Mit tanulhatunk Carrie-től és barátnőitől? Van-e mondanivalója számunkra a közel harmincéves sorozatnak? Candace Bushnell, a népszerű történet szerzője mesél a szereplők és a sorozat születéséről.
„Már kislány koromban szerettem volna valami nagyot alkotni, de akkor még nem tudtam, mi legyen az. A Szex és New York írása közben meg sem fordult a fejemben, hogy egy jelenséget fogok megragadni. Amikor a tévé sugározni kezdte a sorozatot, egy ideig nem is tudtam, mennyire sikeres. Csak később szólt valaki, hogy mindenki ezt nézi” – mondta egy interjúban Candace Bushnell, a sorozat szövegének szerzője, aki átírta a televízió és a popkultúra történetét.
Candace Bushnell első – a sorozattal azonos című ‒ könyve 1996-ban látott napvilágot, és a The New York Observer című újságban közölt cikkeit tartalmazta. A saját és barátnői szerelmi életéről szóló írásai heti rendszerességgel jelentek meg a lapban. Emlékeztet valakire ez a történet? Emlékeztet bizony. Carrie Bradshaw nevének kezdőbetűje nem véletlenül CB, karakterét a szerző élete inspirálta. „Azzal a különbséggel, hogy én nem mentem hozzá egy gazdag férfihoz” – mondja nevetve az írónő. Ettől függetlenül ő is találkozott a nagy Ő-vel, aki nem volt más, mint Ron Galotti, számos világlap kiadója. Candace Bushnell 1995-ben ismerkedett meg vele. Ő az a férfi, akiről később Mr. Big alakját mintázta. A szereplő valódi nevét (akinek alakját oly felejthetetlenül alakította Chris Noth) csak a záró évad utolsó epizódjában ismerjük meg.
Egy másik Carrie
A főhősnő luxusba illő életstílusáról már rengetegen írtak: Carrie ugyanis egy manhattani lakásban élt, Fendi, Gucci és Dior táskákat, Dolce & Gabbana, Jimmy Choo és Manolo Blahnik cipőket hordott, miközben hetente csupán egy-két cikket írt a rovatába. Ha azonban megnézzük a legelső epizódot, észrevehetjük, hogy az alkotók célja kezdetben más volt. Carrie nemcsak egy sokkal kisebb és szerényebb lakásban lakott, de a haja is sötétebb árnyalatú volt ‒ az eltérő frizurával jobban hasonlított egy New York-i újságíróra, aki párkapcsolatokról és a szexről ír, esténként pedig egyik partiról a másikra jár.
És hogy mi volt a változás oka? A kezdeti epizódot 1997 júniusában forgatták, egy évvel a Szex és New York első évadának bemutatója előtt. Amikor a Carrie-t alakító Sarah Jessica Parker megnézte az első részt, az volt az érzése, hogy egy ilyen darabnak sosem lesz sikere, és szerződésének felbontásán gondolkodott.
Elsősorban Carrie Bradshaw kinézetét és öltözködését kifogásolta. Ha megnézzük a második epizódot (Modellek és halandók), észrevehetjük, hogy Carrie haja már jóval világosabb, és a lakása is más.
Mindig ugyanaz a kérdés
Bár kritizálhatjuk a sorozatot, amiért az anyagiakat tekintve néha a fellegekben jár, a témák, a benne elhangzó viták és párkapcsolati bonyodalmak azonban napjainkban is hihetetlenül időszerűek. „A fiatal nők ma is ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, mint harminc évvel ezelőtt. Mit tegyek, hogy jól működjön a kapcsolatom? Honnan tudom, hogy ki az igazi? A változás szerintem talán annyi, hogy a mai nők sokkal gyakrabban csalódnak. Nehezebb fenntartani egy kapcsolatot, és a legtöbb esetben nem is kerül sor a második randira” – mondja Candace Bushnell.
A Szex és New Yorkban választ találhatunk minden olyan szituációra, ami egy harmincas éveiben lévő nő életében előfordulhat. A sorozat például mindjárt az első epizódtól kezdve azt firtatja, hogy a nők is viszonyulhatnak-e ugyanúgy a szexhez, mint a férfiak – azaz érzelmek és annak elvárása nélkül, hogy az egyéjszakás kalandból hosszabb kapcsolat legyen. Az utóbbi időben nagyon sok nőtől hallani, hogy a férfiak bevallják, félnek az érzelmektől, ezért nem akarják, hogy a kapcsolat elmélyüljön. A negyedik évad végén Richard Wright karaktere attól való félelmében, hogy szorosabban kötődik majd Samanthához, egy másik nő karjaiba siet. Ezzel ellentétben Samantha ‒ mint a férfienergia megtestesítője ‒ nem akar karon fogva járni Smith Jerroddal, és csak akkor hajlandó belekapaszkodni, amikor el van törve a lába.
