Általában ritkán izgulok interjúkészítés előtt. Most azonban, hogy Horváth Gábor plazmafizikusra vártam, aki nemrégiben átvette a nemzetközi Junior Chamber International szlovákiai társasága által odaítélt Év Fiatal Tudósszemélyisége díjat, valamint a BMW autógyár különdíját, igencsak szorongtam. Eszembe jutottak a gimnáziumi fizikaórák, a felmérések – és harmatgyenge érdemjegyeim… Ki tudja, a végén még menekülőre fogom, ha nem robban oda az asztalomhoz a mosolygós, fiatal tudós.
– Már gyerekkoromban is rendkívül energikus voltam. Igazi kis perpetuum mobile – kezdi mesélni vezekényi gyermekkorát hatalmas lendülettel. – Iskola után hazamentem, bedobtam a táskám a sarokba, és már mentem is. Foci, atlétika, futás. A maradék szabadidőmben pedig faltam az ismeretterjesztő könyveket. Minden érdekelt, de a legjobban a fizika. Nyolcéves koromban el is határoztam, hogy részecskefizikus leszek.
Horváth Gábor
– Nyolcévesen?
– Minél többet olvastam róla, annál jobban megragadott a szépsége. A mai napig mindenben a logikát keresem. Egyébként a szűk családunkban nincs fizikus. Édesanyámnak vegyész végzettsége van, édesapám pedig gáz- és központifűtés-szerelő, testvérem pedig autószerelő. Van viszont egy atomfizikus rokonunk (nagyapám unokahúgának férje), a franciaországi Grenobleban élő Kocsis Menyhért, akit már felterjesztettek Nobel-díjra. A galántai gimnáziumban végig kitűnő voltam. Szlovák nyelvből csak azért kaptam gyengébb osztályzatot, mert annyira felháborodtam Mečiar és Slota nyelvtörvényén, hogy évekig nem voltam hajlandó megszólalni államnyelven.
– A Comenius Egyetemen soha nem érte kellemetlenség a nemzetisége miatt?
– Nem, soha. Itt csak az számít, ki hogyan teljesít. Én pedig megfogadtam a gimnáziumi matematika-tanárnőm tanácsát, aki mindig azt mondta: nekünk 120%-ra kell majd teljesítenünk, hogy elfeledtessük tanárainkkal, hogy magyarok vagyunk.
– Mindjárt az első években felfigyeltek a képességeire?
– Nem. Az első két évben nem igazán törtem magam, buliztam inkább. Harmadikban viszont, amikor elkezdődött a szakosodás, és én a plazmafizikai tanszékre kerültem, szinte szárnyakat kaptam. Tanáraimnak pont a lazaságom tetszett meg, mert soha nem stresszeltem. Született adottságom, hogy nem vagyok izgulós, és tudatosan kontrollálom magam.
Stresszhelyzetben ugyanis leblokkol az agy, és léket kap a gondolatok, ötletek szabad áramlása. A másik fontos dolog: én „el tudom adni” magam. Erre kevés kutató képes! Pedig nagyon fontos, hiszen a mi munkánkat nem segítik menedzserek.
– Évek óta rendszeresen kijár az angliai Milton Keynes-i egyetemi központba, ahol a nagy szakmai hírnévnek örvendő Nigel Mason professzorral közösen végez kutatásokat – többek között részt vett a díjazott Titán-kutatásban. Ez a kísérlet miért olyan nagy horderejű?
– Fundamentális kutatásnak indult, ahol egyes, iparilag alkalmazott gázok (metán, nitrogén) tulajdonságait szerettük volna még jobban megismerni. Laboratóriumi körülmények között egy fémhengerben sikerült
95%-os hasonlósággal megteremteni azokat a légköri viszonyokat, melyek a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszínét jellemzik. Számunkra az volt az érdekes, hogy a Huygens űrszonda által kapott légköri-felszíni mintákban – ha kis koncentrációban is – találtunk organikus vegyületekből származó DNS „előhírnököket“. Legfrissebb kutatási eredményeinknek köszönhetően pedig megtaláltuk azt a plazmakémiai folyamatot, mely a nyomokban található vízért felelős a Titán légkörében. Ez azt jelenti, hogy sokmillió év múlva, elindulhat egy evolúciós folyamat, ami magyarázatot adhat a földi élet keletkezésére is.
