A tánc itt van – divatban van. Lassan mindenki táncol. Táncol a „profi” táncos, Répás Máté, aki a Megatáncban örökre beszambázta magát a szívünkbe, táncol a Komáromi Jókai Színházban a revükar, és a nézők örülnek, mert a színpadon végre táncos lábakat látnak, és táncol a Lanc házaspár, amely a farsangban egy fényes bált se hagy ki, hogy kiengedje a gőzt, és szenvedélyének hódoljon.
És táncol február derekán az Új Nő is, mert táncolni jó, jó, jó!
A revü merő igény
A képen a komáromi Jókai Színház sikerdarabjából, a Chicagó-ból láthatunk egy jelenetet. A főszereplő a tánc, a revütánc! S hogy mi a revü? Látványos produkció, amely ének- és táncszámokból, rövid jelenetekből áll össze.
A jó revüben női tánckar – a görlök – és gyönyörű szólisták táncolnak pazar ruhában. Igazi fejlődése a 19. sz. második felében, Franciaországban kezdődött, ahol a kabarék (Chat Noir, Moulin Rouge) és különösen a Folies Bergeres műsorai alakultak látványos revüvé. 1907-ben a New York-i Ziegfield Follies vitte sikerre ezt a színjátéktípust, majd a huszas években színrelépett a második nemzedék.
Az „új” revük zenéjét már George Gershwin szerezte. A huszas években a párizsi varietészínházak, például a Les Folies Bergere (amely a napjainkig működik), a Casino de Paris vagy a Théatre des Champs-Élysées szintén rendkívül sikeres produkciókat mutatott be. Itt játszott Josephine Baker „Néger revüje”, ahol is apró banánszoknyában, félmeztelenül táncolt a színpadon.
Josephine Baker a harmincas évek elején Budapesten is vendégeskedett Zerkovitz Béla Royal Orfeumában. És hogy mi kell egy jó revühöz? Elsősorban sok-sok pénz – állítja Kornis Mihály: „A revü akkor érdemli meg a nevét, ha egy technikai értelemben is mindenre képes színházban adják elő, hatalmas tánckarral, lehet százfős is, de aztán minden kislány egyforma magas, bombacsinos legyen, és hajszálra egyformán emelgesse a lábát is. A revünek világhírű zenéje legyen, a táncokat a világ legjobb koreográfusa tanítsa be, a ruhákat a világ legcsodálatosabb jelmeztervezője tervezze.
A revü azt állítja, hogy a Föld a Paradicsom. Az est sztárja a Paradicsomi Éva, e minőségében a világ legszebb petesejtje, úgy néz ki, mint egy paradicsommadár harisnyakötőben, a kísérete pedig a Férfiak Kara, frakkos hímivarsejtek milliója, csupa Ádám, aki annak örül, hogy ott tolonghat a sztár körül, és felkérheti táncolni.
A revü merő igény. Ezért is van olyan kevés revüszínház Európában. A revü azt állítja, hogy a Föld a Paradicsom. Az est sztárja a Paradicsomi Éva, e minőségében a világ legszebb petesejtje, úgy néz ki, mint egy paradicsommadár harisnyakötőben, a kísérete pedig a Férfiak Kara, frakkos hímivarsejtek milliója, csupa Ádám, aki annak örül, hogy ott tolonghat a sztár körül, és felkérheti táncolni.”
Tánc és más semmi
A tizenhat éves Répás Máté Marcel-házáról azonnal belopta magát a MEGATÁNC zsűrijének, később közönségének szívébe. Máté az Új Nő-bál egyik fellépője lesz – ő táncolja majd a nyitótáncot.
– Kezdetben nem érdekelt a műsor – mondja. – Anyukám nógatott, hogy nevezzek be a versenybe. Úgy gondolkoztam: egy e-mail még nem a világ! Nagyon meglepett, hogy visszajeleztek, aztán az, hogy bekerültem az első száz közé. Végül pedig sikerült „betáncolnom magam“ a döntőbe... Fájt, nagyon fájt, hogy nem jutottam tovább, ám óriási dolognak tartom, hogy külföldiként ilyen messzire jutottam. A tánc régi szerelmem! Mindig örökmozgó gyerek voltam. Amint zenét hallottam, táncra perdültem.
– Édesanyám nagyon szeretett volna táncosnő lenni, ám, sajnos, nem vált valóra az álma. Ha neki nem sikerült, talán majd a gyerek! – gondolta. Szólt az egyik tánctanárnak, jöjjön el, és nézze meg, hogyan táncolok. Azt mondta, őstehetség vagyok... Nyolcévesen kezdtem versenytáncolni. Tizenkét éves koromban a Pop Team Hámori szervezőiroda tánctanfolyamot indított Győrben, ahova én is bejelentkeztem. Egy orosz táncoktatóm volt, Igor Klocskov, aki Moszkvában végezte a táncművészeti főiskolát. Sokat köszönhetek neki. Az ő érdeme, hogy a MEGATÁNC-ban lehetek.