Carrie és Mr. Big kapcsolata, a történet vezérfonala végső soron az elérhetetlenség, a nyitott kapcsolat, a kibeszéletlen prioritások és a kölcsönös mérgezés talaján mozog. Az alkotók talán éppen ezért a sorozat 2021-ben bemutatott folytatásában (És egyszer csak…) hagyják meghalni Mr. Biget, ezzel is mutatva, hogy a párnak tíz év nyugodt együttlétnél több egyszerűen nem adatik meg.
A szinglilét is az egyik fő motívuma a sorozatnak, ami az eredeti hat évadon át foglalkoztatja a szereplőket.
A sikeres jogász Mirandának nem hiszi el az ingatlanközvetítő, hogy a saját pénzéből akar lakást venni Manhattanben, ezért megkérdezi, hogy az édesapja fizeti-e az ingatlant. Vagy amikor a főnöke azt hiszi róla, hogy leszbikus, mert már régen nem látták férfi társaságában. Arról nem is beszélve, hogy a családja elvárásai miatt férfi kísérőt kell kerítenie az édesanyja temetésére. Mirandának ‒ mint egyedülálló anyának ‒ a négy barátnő közül elsőként kell szembenéznie saját identitása és énideje elvesztésével a gyerek miatt. Charlotte amellett, hogy fáradhatatlanul várja a fehér lovon megjelenő herceget, a teherbe esés kényes témájával is kénytelen megbirkózni, és problémáját csak az örökbefogadás oldja meg. Samantha története két vonalon fut: sikeres nő a férfiak uralta üzleti életben, ugyanakkor egy főként nőket érintő egészségügyi problémával, a mellrákkal diagnosztizálják.
Több mint cseverészés egy kávé mellett
Az első pillantásra szórakoztató tévésorozat – amelyben a barátnők a kapcsolati problémáikat kávéházakban vagy bárokban, tetőtől talpig luxusruhákba öltözve tárgyalják ki – végül jellemző élethelyzeteket vázol fel. Hasonló a forgatókönyv az És egyszer csak… című folytatásban is. Ezt végignézve a rajongók talán jobban örültek a két filmes feldolgozásnak, ahol pozitív hangulatban láthatták viszont a négy központi szereplőt. Ezzel szemben az új sorozatban egy olyan történetet kaptak, amelyben sorra haltak meg a hozzátartozók, a karakterek nemi identitásukat keresték, térdműtétekre volt szükség, a barátnők pedig elvesztek a gyereknevelés, a házimunka és a régi barátságok ápolásának taposómalmában. A nézőknek nem tetszett, hogy túl sok modern kori problémát vittek bele a történetbe. Pedig az eredeti Szex és New York is épp ilyen volt.
Candace Bushnell (© Emmy Park for New York Post)
A 90-es években még nem volt társadalmilag elfogadott, hogy a nők a tévében tárgyalják meg szexuális élményeiket, vágyaikat és elképzeléseiket, valamint az sem, hogy úgy beszéljenek a férfiakról, ahogy a férfiak beszélnek róluk. Továbbá az aktuális politikai és társadalmi események is nagyobb hangsúlyt kaptak a sorozatban, mint ahogy ma azt megszoktuk. Elég, ha a romló gazdasági helyzetre irányuló célzásokra gondolunk, vagy Carrie-nek a harmadik évad elején bemutatott kapcsolatára a közkedvelt politikussal.
Ugyancsak megható volt a 2001. szeptember 11-i eseményre tett utalás a Szeretlek, New York című részben, amelynek végén a következő feliratot olvashattuk: „New York városának ajánljuk… Akkor, most és mindörökké.”
A negyedik évad 13. részében az intró is megváltozott, az ikertornyok helyett New York új panorámája látszódott, közelképben az Empire State Buildinggel.
Párkapcsolat mint játéktér
Candace Bushnell véleménye szerint manapság megváltozott a kapcsolatok kialakulása, többek közt a közösségi háló és az ismerkedőoldalak hatására. Az írónő nem vállalkozott arra, hogy elmondja, milyen lenne ma a harmincéves Candace Bushnell, de annyit elárult, hogy ő is élne a Tinder és más platformok lehetőségeivel. „Applikáción keresztül ismerkedni egyfajta játék, nem pedig randizgatás. Én is használok ilyen alkalmazásokat, de számomra ez inkább szórakozás. Ritkán fordul elő, hogy végül valakivel személyesen is találkozom” – ismeri el az írónő.
A sorozat figyelmes rajongói pontosan tudják, hogy a kapcsolat szerencsejátékhoz való hasonlítása többször megjelenik. A második évadban például Carrie a barátnői tanácsára elhatározza, hogy pszichológushoz fordul, csakhogy közben érdeklődésének tárgya a váróban megismert Seth lesz, akit Jon Bon Jovi alakít. Az első együttlét után Seth bevallja, hogy azért ment terapeutához, mert amint lefekszik valakivel, utána már nem érdekli tovább a partnere. Hát, ha a kapcsolatok az ezredforduló óta valóban ennyire megváltoztak, akkor nincs más hátra, mint továbbra is személyesen ismerkedni...