– Egyre több külföldi állásajánlatot kap, amelyeket rendre visszautasít. Mi ennek az oka?
– Amikor először kimenten Angliába, pár nap után azt gondoltam: ez maga a csoda! Mindent bebiztosítottak, megszerveztek, nekem csak a munkára kellett összpontosítanom. Két hónap múltán viszont úgy éreztem, túl jó itt nekem, nem inspirált annyira, mint az otthoni közeg. Rá kellett jönnöm, hogy engem minden ideköt, itt vagyok otthon. Azóta azon igyekszem, hogy három hónapnál többet semmiképp ne legyek távol. Szerencsére az egyetemünk kutatóközpontja minden téren versenyképes egy hasonló ausztriai kutatóközponttal. Csak kevés a kutató.
– Ha ilyen kevés a diák, akkor elméletileg kapkodnak a végzősökért. De hol tud elhelyezkedni egy friss diplomás fizikus?
– Jó kérdés. Nem tudom! Nálunk ugyanis még nem fejlődött ki a tudományos infrastruktúra, vagyis az egyetemeken kívül nincsenek kutatóközpontok. Plazmafizikusként viszont külföldön könnyű elhelyezkedni, hiszen a hétköznapokban minket körülvevő tárgyak, mint a számítógép, tévéképernyők, nyomtató, neoncsövek működése erre épül. Sőt, a korszerű gyógyászatban is alkalmazzák.
– Mint majd azt a plazmatollat, amelyet Ön fejlesztett ki?
– Ez így nem pontos. Én csak újrafejlesztettem! A plazmatollat már tíz éve használják Németországban a sejtek regenerációjára, valamint csontműtétek során a műtéti terület fertőtlenítésére. A kiáramló plazmaállapotú argon ugyanis nem roncsolja az egészséges szöveteket. Az általam újrafejlesztett változat leginkább abban különbözik a már ismerttől, hogy más működési elven alapszik, mint a kommersz plazmatollak és használata sokkal gazdaságosabb. Célunk egy itthon is megfizethető plazmatoll klinikai forgalomba hozása, melynek a prototípusa a legutolsó kutatásaink során 95%-os hatékonysággal semlegesítette a közismert Candida-gombákat. Természetesen a laboratóriumtól az orvosi rendelőkig egy hosszú, paragrafusokkal tűzdelt út vezet, de jó hír, hogy már kutatási szinten létezik egy gyógymód, melynek nincsenek roncsoló mellékhatásai, mint pl. a kemoterápiának vagy sugárkezelésnek.
– Ha holnaptól nem dolgozhatna fizikusként, akkor mihez kezdene?
– Már gyerekként is úgy gondoltam, hogy tudós vagy zenész leszek. Hatéves koromtól zongorázom, és most már több mint tíz éve a falumbeli Ivány Árpáddal megalapítottam saját együttesemet, az AceTont. Falunapokra, bálokra, esküvőkre járunk zenélni. Mióta viszont megismertem a kedvesemet, Ivettet, kevesebb fellépést vállalok. Fontosnak tartom, hogy legyen időnk egymásra.
– Ez komolyan hangzik!
– Mert az is. Szerelem volt első látásra. Jövőre terveznénk az esküvőnket, miután ledoktoráltam és párom is lediplomázott.
– Elárulja nekem, mi a titka annak, hogy bármibe is fog, abból siker lesz?
– Nincs ebben semmi ördöngösség. Nem kell hozzá más, mint egy nagy adag szakmai tudás, józan paraszti ész – és csipetnyi einsteini értelemben vett őrültség. Egyszerű, nem?