Azt tanította, hogy többféle táncban kell kipróbálni magam, univerzális táncost faragott belőlem. Persze, azért vannak kedvenceim: a latin-amerikai táncokban – szamba, jive, rumba vagy csacsacsa – érzem igazán otthon magam, de kedvelem a hiphopot is. Életem a ritmus, a táncért dobog a szívem.
– A terveim? Számos reklámajánlatot és felkérést kaptam. A komáromi gimnázium tanulója vagyok, de nem maradok itt sokáig: mindenképpen Budapesten szeretném folytatni tanulmányaimat. Nem, nem a táncművészeti főiskolát célzom meg! Ha minden igaz, nemsokára egy angol–magyar gimnázium diákja leszek. A tánc mellett érdekel az újságírás, a média világa... Bár, amíg lehet, táncolni szeretnék! Egyik kitűzött célom, hogy magyar bajnok legyek latin tánc kategóriában. De ehhez még sokat kell tanulnom. Tánc nélkül el sem tudom képzelni a jövőmet.
Megatánc, harmadik döntő, folyik a show. A vezérlőben monitorok, vágók, hangmérnökök... Itt futnak össze a kamerák képei, áll össze a kimenő, élő adás. A monitorokon a fellépő párosok, a legelső: Karasai Zita és Kováts Gergely Csanád. Slow-fox. Aztán sorban a többiek – Répás Máté és Samai Dóra beszambázzák magukat a szívünkbe, örökre. Reklámszünet. A színfalak mögött , a „backstage“-en dicséretek a koreográfusoktól, bátorító vállveregetés Máténak Keveházi Gábortól és Novák Pétertől. Valahogy így születnek a sztárok...
A bál a táncért van!
A Lanc házaspár Galántáról az Új Nő-bálok mindenkori vendége. A jó zene miatt jönnek minden évben, mert szeretnek táncolni, és azt tartják: a bál a táncért van! Pedig Lanc Ottó munkájában nem az érzelmek játsszák a főszerepet, hanem – a hideg fej, ugyanis a Daily Mail angol kiadócsoport szlovákiai igazgatója (Pravda, Avízo). A számok embere ő, mégis szereti zenét és a táncot.
– Igazából magamat nem tartom nagy virtuóznak. A nejem viszont meglátásom szerint remek táncos, s hála neki, összeszokott pár vagyunk.
Az ún. divattáncok a következők: salsa, mambo, boogie-woogie, rock and roll. Amit ma salsa néven ismerünk, több évszázados „lerakódás” eredménye: a latin-amerikai és karibi térséghez köthető. A „salsa” szó jelentése „szósz”, „fűszer”, ami a különböző ritmusok keveredésére utal.
– Mely táncműfajokat érzi személyre szabottnak?
– E téren a konzervatívak közé sorolom magam, úgyhogy a klasszikus keringő, tangó, polka, csárdás azok, melyekben jól érzem magam. A feleségem a többi műfajban is otthonosan mozog. Én az ilyen szólisztikus feladatokat másokra hagyom.
– Régen a paraszti kultúrákban a tánc lehetett akár a férfiasság ismérve, próbája is, mint például a legényes Kalotaszegen. Ma mennyire fontos ez?
– Véleményem szerint az alaptáncok tudása hozzátartozik az általános műveltséghez. Nem minden szórakozóhelyen kell táncra kelni, de van olyan alkalom – lakodalom, bál – ami kihagyhatatlan, amikor illetlen dolog nem táncolni. Sok férfi bizony megijed a kihívástól. Talán félnek, hogy csetlés-botlásukat kinevetik. Pedig! Ha néha összemosolygunk is, az nem sértő szándékkal történik. Sőt, örülünk, mikor a másik jól szórakozik. Ha meg igazán jól megy valakinek, azt elismerően betyárosnak tituláljuk.
– Van-e íratlan etikettszabály, miszerint az üzleti partner nejét illik megtáncoltatni?
– Nem hinném. Az esetek nagy részében nem jellemző. A tánc van olyan intim dolog, hogy óvatosan kezeljük. Félreérthetően is elsülhet a jó szándék. A barátok feleségeit persze el lehet vinni.
– Látogat-e táncos rendezvényeket?
– Igen, sőt céges rendezvényeinkre is hívunk táncos csoportokat, legutóbb egy hip-hop társulatot. A kisebbik fiam is e műfaj híve és művelője. A nagyok közül egyik kedvencem a Lúčnica folklóregyüttes. Magas szinten művelik a hagyományos szlovák néptáncot ugyanúgy, mint a táncszínházat. Remek országimázsnak. Legutóbb pedig Bettina Castano flamencója kápráztatott el bennünket.
