Amikor az ember Gútáról Komárom felé tart, Keszegfalván át visz az útja. A töltésen vezető útról letekintve sokszor eszébe sem jut, hogy jobb és bal oldalt is egy falu van. Pedig ott pihen a maga múltjával, templomával, hétköznapi hőseivel, az árvizek emlékével – a Csallóköz keleti csücskében, a tiszta természettől övezve.
Keszegfalva a Vág-Duna jobb partján fekszik, részét képezik Szőlős, Bálványszakállas és Lohót települések. Az első ismert írásos emlék, amely említi, 1482-ből származik. Ez a terület komáromi várbirtok is volt, udvarnokok, várszolgák, lovászok laktak itt. (Fotók: Dömötör Ede)
A népes község a török dúlások alatt teljesen elpusztult, és sokáig még csak mint pusztát, elhagyott helyet említik. A 18. sz. vége felé a lakosság mezőgazdasági munkákkal foglalkozott, a falu többek közt jó dohánytermő vidékként volt ismert egészen a közelmúltig.
A 18. sz. derekán felépült a barokk katolikus templom, a 19. sz. végén pedig az iskola, melynek alsó tagozata a mai napig működik.
A falu életéhez hozzátartozott a vizek felett való őrködés, sorsát nemegyszer nehezítette árvíz, ami a termőterületek szempontjából nagy veszélyt jelentett. A határbeli mocsaras részek szintén hasznavehetetlenek voltak, Komárom vármegye ezért védőtöltések és zsilipek építését határozta el. A falu melletti szivattyútelepek a talajvizeknek a Vág folyóba történő levezetésére és átemelésére szolgáltak. Az 1965. évi árvíz azonban mégse kerülte el Keszegfalvát, s ennek következtében újjáépítésre szorult.
Toma Tibor, Keszegfalva polgármestere:
– Jó fekvésű község a miénk, hiszen két város – Gúta, Komárom – között terül el. Ezért nem jellemező a munkanélküliség, a közhasznú munkára szinte bajos embert szerezni. A jövőbeli terveink közt szerepel a községháza átköltöztetése egy új, többfunkciós épületbe. A mostani községháza közel százéves, és bizony kinőttük. Megvan az új bérlakások terve is, 18 lakást építünk.Baráti kapcsolatot tartunk fenn közel tíz éve Réde községgel, mely nem messze, a határ túloldalán található.
Toma Tibor, Keszegfalva polgármestere
– A falunapokon szoktunk találkozni, melyek szeptemberben tartatnak. A falu túlnyomó többsége katolikus vallású, de van néhány református is, akik itt a községházán szoktak kéthetenként istentiszteletet tartani. Keszegfalváról elmondható, hogy mindig sok tanya tartozott hozzá, lakossága „szétszórtan” élt: ez is egy jellegzetességünk. Mára a tanyák nagy részét más községekhez csatolták. Ilyen a Vág túloldalán található Kava település, melyet néhány évtizede hozzácsatoltak Komáromhoz.
Szeretnénk azt a régi hagyományt feleleveníteni, hogy a kavaiak – mivel sok rokoni szál fűzi őket még mindig Keszegfalvához – újra komppal tudjanak a Vágon átjárni, ne kelljen Komárom felé kerülniük. Ez egy nagyszabású tervünk.
A gőzszivattyútelep a belvíz elvezetésének céljából készült. Tulajdonosa a múltban a Csallóközi Árvízmentesítő Társulat volt.
1901 körül helyezték üzembe az itt található hatalmas szivattyút, mely az Óbudai Hajógyárban készült ugyanebben az évben.
A hatalmas szivattyúk
Az épület mellett található zsilipmű sokkal régebbi keletű. 1856-ban avatta fel I. Ferenc József.
Itt fűtöttek, hogy gőz képződjön...
Ennek emlékére egy márványtáblát helyeztek el a híd oldalában, melyen mára már nagyon megkopott az írás, de mindenki tudja, hogy ezt a jeles látogatást jegyzi.
Pataki Dezső gátőr, vadász:
– Az itteni természeti környezet vonzza a vadászokat, halászokat, külföldről is. Ez nagyon jó, mivel a mi 16 tagú vadászegyesületünk ilyen bérkilövésből tartja fenn magát. Egy kisebb vadászkörzetnek számítunk. A jellegzetes csallóközi vadakat – őzet, nyulat, fácánt, szezonban a vadkacsát, vadlibát – találhatják itt meg. Mostanra már a vaddisznóállomány is fejlődik.
Pataki Dezső
– A falu határába átnyúlik az ekeli rezervátum, mely egy védett madárnak, a túzoknak ad otthont. A túzoknak elszavannásított részek kellenek, nálunk pedig nagybani mezőgazdálkodás folyik, ami a túzok számára kedvezőtlen. A halászat viszont jellemzőbb Keszegfalvára, mivel a Vágnak két holtága is található itt: az egyik az Akácos nevű rezervátum, ahol korlátozottabb a halászat, a másik holtág viszont hozzáférhetőbb. A közelben található a Kisszigetnek nevezett tájvédelmi egység is.
A katolikus templom, melynek védőszentje Szent Vendel. Az oltár előtt Szent István fából faragott szobra áll, mely közel száz éve készült.
A nyugdíjasklub énekkara. Vezetője Komjáthy Júlia. A nyugdíjasklub elnöke Zrnek Katalin is segédkezik az énekkar körül. Hagyományok, régi népdalok után kutatnak a környéken, és állítják, ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a falu múltjából kevés ilyen jellegű érték maradt fenn.
Kertész Gyula bácsi 1925-ben született, és abban a házban éldegél, ahol felnőtt. Mint a legtöbb idős ember a Felvidéken, ő is emlékszik ezeknek az ún. ONCSA házaknak – mint amilyen az övé is – a történetére. Építésük az 1939-44 közötti országos program keretén belül zajlott, az ügy mecénása Horthy Miklósné volt. A név az Országos Nép- és Családvédelmi Alap rövidítéséből származik.
A falut övező erdők gazdag állatvilága és növényvilága minden kikapcsolódásra vágyót magához hív. Mindenki megtalálja az örömét, a horgászat és a vadászat szerelmese is, mindenki, aki maga mögött szeretné hagyni az elvadult városi életet. Keszegfalva mellett kempinget is találhatunk.
A fák mögötti élénkzöld füves sáv a Vág egykori medre. A folyó 1965 után lett elterelve.
Vízi ösvény csónakosoknak a Füzesben.
Mocsári gólyahír