Kinek a pap, kinek a papné... ”Nekem speciel a Tóth Gizi” – énekelte annak idején Geszti Péter nagy sikerű slágerében. Mert hát mindenkinek megvan a maga ideálja…
Ideális férfi – ideális nő. Létezik ilyen egyáltalán a valóságban? Vagy több férfiból, nőből kéne összegyúrni őket? Sokan azért nem találják meg az „igazit”, mert elvárásaik irreálisak. Az amerikai romantikus filmek hatása alatt élnek, és nem veszik figyelembe, hogy ezek a történetek a házasságkötéssel érnek véget… Ki az ideális férfi? Hol találhatjuk meg? – hangzott a kérdés lapunkban majd egy éven keresztül, miközben az ideális férfit kerestük.
Igazság szerint rátaláltunk a válaszra, amely talán furcsán hangzik majd: elsősorban nem az ideális férfit, hanem önmagunkat kell megtalálnunk. És jól megismernünk. Mindamellett tudnunk kell, hogy a házasság nem a gyöngéd puszilkodások és a virágcsokrok jegyében zajlik majd. Lesznek pillanatok, amikor egyedül kell döntenünk, amikor nem számíthatunk a másikra. Épp ezért az ideális kapcsolat önálló, felnőtt gondolkodást feltételez. Csak ezután következik a másik alappillér: a tolerancia.
Párunk nem illatos virágszál, nem is dúsgazdag herceg fehér Cadillac-kel, még csak nem is észkombájn. Előfordulhat, hogy poéngyárosnak sem mondható, sőt becézgetni sem becézget minket gyöngéd szavakkal. De ha szeret minket, és ha a nehézségek során számíthatunk rá – nézzük el ezt neki. Felejtsük el a romantikus füzetek ábrándos üzenetét, és szálljunk le a földre: szeressük párunkat olyannak, amilyen. Ne feledjük, mi sem vagyunk tökéletesek. És ne feledjük: a szeretet tanulható, fejleszthető. Mi több, áldozatokkal járó életfeladat...
Juli például mindig morcogott Kálmán miatt. „Nem ilyen férfi kéne nekem, nem úgy ölel, ahogy szeretném, nem tudok vele beszélgetni” – mondogatta állandóan barátnőinek. Egész napokat töltött azzal, hogy „átnevelje” párját. Mígnem a sok kudarc és átbőgött éjszaka után – stílust váltott. Elkezdett magával foglalkozni. Megpróbálta élvezni a percet, a szexet, megpróbált jókedvű maradni a munkahelyén, örülni a gyerekeinek. Kedvesen szólt Kálmánhoz is.
És a csoda nem maradt el: Kálmán megváltozott. Vagy csak Juli lett más? Egy biztos, házasságuk sokkal jobb, mint valaha is volt.
Lívia négy hónapja talált magának barátot, addig élte hol boldog, hol boldogtalan szingli életét.
„Nekem sosem voltak túl nagy elvárásaim. Egyszerűen gondolkodom, és az egyszerű, tiszta kapcsolatokat szeretem. Az évek során egyre inkább tudatosult bennem: senki sem tökéletes… Még én sem vagyok az. Nekem fontos, hogy a páromnak legyen önálló akarata. Legyenek titkai, amelyeket nem köt az orromra, de azért legyek benne az életében – vagyis legyen közös életünk is. Elvárom, hogy kedves, figyelmes legyen hozzám. Sajnos, manapság egyre kevesebb a figyelmes férfi… Pedig nem várok sokat: csak néha egy-egy őszinte, kedves szót. A mostani barátomtól mindezt megkapom. Mindketten hiúak, forrófejűek és akaratosak vagyunk – a lecke tehát mindkettőnknek fel van adva. De talán pont ezért jó a kapcsolatunk, mert kihívást jelentünk egymás számára. Négy hónapja vagyunk együtt. Tudom, ez rövid idő, még bármi megtörténhet. Egyelőre azonban boldog és elégedett vagyok.”
Katalin 20 éves egyetemista, jogot tanul távúton.
– Mindenkinek más az ideális – mondja. – Nálam alapvető követelmény az udvariasság, előzékenység, megbízhatóság – csupa olyan tulajdonság, ami ma már nem divat. Fontos bizonyos szintű értelmi és érzelmi kultúra. És az is, hogy a férfi legyen magabiztos (de nem beképzelt), és legyen önbecsülése. Tudjon döntéseket hozni, viszont ha kell, tudjon engedni. Nem vonzanak a macsók, de a mama kedvence típus se. Az a jó, ha a férfi talpraesett, feltalálja magát, s ha teszem azt, össze kell szerelni egy polcot, nem kell mindjárt az asztalosműhelyt riasztani. De ha nem megy, az se baj.
