Tisztelt szerkesztőség! Mivel az Új Nő a kedvenc lapom, rendszeresen elolvasom az egészet, az elejétől a végéig.
Tavaly decemberben is olvastam a Levéltitok rovatban a „Csikóéveink ellenében” jeligés levelet, és természetesen az olvasói reagálást is a februári számban. Ezen felbuzdulva írom meg én is a történetemet.
Huszonhét éves vagyok, de már sok mindent megtapasztaltam. Amikor főiskolára jártam, elköltöztem hazulról, mivel a mindennapos beutazás túl fárasztó lett volna. A városban, ahol az iskola volt, gyakran jártunk diáktársaimmal kávéházakba. Itt figyeltem fel egy férfira, aki szintén gyakran megfordult a kávézókban. Először csak azt vettem észre, hogy bámul, aztán megszólított, megismerkedtünk, és járni kezdtünk.
Csak pár hónap után vallotta be, hogy nős, de már épp válni akar. Teljesen kikészültem, de mivel szerelmes voltam, elhittem minden szavát. Hónapok teltek el, s még mindig nem került sor a válóperre. Mint később kiderült, azért, mert be sem adta a válókeresetet. Nem vagyok követelőző típus, s mivel szerettem is, nem kérdeztem meg mindennap, hogy mikor válik már végre el. Ez így ment két évig.
Az iskola befejezése előtt tudtam meg, egész véletlenül – megláttam őt a városban egy fiatal lánnyal, éppen bevásároltak –, hogy velem párhuzamosan egy másik barátnője is van.
Mikor kérdőre vontam, azt mondta, az már nem számít, ez egy régebbi kapcsolata, és csak véletlenül találkoztak. A lényeg: a férfi, akibe szerelmes lettem, nemcsak hogy nős volt, hanem egyszerre két szeretője is volt: én meg az a másik lány. Szakítottam vele. Csakhogy ő nem hagyta annyiban. Állandóan járt utánam, telefonált, SMS-eket küldözgetett, hogy csak engem szeret, bocsássak meg, neki csak én kellek stb. Én meg csak sírtam, szenvedtem, de már tudtam, hogy hazudik. Szerencsére az iskolát befejeztem, így hazaköltöztem, ő viszont továbbra se hagyott nyugton. Még haza is eljött utánam. Mivel elég rossz lelkiállapotban voltam a történtek miatt, elköltöztem egy másik városba, ahol munkát is kaptam. Az új címemet nem adtam meg neki, de továbbra is üzenget, és ilyenkor mindig nagyon felzaklat, gyakran megingok… Pedig tudom, hogy még mindig nem vált el, és a másik lánnyal is viszonya van.
Remélem, lesz annyi erőm, hogy ezt a kapcsolatot végleg le tudjam zárni magamban.
Tisztelettel: Szilvia
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
