Nem mindegy, hogy milyen óvodába kerül a kicsi, kötődik-e majd az óvó nénihez, csoporttársaihoz. Az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják az elkövetkezendő éveket. Ha lakhelyünkön több óvoda is működik, érdemes körülnézni mindegyikben, mielőtt beíratjuk a kicsit. A nagyvárosokban egyre szélesebb a skála. (Talán csak a pénztárcánk szab határt.) Hogy mire figyeljünk?
Fontos, hogy nyugodt légkör legyen az óvodában, a csoportok ne legyenek túlzsúfoltak. Az ideális csoportlétszám legfeljebb 20-25 fő. Ha lehet, inkább kevésbé forgalmas út melletti, nagy udvarú ovit válasszunk. Nézzünk körül bent is. A csoportoknak tágas és világos, jó levegőjű, ízlésesen berendezett szobákban kellene helyet kapniuk. Figyeljünk az óvoda értékrendjére: autokrata, demokratikus vagy másfajta vezetés van-e, milyen elvek érvényesülnek a nevelésben. (Fotók: Dömötör Ede)
Az óvodában a legmeghatározóbb: az óvónő személye. A szülő számára is nagyon sokat jelent, ha egy szimpatikus, gondos emberre hagyhatja ott nap mint nap gyermekét! A jó pedagógus kiegyensúlyozott, kötődik a gyerekekhez, és ki is mutatja a kicsik iránti szeretetét.
Fegyvertárában szerepel egy jó adag humorérzék és nyugodtság, amellyel a kicsik közötti pillanatnyi feszültségeket, az esetleges kudarcok miatti elkeseredést fel tudja oldani.
További fontos tulajdonságai a találékonyság, helyzetfelismerés, alkalmazkodóképesség, hiszen minden gyerekhez másképpen kell közelítenie, és minden helyzethez másképpen kell alkalmazkodnia. Rendszeresen tájékoztatja a szülőt a gyermeke fejlődéséről.
Fontos a szülő és a pedagógus napi kapcsolata, mert a nevelés csak összefogással valósítható meg. Amiben a szülő is segíthet az óvónőnek: mondjon el minél többet a gyerekéről, hiszen így a pedagógus sokkal eredményesebben tud a kicsivel kapcsolatot teremteni.
Egy egyházi óvoda
A komáromi Mariánum óvoda a járásban az egyetlen, mely a nagyszombati püspökség alá tartozik.
– Óvodánk a komáromi Mariánum Egyházi Iskolaközpont része – mondja Szabó Renáta igazgatóhelyettes. – Egy régi, belvárosi óvodában nyitottunk 2000-ben, az épület még ma sincs teljesen felújítva. Minden kezdet nehéz: mi is hat kicsivel kezdtük meg az első napot. Jelenleg két osztállyal (51 gyermek) működünk, kis- és nagycsoportot viszünk. Ha megkapjuk az ígért támogatást az egyháztól, felújítunk még két nagy termet, és ősztől újabb két óvó néni várja majd a kicsiket.
Szabó Renáta, a komáromi Mariánum óvoda igazgatóhelyettese
– A bibliaismeretet, gyermekimákat játékos formában oktatjuk. Nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományőrzésre, a kézműves foglalkozásokra, és a programokba bevonjuk a szülőket is. Mindenki örömmel fogadta, amikor bevezettük a fittlabdaórákat és az angol nyelv oktatását, valamint a logopédiai szűrést.
– Úgy látom, sokan – nem hívők is – azért döntenek az óvodánk mellett, mert szeretnék, ha gyermekük humánus, emberközpontú nevelésben részesülne. A tőlünk elballagó kicsik zöme a Mariánum Egyházi Alapiskolában kezdi az elsőt. Nem mennek „idegenbe”, mert rengeteg közös programot szervezünk az iskola alsó tagozatos osztályaival karöltve.
Az óvó néni felsorakoztatta a kicsiket, és kézmosás után átmentek az étterembe. Kifelé menet még hallhattuk, amint vékony, csilingelő gyermeki hangon felcsendül az ének: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk...”
Egy lakótelepi óvoda
Komárom legnagyobb lakótelepén, a szocializmus éveinek jellegzetes épületkomplexumában működik a Bóbita önkormányzati óvoda. Az igazgatónő Trenčik Katalin. Elsőre kicsit nehezen tájékozódunk a hatalmas labirintusban.
