Ballag a nő lefelé a lépcsőn. Péntek délután fél öt, az egyetem kong az ürességtől. Megbeszélésről jön. Öt nő beszélgetett egy nemzetközi felmérésről, amely azt vizsgálja, hogyan keletkezik a tudomány. Hogyan csinálják – s másképp csinálják-e – a tudományt a tudósok és a tudósnők.
Ballag a nő lefelé a lépcsőn, kezében nagy barna papírzacskó. Olyan, mint az amerikai filmekben, csak nem csipsz, kóla és hasonlók vannak benne, hanem a jegyzetei, egy kulcs, két könyv és tizennyolc korona jegyre, amit kölcsönkért, hogy haza tudjon menni.
Felettébb elegáns egy látvány: tűsarok, papírzacskó, benne csörgő apró. Bámul is a portás, de nincs mit tenni, a nő táskája benn maradt az irodában, ahonnan kicsukta a kollégája. Az ajtónak két zárja van, de általában csak egyet használnak. Amikor elindult tanácskozni, a nő be is csukta ezt az egyet, s elvitte a kulcsot.
Közben ott járt a kolléga, s becsukta mind a két zárt… Nem olyan nagy baj. Csak épp a táskában maradt a pénztárca, így nem tud bevásárolni. Pedig ott a lista is: kifli, sajt, joghurt, törött bors, mosogatószer…
Ballag a nő lefelé a lépcsőn, gondolkodik, mit főzzön hétvégén. Ágyhuzatot is kell húzni, meg ott a meggy, abból is kellene sütni valamit.
Nagybevásárlást is kell csinálni, nem elég a kifli, sajt, jövő héten is kell főzni és enni, s nem csak főtt ételt. Pedig ott az a tanulmány. Két hét múlva le kell adni. Nem úgy halad vele, ahogy szeretné. Leír két mondatot, aztán kirobog a konyhába, mert úgy hallja, nagyon forr a leves, vigyázni kell, nehogy kifusson. Mert akkor még a sparheltet is takaríthatja…
Ballag a nő, s ballagna tovább, de hirtelen elékanyarodik egy bicikli, rajta napsütött, jókedvű férfiú. A kolléga! De jó, hogy itt érlek, mondja örömtől repesve. Tudod, sörözünk a haverokkal a másik tanszékről, akikkel csinálom azt a kiadványt, s hirtelen beugrott, hogy mielőtt elmentem, láttam a cuccaidat az asztalon, s eszembe jutott, mi van, ha nem vittél kulcsot, én pedig mind a két zárt bezártam! Nyeregbe pattantam, hátha még itt talállak, aztán sietek vissza, vár a tudomány!
Napfénnyel tele a nő lelke, micsoda figyelmesség, gondolja. Felmegy az ötödikre, összepakol, megöntözi a virágot, becsukja az ablakot, kikapcsolja a számítógépet, lemegy, visszaadja a kulcsot a kollégának, elbúcsúznak.
S már mennének is, az egyik vissza a sörözőbe, a másik az üzletbe, hiszen van már pénz és lista is, amikor megfordul a férfi, s gyanakodva kérdi: „Figyelj, mit csináltál idebenn ennyi ideig? Csak nem azokkal a feminista tyúkokkal tanácskoztál?!”
