Válaszol Gyurgyík László szociológus, aki maga is négy gyermeket nevel, ezért jól tudja: családot tartani ma terhet jelent.
A gyermekes családok helyzete soha nem volt igazán könnyű, de az utóbbi években tovább romlott. Ez a folyamat a rendszerváltásig vezethető vissza, melynek nagy vesztesei a nagycsaládosok lettek. Érdekes módon a médiák sokkal többet foglalkoznak a nyugdíjasokkal, pedig a nyugdíjakat az infláció függvényében emelik. Ezzel szemben a nagycsaládosoktól megvontak sok szociális támogatást. Némi túlzással azt is mondhatnám, ma már a levegőért is fizetni kell. Magyarán: a gyermeknevelés költségeit távolról sem követi a jelenlegi támogatási rendszer.
Gyurgyík László
– Ez hatással van a családok gyermekvállalási kedvére?
– A rendszerváltás előtt Csehszlovákia a környező országokhoz viszonyítva kiváló demográfiai mutatókkal büszkélkedett. Ez részben annak köszönhető, hogy akkoriban jobb feltételeket biztosítottak a fiatal családok számára. A nyolcvanas években a Husák-korszak hanyatlásával párhuzamosan észlelhető volt a születések számának csökkenése, csupán a hívő katolikusok által lakott vidékeken, valamint a roma lakosság körében nem volt változás. A kilencvenes években még mindig százezer fővel gyarapodott a lakosság, miközben Magyarországon évente már egy Komárom vagy Érsekújvár lakossága tűnt el. Az ezredfordulóra ez a negatív tendencia már hozzánk is begyűrűzött. Sajnos, a politika ezekre a változásokra nem reagál rugalmasan. A problémákat a politikusok általában „jegelik”, megoldást csupán akkor keresnek, mikor „robbanásveszély” áll fenn.
– A családok szempontjából mi minden változott az elmúlt időszakban?
– A gyermekes családok évről évre szembesülnek azzal, hogy a különféle nevelési intézmények (óvodák, iskolák) egyre nagyobb mértékben igénylik a szülők hozzájárulását. Ez főleg azokat a családokat érinti hátrányosan, akiknek a gyerekeik kisebb létszámú iskolákba járnak, hiszen ezek az intézmények az igencsak elhíresült fejkvótarendszer következtében nehezen tudják önerőből fenntartani magukat. Az iskolán kívüli tevékenységek, mint a művészeti alapiskolák, nyelvoktatás igen jelentős anyagi terhet rónak a szülőkre. Általában véve elmondható: minél magasabb osztályba lép egy gyermek, annál mélyebbre kell nyúlnia a szülőnek a pénztárcába. További tényező: míg a régi rendszerben a tankönyvek ingyenesek voltak, ma már egyre több könyvet a szülőknek kell megvenniük.
Ráadásul az iskola keretein belül a különféle tanfolyamoktól (sítanfolyam, erdei iskola és a többi) az érettségi bankettig sok az olyan rendezvény, mely igencsak nagy terhet ró az átlagcsaládokra. Egyes iskolákban ezeket szolid keretek között szervezik meg, míg a városi iskolákban – főleg azokban, amelyekbe a helyi elitréteg gyermekei járnak – nagy pompával tartják.
– Milyen életkorú gyermek nevelése a legmegterhelőbb?
–- Külön kell megemlíteni azokat a családokat, ahol felsőoktatási intézményben tanuló gyermek van. Igaz, hogy az ösztöndíjrendszer az utóbbi években kedvező változáson ment át, de az ösztöndíj még mindig nem fedezi a tanulmányokhoz, kollégiumi ellátáshoz szükséges kiadásokat. Ma már nem az a legnagyobb gond, hogy valaki bejut-e egy felsőfokú intézménybe, hanem a kérdés sokkal inkább az: hova jut be? A középiskolák nagy része nem biztosítja azt az oktatási színvonalat, ami a „kemény” diplomákat nyújtó egyetemekre való bejutáshoz szükséges. Így amennyiben a szülők azt szeretnék, hogy gyermekük versenyképes legyen, és olyan egyetemre kerüljön be, amelynek a diplomája magas piaci értéket képvisel, kénytelenek csemetéjüket különórákra járatni. Ez fokozottan érvényes az idegen nyelvek oktatására, hiszen köztudott, hogy oktatásuk tragikus színvonalú.