– Ami elengedhetetlen: tudjunk beszélgetni, tudjon meghallgatni. Szerintem egy ideális kapcsolatban folyamatosan és őszintén beszélgetnek a partnerek. Úgy gondolom, a nagyjából azonos értékrend, a hasonló nézetek is fontosak. Ha teljesen ellentétes véleményen vagyunk alapvető dolgokban, sok nézeteltérés támad majd. Van, hogy muszáj engedni. De nem jó, ha egy kapcsolat lemondásokra épül. Külsőre nézve nincs ideálom, nem vonzanak a szépfiúk. Vannak lányok, akik elkövetik azt a hibát, hogy kiválasztják a testet, majd felruházzák azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket ők elképzeltek. Aztán a végén jó nagyot koppannak. Érdemes meghallgatni, mit mondanak a kívülállók (pl. a barátnők vagy a család), hisz nem rózsaszín szemüvegen keresztül látják az ideálisat. Olyanok is akadnak, akik kicsit sem akarnak engedni az elképzeléseikből – aztán egész életükben keresik a Nagy Ő-t. Mindhiába....
Alapjaiban hasonló, részleteiben azonban teljesen más elvárásai vannak Máriának. Mária 27 éves, tanár az egyik komáromi iskolában. Az egyetem utolsó évében ért véget egy kapcsolata – azóta egyedül él.
„Pozsonyból, az egyetemi évek bulizós időszakából hirtelen egy kisvárosba csöppentem. Az új munkahelyem maximálisan lefoglalt, rögtön osztályt is kaptam, így tehát nap mint nap keményen helyt kellett állnom.” Máriára pár hónapja azonban rátalált a szerelem: összeismerkedett Zolival. „Tudom, hogy ez a kapcsolat sem az igazi. Zoli sok mindenben nem felel meg az elvárásaimnak. Most még élvezem az együttléteket, aztán ki tudja? Az is lehet, hogy hosszú távon is lesz belőlünk valami. Az esélyt megadom magamnak és Zolinak is.” S hogy mik ezek az elvárások? Máriának fontos az azonos értékrend. Fontos, hogy párja higgyen egy felső hatalomban, ne legyen istentagadó. Legyen nyitott, társaságkedvelő – és akárcsak Mária, szeresse a jó könyveket és a jó zenét. „Legyen igényes. Szeretem azokat az embereket, akiknek van tartásuk, akik meggondolják, kit és mit engednek be az életükbe. És gyönge nőként csakis egy magabiztos, erős férfi mellett tudom elképzelni az életem.”
Éppen ez a baj Mária új barátjával: Zoli kedves srác, de teljesen bizonytalan, sőt bizonyos dolgokban gyerekes. Úgy tűnik, Mária még nyitott, és kivár. A többi Zolin múlik. Föl akar-e nőni egyáltalán? Mi mindenesetre szurkolunk Máriának…
Sokkal határozottabb elképzelései vannak a 28 éves Gyurinak. Túl van pár sikertelen kapcsolaton, sőt eljegyzésen is. Jelenlegi barátnőjével két éve él együtt, de úgy érzi, ez sem szól örökre…
„A számomra ideális nő egészséges önértékeléssel rendelkezik, otthonszerető, családcentrikus. És vidám mindenekfelett! Az is fontos, hogy elég szabadságot adjon-hagyjon (ami persze nem azt jelenti , hogy lépten-nyomon megcsalom). De gyűlölöm a veszekedést, a fölösleges hisztiket, vagy azt, hogy nem bíznak meg bennem. A volt menyasszonyommal is a féltékenysége miatt szakítottunk. Ha nem bízunk meg a másikban mindjárt az elején, akkor mi lesz pár év múlva? Másrészt szerintem a jó kapcsolat alapja a szexuális összhang. Ez se megy egyik pillanatról a másikra, minimum fél év, amíg felfedezzük egymás testét. Persze a külső is fontos: az ideális nő teste arányos (nem baj, ha molett), és van benne valami igéző. A mostani barátnőmnek például gyönyörű, hatalmas barna szeme van. Nem zavar különösképpen, ha néha a nő kezdeményez. Az agresszív magatartást azonban ki nem állhatom! Jobban szeretem a szolid csajokat. Azt vallom: „szelíd nyuszi nagyot ugrik”. A jelenlegi barátnőmmel mégis az a baj, hogy túlságosan passzív: egész nap otthon ül, még dolgozni se akar. Minden idejét velem töltené – annyira, hogy kezd már terhes lenni a számomra.
Sokan azt hiszik, a férfiaknak könnyebb. Pedig nem így van. A srácoknak pont olyan nehéz a párkeresés, mint a lányoknak. István például régóta keresi élete párját. Pista 25 éves.
