Kedves Andi! Olvastam a múlt számban megjelent leveledet, és sok mindenben magamra – vagy még inkább a helyzetemre – ismertem benne.
Az egyetem befejezése után kerestem a helyem, a munkám mellett szükségem volt valamilyen elfoglaltságra, ami képes feltölteni. Ekkor kerestek meg az egyik helyi szervezettől, hogy tudnék-e segíteni.
Igent mondtam, s az egyik igen után jött a többi is. Ennek már lassan 25 éve. Megesik, hogy egy hónapban három hétvégére is jut valamilyen esemény, de a háttérben rengeteg olyan kisebb-nagyobb feladat van, melyek egyáltalán nem látványosak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig élvezettel fogok neki az önkéntes munkának, mert igenis megterhelő, és sokszor lemondásokkal is jár önmagam, a család vagy a barátok felé. Cserébe viszont önfeledt örömmel, felszabadultan vagyok képes jól érezni magam az olyan eseményeken, melyekhez szervezőként vagy segítőként semmi közöm sincs. Ugyanez igaz a családommal, barátaimmal töltött időre is, bár lehetne több – de ha van, olyankor tényleg csak rájuk figyelek. Ám ezt a hozzáállást tanulnom kellett!
Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a férjem nagyon elfogadó típus, aki maga is kapható efféle feladatokra. Így megesik, hogy közösen tudunk segédkezni.
Persze mindig vannak emberek, akik a kijelentéseikkel elveszik a kedved. „Ebben a faluban semmi sincs” – ez a kedvenc mondatom. Pedig mennyi minden van! Érdekes, hogy ezt mindig olyanok mondják, akik soha nem teszik magukat oda sem szervezőként, sem résztvevőként vagy támogatóként. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy mindenki ízlésének nem tudunk megfelelni. Mert azt, hogy mi minden van egy rendezvény mögött, vagy mi minden történik egy közösségben, csak az veszi észre, aki maga is a részese.
Csak épp sokaknak mindig könnyebb a másikat kibeszélni, hibákat keresni a szervezésben, mint részt vállalni benne! Nem hálás feladat, nincs érte kézzelfogható fizetség, de a gyermekek csillogó szeme, a felnőttek meghatódottsága vagy véget nem érő beszélgetései minket igazolnak: megéri felvállalni és csinálni! Andi, szívből kívánom, hogy tarts ki a vállalásodban, és találd meg az egyensúlyt az elfoglaltságaidban!
Üdvözlettel Rozi, aki ma este épp egy bált vezényel le
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
