Kicsoda Slachta Margit? Hogyhogy alig tudunk róla? Világi szerzetes volt vagy politizáló apáca, aki a tízparancsolatot kívánta megvalósítani a törvényalkotásban? Sokáig egy szélsőségesen reakciós, bigott apáca képe élt róla. Nem kímélte a politikai karaktergyilkosság, ami miatt el kellett hagynia a hazáját. Az Amerikai Egyesült Államokban, Buffalóban halt meg, s alakja majdnem feledésbe veszett.
Slachta Margit a történelem legnagyobb kihívásai ‒ a két világháború, az ország szétdarabolása, a gazdasági világválság ‒ közepette folytatott politikai, szociális és szerkesztői munkát. Hitt a nők talpraesettségében és erejében, többször felszólalt a női választójog mellett, és támogatta az elesettek felemelését, mégpedig úgy, hogy képessé váljanak az öngondoskodásra. Javaslatai a női szempontot tették hozzá a törvényalkotási folyamathoz.
Slachta Margit: Kassa szülöttje volt az első női képviselő a magyar parlamentben
Női érzékenységgel a szociálpolitikában
A parlamentbe kerülve Slachta a dolgozó nők védelmét és az anyák nagyobb fokú támogatását úgy tálalta a parlamentben, hogy azt a férfiak is értsék – számokkal, gazdasági mutatókkal támasztotta alá érveit:
„Egy dohánygyárban dolgozó munkásnők gyermekei közül négy éven alul meghalt 36,17%, négy éven felül 6,8%, koraszülött 1,90%, elvetélés 8,15%, beteges a megmaradt gyermekek közül 20,28%, összesen tehát elvész a nemzet számára 72,59%, marad egészséges gyermek pusztán 27,4%.” Így kért a nők számára fizetett szabadságot, munka- és egészségvédelmet, betegsegélyző pénztárt, évente kétheti fizetéses szünetet. „Mi erős férfikarokat keresünk, de erős férfikarokat csak akkor fogunk tudni az országnak biztosítani, hogyha erős és egészséges anyái lesznek az országnak.”
Hangsúlyozta, hogy nem okos dolog a nemi alapon való megkülönböztetés, hiszen gazdasági hátrányt okoz visszafogni a társadalom felének a tetterejét.
„Mi úgy tekintjük a nő erejét, mint a nemzeti életerő forrását. Ez a kérdés eddig általában véve nem kezeltetett az általános érdek szempontjából, hanem mellékkérdésnek tekintetett.”
Az okok megszüntetéséért küzdött
Slachta Margit a nők és az egész nemzet iránti aggodalomból fakadóan érvelt a női jogok mellett. Józanon, felkészülten és olyan hangnemet megütve szónokolt, hogy szavai ne fenyegetésként tűnjenek fel az akkor férfiakkal teli nemzetgyűlés előtt. Javaslatai mellett érvelve többször leszögezte: a nők felzárkóztatása, az anyák segítése nemzeti érdek, a számok mögött az emberi sorsokat kell nézni. Hitte, hogy népneveléssel, közszellemformálással érhető el, hogy az eszközölt szociális döntések beépülhessenek a társadalmi rendbe, s ehhez a polgároknak hathatós segítséget kell kapniuk az államtól. Olyan politikai döntéseket kívánt, melyek alkalmassá teszik a nemzetet arra, hogy az országot lábra állítsa.
Célja volt a szegények felemelése ‒ kiemelten fontosnak tartotta, hogy a rászorulók ne alamizsnát kapjanak, hanem olyan hasznos segítséget, ami által talpon is tudnak maradni. Nem a felszínt próbálta látszatintézkedésekkel takargatni, hanem valóban az okokat kereste. Témái közé tartozott egyebek között az alkoholizmus, az iskolakerülés, a nem megfelelő munkakörülmények, a dajkák kizsákmányolása, a fiatalság nemi betegségei, valamint az árvaházak horrorisztikus csecsemőhalandósági számai. „…nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk [...], hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.”