– Ma az átlagosnál eseménytelenebb napunk van, mivel nem voltak itt az egyetemisták – fogad bennünket. – Ugyanis gyakorlóóvoda vagyunk, a Selye János Egyetem jövendő óvodapedagógusai heti két napot töltenek nálunk szakmai gyakorlaton. A város rengeteget áldozott az óvodára. Nem is olyan régen még beázó tető, omladozó vakolat fogadta itt a látogatót. Olyan lepusztult volt az épület, hogy a szülők csak a jó híre miatt választották a Bóbitát. 120 gyerekünk van, vegyes csoportokban. Ez megnehezíti ugyan a pedagógusok munkáját, a gyerekek számára viszont előnyös.
Trenčik Katalin igazgatónő
– Óvodánkban elkötelezetten a nevelésre helyezzük a hangsúlyt. Azt valljuk: ebben a korban még az érzelmi biztonság kialakítása a fontos a gyermeknél, ezért rengeteget beszélgetünk a kicsikkel. A lexikális tudás megszerzésére ott az egész élet, az nem csak az óvoda feladata.
– A vegyes korcsoport a szocializáció – a gyermek későbbi, a társadalomba való betagozódása – szempontjából előnyös, hiszen a mai gyerekek túlnyomó többségének egy testvére van, vagy éppen egyke.
– A csoporton belül a gyermekek egymást nevelik, ráadásul nálunk a gyerekek különböző rétegekből kerülnek ki, nagy köztük a szociális és kulturális különbség. Az egyensúlyozásban és a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában is segít a vegyes csoport. Óvodánkban egyébként a pedagógusok kétharmada főiskolai végzettséggel rendelkezik.
Egy falusi óvoda
Az újvári járás híres bortermelő vidékén terül el az alig több mint kétezer főt számláló Kürt. A főtértől nem messze, hatalmas udvarral körülvett parkban bukkanunk rá az óvodára.
– Sajnos, fogynak a gyerekek – kezdi Bajla Gizella igazgatónő. – A nyolcvanas években még több mint száz gyermekről gondoskodtunk, ma csupán negyvenhét kis lurkónk van. Igazság szerint mindenütt ez a gond. Sőt, szeptembertől tízzel kevesebben lesznek. Jelenleg egy kiscsoportunk és egy vegyes csoportunk van. A központi tantervhez igazodunk, azzal, hogy falusi környezetben működünk. Mivel Kürtöt festői szépségű táj övezi, így gyakran járunk ki a természetbe.
Bajla Gizella igazgatónő
– Évente ellátogatunk a falu szélén lévő szakrális kisemlékhez, turisztikai túrákat szervezünk. Hisszük, hogy a környezettudatos magatartás elsajátítását nem lehet elég korán elkezdeni. Sétáink során igyekszünk megtanítani gyerekeinket a fák, növények nevére, igyekszünk érzelmi kötődést kialakítani bennük a természet iránt.
– A fák világnapján például elhívtunk egy erdészt előadást tartani. Emellett persze a világra is ablakot nyitunk, megismertetjük óvodásainkat a különböző hivatásokkal, ezért ellátogattunk a falu pékségébe, a tűzoltóságra.
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert mindenben segítenek bennünket a szülők, az önkormányzat (az étkeztetéshez is hozzájárul) és a polgármester úr.
– Óvodánk egyébként egyedülálló kezdeményezést indított el: évekkel ezelőtt beindult nálunk a baba-mama klub. Kéthetente egy-egy napra eljöhetnek hozzánk a babák és a mamák. A program elősegíti a kicsik óvodai beilleszkedését. Ha pedig valamelyik kicsinek testvérkéje születik, az egész csoportot elvisszük babanézőbe. Sokan, még azután is, hogy már elballagott a gyermekük, nevelési gondok esetén hozzánk fordulnak tanácsért. Kell ennél nagyobb dicséret?!
– Mire figyeljünk oda az óvodaválasztáskor? – kérdezzük Szabó Editet, a Selye János Egyetem Óvó- és Tanítóképző Karának tanárát.
