A haiku egy háromsoros, rímtelen versforma. Az első sor 5, a második 7, a harmadik pedig ismét 5 szótagból áll. A haiku nem fennkölt, nem használ „nagy szavakat”, inkább kevés szóval sugall valamit abban a reményben, hogy az olvasó megleli annak üzenetét önmaga mélységeiben. Baska Barbarát is megihlette a japán versforma könnyed szépsége, aki haikugyűjteményében élete egy nehéz időszakát varázsolta költészetté.
Hódít az instaköltészet, amely nevét, bár óriási teret ad neki az Instagram, mégsem innen kapta. Elnevezése ugyanis „instant” fogyaszthatóságára utal. Ezek a pár szóból álló – sokszor akár egyszavas – szabadversek rövidek, de ütősek, s általában olyan témát dolgoznak fel, amellyel a legtöbben azonosulni tudnak. Ezekhez hasonlatos az ősi japán műfaj, a háromsoros haiku, amelynek eredeti célja a természet és a mindennapi események megjelenítése volt a legegyszerűbb szavakkal, mindenféle nyelvi leleményesség nélkül. (Fotók: Földházi Árpád)
Baska Barbara
A haiku története
A közösségi médiában ma is divatos haiku a 17. században jött létre Japánban, a szamurájcsaládba született Macuo Basó által, ám a versforma gyökerei egészen a 8. századig eredeztethetőek vissza. A haiku elnevezést a 19. század végén kapta, előtte hokkunak hívták.
NYÁR
E legyezőbe
Hegynek Szelét rejtettem
s hoztam el neked.
(Macuo Basó – Fodor Ákos fordítása)
A 20. századra már a világirodalmat is meghódította ez a háromsoros versforma. A magyar haiku leghíresebb mestere Fodor Ákos volt, aki zenészként kezdte pályáját, majd költő lett, s elsőként Pilinszkynek mutatta meg verseit.
JÁTÉK-SZABÁLY
Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.
(Fodor Ákos)
A fájdalomtól a költészetig
A haikuról Baska Barbarával beszélgettünk. Barbara művészcsaládba született, ő maga is grafikusművész, operatőr és filmrendező, de szépíróként is bemutatkozott Deus ex machina című haikugyűjteményével. A haikuk a háromheteskórházi tartózkodása során születtek, a kötetet pedig az életét megmentő és őt áldozatosan kezelő nővéreknek és orvosoknak ajánlotta.
– Mikor ismerkedtél meg a haikuval?
– A haikuval gyermekkoromban egy angoltáborban találkoztam először. Akkor ismertem meg a formai szigorúságát, amely egyszerre volt számomra nagyon abszurd, de izgalmas is ‒ mintha az embert leláncolnák vagy bilincsbe vernék, majd pedig azt mondanák neki, hogy most légy szabad! Olyan ez kicsit, mint maga az élet – korlátokat szab, s nekünk ki kell találnunk, hogy ezek között a korlátok között miként érvényesülhetünk.
– Mesélnél egy kicsit a saját haikukötetedről, a Deus ex machináról?
– Bár gyermekként is írtam haikukat, ez az első megjelent kötetem. A benne szereplő versek a kórházi ellátásom ideje alatt születtek, amikor a második terhességem alatt covidos lettem, majd pedig egy autóbaleset következtében epehólyagműtétre szorultam. Ezalatt a zárt, nehéz és fájdalmas kórházi eseménysorozat alatt az ágyhoz és a gépekhez voltam kötve. Édesanyámmal azonban valahogyan tudatnom kellett, hogy éppen mi történik velem, s egyedül csak a telefonom nyomkodásával tudtam ezt megtenni.
Mivel ez a keretek közé szorultság egy „haikuhelyzetre” emlékeztetett, úgy tudattam megpróbáltatásaimat a szintén művész édesanyámmal, hogy a napjaim eseményeit haikukban foglaltam össze neki. Például azt, hogy éppen betolnak CT-re, vagy pedig felettem állva konzultálnak az orvosok. Végül ezekből a haikukból egy egész kötetnyi született a három hét kórházban tartózkodás során.
– Grafikusművészként a kötet vizualitását is te alkottad meg?
– Így van. A könyvben a haikuk mellett a telefonommal készített fotóim is megtalálhatók, amelyek a kórházban készültek. A képek, miként a versek is, szándékosan nyersek, retusálatlanok. Nem szerettem volna semmit sem szépíteni: dokumentumfilmesként igyekeztem mindent úgy bemutatni, ahogy van. Ezért is fotóztam le magamat a rám kötött gépekkel, hogy külső szemmel is láthassam, hogyan nézek ki, milyen állapotban vagyok. Őszintévé és kitárulkozóvá vált ezzel a kötet, s ezt a kendőzetlenséget a művészetben a szüleimtől tanultam ‒ bármit is alkotsz, annak őszintének és hitelesnek kell lennie! A versek egyébként nem csupán nyomtatott, de kézzel írott formában is szerepelnek a gyűjteményben, mivel a kézírásunk is tükröz minket. Egyedi, akárcsak az ember maga.
– Miért épp a Deus ex machina, azaz az „Isteni beavatkozás” címet kapta a kötet?
– Azokban a nehéz időkben nagy támaszt nyújtott számomra a hit. Valamint még a Covid előtt terveztem készíteni egy filmet az orvosokról, aminek ezt a címet szerettem volna adni. Amikor megszületett a kötet, gondolkodóba estem, hogy mégis miképp tudnám összefoglalni azt az óriási segítséget és csodát, ami engem ért. Rájöttem, hogy ez az a pont, amit a drámákban „isteni beavatkozásnak”, azaz „deus ex machinának” szoktak nevezni. Ez az a fordulópont, amikor Isten színre lép, és mindent helyrehoz. Ezután tudtam, hogy semmi más nem lehet a kötet címe.
TISZTA LEVEGŐ
Porlasztott magány,
a gép ritmusa szerint
válunk felhővé.
(Baska Barbara)
