Egy tengerentúli ismerősöm mesélte, hogy Amerikában január elején tömegesen viszik vissza az emberek az üzletekbe a karácsonyi ajándékokat. Nem azokat, amiket maguk vásároltak, hanem azokat, amelyeket mások vettek nekik. Most persze írhatnám, hogy „ajándék lónak ne nézd a fogát”, mire az ellentábor rögtön rávágná, hogy ha valaki ajándékot vesz, legyen szíves, strapálja magát egy kicsit, és olyasmit válasszon, amiről tudja, hogy a másiknak tetszeni fog.
De én nem szegődöm el egyik tábor szekértolójának sem, ugyanis évek óta azt tapasztalom, hogy az emberek többsége igyekszik figyelmesen adni és örömmel kapni, mégsem járnak mindig sikerrel. Ennek pedig sok esetben egyetlen az oka: a megajándékozottnak mindene megvan, s egyéb vágyai vagy ismeretlenek, vagy az ajándékozó nem tudja őket kielégíteni. Valamit pedig MUSZÁJ venni, nemde? S akkor következik a FHV, vagyis a fölösleges holmik vására.
Az ember csodákra képes. Ez azon is lemérhető, hogy mennyi fölösleges dolgot tud kitalálni. A karácsonyi piacokat járva több ilyet felfedeztem. Láttam például megfontolt külsejű embereket szöszeltávolítót vásárolni.
Arról a szöszről van szó, amely dörzsölődéstől keletkezik a ruhaneműn, például a pamutharisnya térd és comb felőli részén. Kisiskolás koromban volt egy osztálytársnőm, aki óra alatt mindig azzal szórakozott, hogy tépkedte le a szöszöket a harisnyájáról és a szvettere oldaláról, ahol a táska súrolta, mire mi jó kislányok elismételtük neki, amit anyukánk mondott, hogy ne tegye, mert tovább fog szöszösödni a holmi, aztán majd, puff neki, kilyukad. Miközben erre emlékeztem, egy idősebb házaspár két darab szöszeltávolítót vásárolt, utánuk pedig egy karót nyelt, szigorú arcú öltönyös pasi egy darabot. Elképzeltem, amint szöszteleníti a kislánya pamutharisnyáját…
Három standdal arrébb harisnyafelhúzót árultak, nem messze tőle rácsos szemüveget. Mindkettőhöz volt prospektus, amelyet tüzetesen elolvastam, nehogy tudatlanságomban fölöslegesnek minősítsek korszakalkotó jelentőségű dolgokat.
Így aztán megtudtam, hogy a harisnyafelhúzót időseknek és betegeknek találták ki, akiknek nehéz lehajolni, s így nem tudják felhúzni a lábfejükre a szilon(!)- és egyéb harisnyát, illetve -zoknit. Ezzel a szerkentyűvel egyáltalán nem kell hajolgatniuk! Elképzeltem nyolcvanhét éves anyukámat, amint ezzel pepecsel…
A rácsos szemüveg pedig arra szolgál, hogy eddze az ember szemét. Vagyis akinek van szemüvege, napközben leveszi, helyette felteszi a rácsos szemüveget, és mivel a szemnek erőlködni kell, hogy kilásson a rácsok között, ezáltal edződnek a szemizmok, így a prospektus. Munkahelyen is ajánlatos a viselése, amikor nagyon elfárad a szem a sok számítógépezéstől. Lehet, hogy nagyon komolytalan vagyok, de elképzeltem a férjemet és néhány ismerősömet – mind komoly pasi –, amint leveszik a munkahelyükön a szemüvegüket, és felteszik a rácsosat… Jut eszembe, otthon az egyik fiókban van egy „gülüszemű” szemüveg is, néhány éve vettük búcsúban!
De az abszolút csúcs a fölösleges holmik vásárában az orr- és fülszőreltávolító ollócska fekete bőrtokban. Egy csinos hölgy kínálgatta vehemensen minden arra sétálónak. Majd elájultam, amikor egy fiatal pár megállt, de nem soká maradtak, hangosan hahotázva indultak tovább. Tehát nem csak én vagyok komolytalan! Mert már elképzeltem, hogy a fiatal lány vesz az ő Adoniszának egy ilyen ollócskát karácsonyra. Közben persze látja lelki szemei előtt, amint szerelme a fürdőszobában használja az ő ajándékát. Hát nem is tudom... Akkor inkább vécékefe, azt legalább az egész család használhatja.
Persze ezek a dolgok, bár nem okvetlenül szükségesek, mégsem teljesen fölöslegesek, mert el lehet őket adni. Akár hiszik, akár nem, azon a napon, amikor a vásárban kószáltam, az eladóktól kapott információim szerint öt harisnyafelhúzót és több csomag szőreltávolítót adtak el, és még csak délelőtt tizenegy óra volt! Egyedül a rácsos szemüveg nem volt kelendő, de mondta az árus, hogy vadonatúj találmány, az emberek még nem ismerik, tehát ez is csak idő kérdése. Biztosan igaza van. Szerintem idővel lesz több színben is. Elképzelem, amint a kedves olvasó leveszi a saját kis dioptriás szemüvegét, mert az Új Nő mellett ott van az asztalon az a tejeskávé színű, vadiúj kis rácsos darab. S elfog az irigység, mert nekem csak padlizsánlila jutott…