„Hogy milyen lány az ideálom? Azok a nők izgalmasak számomra, akik a saját fejükkel gondolkodnak, van saját ízlésük, határozott elképzelésük. A férfias keménységet viszont nőben nem szeretem. Tetszik, ha a lány ápolt, ha ízlésesen öltözködik. Ehhez hozzátartozik az enyhe smink – egy jó sminkkel előnyösen kiemelheti az arca legszebb részeit. A túlfestett cicababák azonban nem érdekelnek.” István nem szereti a rámenős csajokat. „Az viszont fontos, hogy a lány apró jelekkel üzenjen, van-e nála esélyem…” És ami a továbbiakat illeti? „Nem várom el, hogy a kedvesem körülugráljon. Zavar, ha mindenáron ki akar szolgálni. Én barátnőt, nem szolgálót keresek. Azt viszont nem tagadom, jólesik, ha kedvesek hozzám, és odafigyelnek rám. Ez persze csak oda-vissza működik – én is igyekszem kedveskedni.”
– Egy vicc szerint az ideális férfi okos és szellemes, elő tudja teremteni a pénzt, jóképű, az ágyban is tudja, mi a dolga. Csak az a probléma, hogy ennek a négy embernek soha nem szabad találkoznia – kezdi Hunčík Péter pszichiáter. – Nem áll ez messze a valóságtól, hisz nagyon ritkán akad olyan ember, aki (csaknem) minden szempontból megfelel az elvárásainknak. Életünket négyféle motiváció – a szexualitás, a dicsőség, a hatalom és a pénz – mozgatja. Ezek fontossági sorrendje éppúgy változik, mint az igényeink. Húszévesen még a szexualitás, a szórakozás áll az első helyen, később már más lesz a fontos. Erre számítani kell. Nem jó, ha kizárólag a gyerekek miatt kerül össze két ember. Miután eltűnik az egyetlen kapocs – kirepülnek a becsülettel felnevelt gyerekek –, nem tudnak mit kezdeni egymással. A sok válás nem feltétlenül azt jelenti, hogy hűtlenebbek vagyunk, mint apáink. Ha az ember rádöbben: fiatalkori választása az akkori szempontjainak megfelelt, de a mostani életszakaszában már más lett számára fontos – új partnert választ. Általában azonban az új választással sem elégedett igazán...
– Miért olyan nehéz (jól) választani?
– Például azért is, mert tudjuk, hogy ha egyet kiválasztunk, azzal egy másikat visszautasítunk. Moreno, a pszichodráma kifejlesztője arra hívja fel a figyelmet: a gyerekeknek meg kellene tanítanunk, hogyan tudnak igényesen választani. Az is fontos, hogy el tudják majd mondani, mi alapján választottak. Ha a gyerek valamit nagyon akar vagy nem akar, magyaráztassuk el vele a miérteket. És ha jók az indokai, hagyjuk, hogy válasszon. Így könnyebb dolga lesz felnőttként. Az is fontos, hogy az ember valamennyire ismerje önmagát.
Nagyon rossz, ha a partner „mankóként” szolgál. Az ember eleve szeret kapcsolatban élni, de először saját magát kell megvalósítania. És e mellé kell partnert találnia, nem e helyett.
– Ön szerint ki mondható ideális partnernek?
– Az, aki megérti a párját, és el tudja őt fogadni (megjelenését, intellektusát, érzelmeit) olyannak, amilyen. Társa tud lenni, kiegészíti és segíti őt. Nem úgy lép bele a kapcsolatba, hogy majd én „átkalapálom” olyannak, amilyennek szeretném. Az igazi társ nem akarja párját gúzsba kötni. Tisztában van azzal, hogy tökéletes férfi/nő nem létezik. Úgy gondolja, hogy akit kiválasztott, az volt számára az optimális, a legjobb. Ha el tudják fogadni egymást, harmonikus partnerkapcsolatban élhetnek.
– A nyugati országokhoz hasonlóan nálunk is csökken a házasságkötések, nő az egyszemélyes háztartások száma...
– Vagyis a fiatalok tudatosítják az ellentmondást, miszerint nincs az a férfi, nő, aki minden kritériumnak tökéletesen megfelel. Ezért ahhoz a félmegoldáshoz folyamodnak, hogy nem mennek bele egy végleges kapcsolatba. Globális világjelenséggé válik a fehér kultúrákban a szinglilét, a nem törvényesített partnerkapcsolatok. Úgy látom, hogy a szinglik nagy része a választás elől menekül be a szinglilétbe. Vagy a végleges választást elodázva különféle partnerkapcsolatokba lép bele.
Jády Mónika, Dráfi Anikó
