezzük az ősz (de minden évszak) szépségét, és a természet bőkezűségét, varázsát, amellyel elkápráztat bennünket!
Ne feledjük, hogy a rohanó életmód, a természetellenes szokásaink, a magas szintű technika mindennapos használata ellenére még mindig a természet gyermekei vagyunk!
Póda Erzsébet