A keresztény feminista
Meggyőződése volt, hogy a törvényhozásban a tízparancsolatot kell érvényre juttatni, mert csak Isten képes ez emberek számára méltóságot és jogot biztosítani. Az ember nem diktálhat erkölcsöt.
Slachta Margit a politikát egy olyan eszköznek fogta fel, amely biztosítja az egymásról való hatékony gondoskodást és a társadalmi igazságosságot. Ferenc pápa mintegy száz évvel később szinte ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg a politikai szeretetről Fratelli tutti című enciklikájában.
A női szem
Gyakran teszik fel a kérdést, hogy mik a női politikusok erősségei. Slachta ezekről az erősségeiről beszélt, melyeket a politika területén is kamatoztatni tudnak ‒ ilyen például a takarékosság, a gazdálkodás és a részletekre való odafigyelés. Úgy vélte, előnyös lenne, ha ezt a női szemléletmódot bevonnák az államháztartásba:
„A nő sok mindent másképen lát, mint a férfi, és sok mindent meglát, ami a férfi figyelmét elkerüli (...) Egészen így vagyunk az állam pénzével is. Ennek a pénznek különösen megvan az a jellege, hogy cseppenkint igen nagy mértékben tud elfolyni. Ezeket a cseppeket a férfiszem nem látja vagy nem veszi figyelembe.”
Az intézkedések mögött Slachta látta a kihűlt tűzhelyeket, a koldusbotra jutott családok szenvedéseit, mindazokat a hozzátartozókat, akik támasz nélkül maradtak. Beszédében a honatyák elé idézte a gyermekek ezreit, akik atyjuktól elszakítva és a nélkülözéstől korai sírba szálltak, a hadifoglyok megpróbáltatásait, valamint a magyar haza kínzó fájdalmát. Hangoztatta, hogy a nő a számokon és a számtani viszonylatokon túl azokat az embereket is látja, akikre ezek a számadatok kihatással vannak, s kijelentette: a nők lelkiismerete nem bírta volna el azokat a rossz döntéseket, melyek az ország romba döntéséhez, a magyar nép szenvedéseihez vezettek.
A rendalapító
Háromszor volt a magyar parlament tagja 1920 és ’22 között, majd jelöltségei rendre furcsa körülmények között hiúsultak meg. Egyszer formai hibát tartalmazó űrlapjára hivatkoztak, másodszor a választási bizottság utasította el indulását, annak ellenére, hogy összegyűjtötte a szükséges aláírásokat.
Első ciklusa után a szegények megsegítéséért gyors szervezetépítésbe kezdett, az általa alapított Szociális Testvérek Társasága ma is létezik. A szervezet tagjai két évtized alatt már 6 országban (köztük Magyarországon, az Egyesült Államokban, Kanadában), 24 egyházmegyében, 20 mozgalom irányító munkájában, 8 lap szerkesztésében, 59 női otthonban, illetve egyéb szegénygondozó intézményekben, egyházközségi, vasúti és kórházmissziós mozgalmi munkakörben dolgoztak.
Alku nélkül képviselte a tízparancsolat tanítását
A politikában sorvezetője mély istenhite volt. Nemet mondott a fasizmus és a kommunizmus romboló ideológiáira, célja az embermentés volt. Bátran fellépett a fajgyűlölet ellen, sőt rendházaiban több ezer embert bújtatott a német megszállás alatt. A szlovákiai zsidók deportálását XII. Pius pápa az ő közbenjárására állíttatta le 1943-ban.
Alakja mégis vaskalapos klerikálisként élt tovább a köztudatban. Személyét igazságtalanul kifigurázták, apácarendjét feloszlatták, őt pedig az ország elhagyására kényszerítették.
Amerikában, emigrációban halt meg. Földi maradványai a Barankovics István Alapítvány kezdeményezésére és a Szociális Testvérek Társasága támogatásával tértek vissza hazájába, 2021-ben temették újra. A Fiumei úti sírkertben nyugszik.