– Amennyiben szülőként kellene óvodát választanom, elsősorban azt nézném meg, hogy milyen a légkör az óvodában, hogy érzik ott magukat a gyermekek. Megnézném, mennyire nyitottak, milyen az óvónők kommunikációja a kicsikkel. Érdekelne, hogy a gyerekek bizalommal fordulnak-e a pedagógusokhoz.
A csoportszobák berendezése sem elhanyagolható, mivel fontos, hogy elérhető magasságban legyenek a játékok, hogy a gyerek önállóan kiválaszthassa, mivel szeretne játszani. A játékok minőségére, anyagára is érdemes odafigyelni.
– A gyerekek számára a vegyes korcsoport az előnyösebb, vagy az, ha korosztályával van együtt?
– A gyermek szocializációja szempontjából mindenképpen a vegyes korcsoport a megfelelőbb, mivel ez természetes leképezése a családnak: a családon belül sem egykorúak a gyerekek. Rengeteg ismeretet, tapasztalatot elsajátíthatnak a kicsik a nagyoktól. A nagyok viszont toleranciát tanulnak, azt, hogy segíteni kell a kisebbet és a gyöngébbet. Homogén életkorú csoport esetében könnyebb dolga van az óvodapedagógusnak, mert csupán a gyerekek karakterére kell tekintettel lenni. Amúgy differenciálni kellene a gyermekek fejlettségi szintje szerint, majd egyénenként külön fejlesztési tervet kellene összeállítani.
Szabó Edit, a Selye János Egyetem Óvó- és Tanítóképző Karának tanára
– Egyre kevesebb a gyermek, így az óvodák egyre több pluszt kínálnak. Nincsenek túl korán megterhelve a kicsik?
– Személy szerint egyáltalán nem értek egyet az idegen nyelvek oktatásával, ugyanis az a tapasztalatom, hogy a tanításra középiskolai tanárokat kérnek fel, akiknek nincs szakmai tapasztalatuk az óvodáskorú gyermekekkel. A kisgyermekek számára nem megfelelő a heti egy-két órás, kurzusszerű oktatás. A nyelvoktatásnak ebben az életkorban csak játékos formában van értelme, és csak akkor, ha minden kommunikáció idegen nyelven zajlik, ahogy az történik az idegen tanítási nyelvű óvodákban. Nálunk az óvodások a szlovákot mint kötelező idegen nyelvet tanulják, annak ellenére, hogy a szakirodalom szerint az idegen nyelv oktatását elég hétéves korban elkezdeni. Ez természetesen nem vonatkozik azokra a családokra, ahol a szülők két nyelven beszélnek a gyermekekkel, hiszen ott családon belüli kommunikáció zajlik, nem módszeres nyelvoktatás.
– Az óvodákban mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni? A nevelésre vagy az oktatásra?
– Ma már az óvoda nem az ismeretek átadását preferálja, inkább a kompetenciafejlesztésen van a hangsúly. Fontos, hogy a gyerekek minden helyzetben feltalálják magukat, tanuljanak meg élni az adott lehetőségeikkel, hiszen az életben elsősorban erre van szükségünk.
Alternatív óvodákat nálunk még csak a nagyobb városokban lehet találni, ilyen például a Waldorf-óvoda Pozsonyban.
Módszerek tekintetében amúgy ma még nincs nagy különbség az óvodák között. Pár helyen átvették például a „Lépésről lépésre” programot (az alkalmazására kiképezték a pedagógusokat). Az óvodák többsége ma az ún. projektmódszerhez tartja magát: minden nevelési órán ugyanazt a motívumot futtatják végig. (Magyarán: ha ma diót rajzolunk, akkor a zenei nevelésen a Diótörőt hallgatjuk, az értelmi nevelésen a dióról tanulunk verset.)
A legújabb hír pedig: szeptembertől nálunk is beiktatják a helyi nevelési programokat. Erre azonban az óvónőket már nem készítették fel, márpedig képtelen elvárás, hogy mindennemű előzetes felkészítés nélkül az óvónők ezeket kidolgozzák. Magyarországon is szakemberek készítették fel az óvónőket, hogy képesek legyenek pedagógiai programok megalkotására. Nálunk ezzel senki nem törődik, és az új iskolatörvény szerint szeptembertől helyi programokat kell alkalmazni!
