Vannak, ugye, a sztereotípiák. Miszerint a nő se erre, se arra, se amarra nem alkalmas. Maradjon a fakanálnál meg a hagyományos női munkáknál. Riportalanyunk jócskán rácáfol a hiedelmekre. Olyan ember ő, akinek minden porcikájából árad az elégedettség: az érzés, hogy jó helyen van. A helyén van.
Bugár Ildikó férjével közös vállalkozást vezet, vízmelegítőket forgalmazó cégük van. Egy 14 éves lány édesanyja. Szülőfalujában, Felsővámoson élnek. A helyi önkéntes tűzoltótestület tagja, egy éve a testület elnöke. Minden újra nyitott, és sok minden érdekli – a feng shui, a lakberendezés, a divat, de szeret sütni-főzni is.
– A tűzoltók között nem sok nőt találunk. Elnöki tisztségben meg igazán nem...
– Én ebben nőttem fel. Még ma is őrzök egy gyerekkori képet: csoportkép a tűzoltótestületről, én a nagypapám ölében ülök. Ő tűzoltóparancsnok volt, édesapám pedig tűzoltóelnök. Kiskoromban el-elnézegettem őket, ahogy végzik a papírmunkát. Akkor kezdődött... Egyszer elcsentem a nagypapa féltve őrzött pecsétjeit, hogy játszhassak velük. Aztán mikor nagyobb lettem, már én fogalmaztam meg, és gépeltem le az éves beszámolókat. Minden évzárón ott voltam. Szavaltam, névsort írtam, felolvastam. Hivatalosan 18 éves koromban léptem be a szervezetbe. Sokáig a titkári funkciót töltöttem be, aztán tavaly elnökké választottak.
– Szép folytatása a gyerekkori álomnak...
– Nem ment ilyen felhőtlenül, ahogyan itt most elmesélem... Közben ugyanis meghalt az édesapám. Úgy éreztem, folytatnom kell a munkát, amit nagyapám s ő elkezdett, és szívvel-lélekkel végzett annyi sok éven át. Tudtam, hogy nem szabad abbahagyni: apu ugyanis rengeteget küszködött, hogy fennmaradjon a szervezet. Még élete utolsó óráiban is a tűzoltószervezet ügyeit intézte. A Flórián-napi ünnepséget készítette elő, vitte a restaurátortól Szent Flórián szobrát a templomba, aztán hazajött – és meghalt. Szívroham végzett vele. 82 éves a felsővámosi tűzoltótestület, de egész fennállása alatt talán a rendszerváltás utáni, a falu önállósodását követő esztendők voltak a legküzdelmesebbek. Szerencsére ma már jobb a helyzet, életbe lépett a törvény, miszerint a falunak kötelessége a tűzoltószervezetet fenntartani. Ezt jónak tartom, hisz igenis szükség van önkéntes tűzoltókra.
Az önkéntes munkának más országokban nagy a becsülete. Reméljük, nálunk is eljön majd az az idő, mikor minden jóérzésű ember kötelességének érzi majd, hogy a köz javára is tegyen. Mert rájön, hogy ez az ő javát is szolgálja.
– Előbb a Flórián-napi ünnepséget említette. Tudom, hogy hagyománya van a faluban.
– Régen minden évben megemlékeztek Szent Flóriánról, a tűzoltók védőszentjéről, de aztán kezdett feledésbe merülni. Többek között édesapám kezdeményezte, hogy újítsuk fel az ünnepét. Azóta májusban rendszeresen megtartjuk a Flórián-napot. Idén már én szerveztem. Az elnök feladata ugyanis az évzáró, az ünnepségek előkészítése, a papírmunka, és ő képviseli kifelé a szervezetet. A tűzoltóparancsnok feladata az oltás, a bevetés. A vezetőségbe tartozik még a titkár, a gépész, a pénztáros, az ifjúsági és a prevenciós felelős. Jelenleg összesen 44 aktív tagja van a szervezetünknek. (A falunak alig ezer lakosa van. A szerk. megj.) Ebből négyen vagyunk nők.
– Mi az önkéntes tűzoltók feladata?
– A tűzoltó dolga mindig is az emberi élet és a vagyon védelme, a falut érő elemi csapások mérséklése volt. Legutóbb az árvízkor léptünk munkába, és ezért most állami elismerést is kaptunk. A tűzoltó dolga még a tűzmegelőzés. A fűtési szezon megkezdése előtt a felelős körbejárja a házakat, ellenőrzi, hogy a kazánok megfelelő állapotban vannak-e, figyelmezteti a lakosokat az esetleges hibákra. Kisebb tűzesetnél a falusi szervezet vonul ki, nagyobb kiterjedésű tűznél a profi tűzoltókat is értesítjük. Persze az a jó, ha csak reprezentálni kell: mindig jelen vagyunk a március 15-i ünnepségen, mindenszentekkor a II. világháborúban elhunyt katonák emlékművét koszorúzzuk meg, húsvétkor, úrnapján pedig részt veszünk a körmenetben. Megjelenésünkkel „fényesítünk” minden fontos eseményt: minden szem ránk tapad, mikor felvonulunk a szép egyenruhánkban. Emellett versenyzünk, és bemutatókon is szerepelünk. Az idei falunapra például tűzoltó-bemutatóval készülünk.
– Van utánpótlás?
– A tagság zömének már gyerekkorában volt valami köze a tűzoltósághoz. Akit egyszer megejt az önkéntes munka varázsa, biztos, hogy folytatni fogja. Például a gépészünk iskoláskorától versenyzett: most már ő tanítja be a gyerekeket, és ő foglalkozik a felnőttcsapattal is. Ezért fontosak számunkra a gyerekek és a fiatalok: először játékos formában ismertetjük meg őket a munkánkkal – bemutatókat, versenyeket rendezünk számukra.
– És a nők? Ők is rajthoz állnak?
– Igen, szóba került. Idén már nem jön össze, de jövőre biztosan indulunk női csapattal. Annál is inkább, mert valamikor volt a falunak női csapata, és sok díjat elhoztak.
– Miből áll a verseny?
– Vízsugárral kell beletalálni a célpontba.
Amikor sikerül, kigyullad a lámpa. Persze nem csak ennyi: mindehhez elő kell készíteni a tömlőket, kigurítani és csatlakoztatni. A tűzelhárítás mellett van stafétafutás is. Ez jó fizikai erőnlétet igényel.
– Az öltözékhez visszatérve: vonzza a férfiakat az egyenruha?
– Igen. Ugyanúgy megfordulnak utána, mint a nők. Különben ma már nem olcsó mulatság. Csak az öltöny ára 5 ezer korona, plusz a nyakkendő, az ing… Erre, ha törik, ha szakad, elő kell teremteni a pénzt. Annak idején a járási parancsnok az elosztóból hozott nekem egyenruhát. Ez a mai napig megvan, bár nemrég odaadtam egy lánynak, aki segített a szervezésben. Különben az önkéntes egyenruha annyiban különbözik a hivatásos tűzoltókétól, hogy mások a gombjaink.
– Miért érdemes önkéntes munkát végezni?
– Az embert jó érzéssel tölti el, ha használ, ha segít. Ez minden önkéntes munka lényege. Különben az önkéntesség hobbiként is felfogható, hiszen ezért a munkáért nem kapunk egy fillért sem. Sikerélményben viszont részünk lehet. Nincs annál jobb érzés, mikor másoktól halljuk az őszinte dicséretet. Ez mindennél többet ér.
– Köszönöm a beszélgetést!
