A játék még iskoláskorban is rendkívül fontos: fejleszt, és egyben a külső és belső élmények, sőt a fáradtság feldolgozási módja is.
A játék a gyerek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége. A kisgyermek játszás közben fedezi fel környezetét, ezen keresztül ismeri meg a világot, valamint önmaga lehetőségeit és korlátait. A pszichológia több játékszakaszt különböztet meg.
Első a funkcionális játék – a pici ismeretszerzését szolgálja. Ezt követi a mozgásos játék időszaka, amikor a gyerek járni és beszélni kezd. Nagyon fontos ilyenkor a (mozgással is összekapcsolható) ritmusos mondókák ismételgetése, ugyanis az ismétlés biztonságot, rutint ad. Az apróság lassan bekerül a közösségbe, és megtanulja azt, hogy alkalmazkodni kell. Ekkor a szerepjátékok kerülnek előtérbe – ezekben a gyerek összegzi, eljátssza és mélyíti a világról szerzett tapasztalatait. Minden korcsoportnál nagyon lényeges a szabad játék – a gyerek azzal és úgy játszhasson, ahogyan ő szeretne, vagyis a saját ütemében haladva ismerhesse meg a világot.
A pici babának biztonságos, kellemes tapintású játékok kellenek. Ne legyenek fülsértő hangúak, rikító színűek (legjobbak az alapszínek). Amikor a gyerek már járni tud, kiválóak a mozgásügyesítő játékok – bicikli, roller, labda. A szerepjátékokhoz – boltos, postás, fodrász, orvos stb. – mindennapi használati eszközök kicsinyített másait lehet kapni: például kávéskészletet, kis sodrófát, vasalót, orvosi táskát. (Az első, a kőkorszakból fennmaradt játékok is ilyen jellegűek voltak: az első munka- és harci eszközök kisméretű utánzatai.)
A boltokban kapható játékokon kívül a gyereknek magára a játszásra és az alkotásra is szüksége lenne. Saját kezűleg is lehet játékot készíteni – például tobozból vagy gesztenyéből állatkákat, kartonból babaházat vagy akár gyerekekre méretezett házikót és így tovább.
A játék olyan legyen, hogy sok mindent lehessen vele eljátszani. Ösztönözze a gyereket, ragadja meg a fantáziáját. Egy jó játék – az olvasott mesékhez hasonlóan – belső képeket indít el, és ezek a belső képek fejlesztenek igazán. Nagyon jók a bábok, lehet velük mesélni, szerepjátékokat játszani. A szabályokkal megkötött társasjátékokat 9-10 éves kortól ajánlják. Ezeken keresztül fokozatosan megtanulja a gyerek elfogadni, hogy nem lehet mindig ő a győztes.
A játékra is tanítani kell a gyerekeket! Egyedül az fog tudni játszani, akivel megelőzően a szülei, nagyobb testvérei már játszottak. Nagyon jó lenne, ha a szülő is találna időt arra, hogy együtt játsszon a gyermekével. A gyerekek nagyon szeretnek a felnőttekkel játszani, még akkor is, ha van testvérük.
A játékoknak a készségfejlesztésben is szerepük van. Rendkívül fontos a finommotorika fejlesztése (hogy a gyerek képes legyen az ujjával manipulálni, rajzolni). Nagyon jók a formaegyeztető játékok, mikádók, memóriajátékok, labirintusok, építőjátékok…
Az egyensúlyozó rendszer ügyesítésére szolgáló hinták, deszkák, speciális labdák, trambulin is jó szolgálatot tesznek. Az egyensúlyérzék és a mozgás fejlesztése nem elhanyagolható, mivel a mozgás- és beszédkészség kialakulása összefügg egymással. A szakemberek megfigyelték, hogy a nehézkesen mozgóknak általában beszédhibájuk is van.