– Mikortól fogva beszélhetünk nagycsaládról?
– Valamikor négy gyermektől kezdve beszéltünk nagycsaládról, majd ez a szám háromra csökkent, és bizony már sok kollégám úgy vélekedik, hogy hamarosan a kétgyermekes családokat fogjuk így nevezni. A nagycsaládoknak sok gyakorlati problémával kell megküzdeniük. Számukra még a közlekedés sem egyszerű, abból kifolyólag, hogy egy standard autóban nem férnek el. A hétszemélyes autókért pedig a kétszeresét kérik a gyártók, és csupán a drágább típusokból gyártanak ilyeneket. Az a nagycsalád, ahol kicsik vagy iskoláskorú gyermekek vannak, gyakorlatilag nem igazán alakíthatja úgy a mindennapjait, mint a kevesebb gyermeket számlálóak. Nálunk a kétkeresős család a tipikus, de amennyiben az édesanya hosszú évekre otthon marad, bizony a családfőre hárul a pénzkeresés.
– Ma a legtöbb panellakás alapterülete kicsi, nehezen elképzelhető, hogy egy többgyermekes család kényelmesen elférjen benne.
– A lakáshoz, illetve házhoz jutás szintén fokozottabb gondot okoz a nagycsaládosoknak, hiszen ha belegondolunk, számukra az elfogadható életkörülmények biztosításához egy kis panellakás nem elegendő. A lakáskérdés megoldását illetően hosszú éveken keresztül hátrányban voltak, hiszen ahhoz, hogy kölcsönt vehessenek fel, magas bevétel kimutatására volt szükség. Ebből kifolyólag sokan kis lakásokban, összezsúfolva élnek, ahonnan a társadalmi egyenlőtlenségek legyőzésére sokkal kisebb az esélyük. Az utóbbi egy-két évben azonban némileg javultak a kölcsönfelvétel lehetőségei, a bankok szemlélete változott.
– Milyen a nagycsaládosok társadalmi megítélése?
– Ezt leginkább egy mondással tudnám érzékeltetni. Ha valaki szembetalálkozik egy nagycsaládos ismerősével, ahol ismét baba született, akkor a szemébe lelkesen dicséri, gratulál neki, miközben azt gondolja: „de jó, hogy ez nem velem esett meg, nem nálunk született”. Tehát nyíltan nem mutatják ki, nem mondják ki, hogy esetleg felelőtlennek tartják az ilyen szülőket. A nagycsalád a gyerekek számára kedvező, hiszen egyfajta szocializációs térként működik.
Itt el kell mondanom, hogy a nagycsalád – mint olyan – statisztikailag öröklődik, így általában ezeket a gyerekeket nagy rokonság veszi körül, és ők ebben a mikrovilágban általában nagyon-nagyon jól érzik magukat. Ennek köszönhetően a későbbiekben elkerülik a kapcsolatépítés traumáit.
– A nagycsaládosok között jobban működik a segítőkészség, összetartás?
– Mivel ma már egyre kevesebb a nagycsalád, többé-kevésbé ismerik egymást, és működik köztük egyfajta hálózat. Kölcsönösen támogatják egymást, de gyakran „a körön kívül állók” is segítik őket, például használt ruhákkal, élelemmel. Mindemellett a modern életvitelhez mérten bizony ezek a családok hátrányos helyzetben élnek. Hiszen nálunk a nagycsaládosok számára nincs például utazási kedvezmény (Magyarországon 90 %-os az utazási kedvezmény), így számukra bizony a kirándulások megszervezése igencsak bonyolult. Egy ismerős család rendszeresen úgy utazik, hogy öten mennek autóval, a hatodik családtag meg buszon vagy vonaton követi őket.
