Selamawit Samel rémülten üldögél. Vár valamire, maga sem tudja, mire. A felnőttek nem világosították fel, nem készítették elő. Csak annyit mondtak, hogy ma jött el élete nagy napja. A barátnője segít a várakozásban. Azt, ami azután jön, már magának kell elviselnie... A szülei elmentek, mert az édesanyja nem akarja hallani a jajveszékelést. A nyolcéves etióp kislányt most fogják körülmetélni.
Selamawit helyett a szülei döntöttek. Tudják, milyen kockázatos dolog ez a hagyományosan elvégzett véres beavatkozás, mégis alávetik a lányukat, mert e nélkül a lánynak nincs esélye a férjhezmenetelre. Ők még elhiszik, hogy a női nemi szervek csonkolása megtisztító folyamat.
A kislány csendben üldögél, és figyeli, hogyan készítik elő azt a helyet, ahol a beavatkozásra sor kerül. Sírni csak akkor kezd, amikor belép a helyiségbe a körülmetélést végző személy. A kislány szülei új zsilettpengét vettek neki – öt centért. Ebben a tekintetben Selamawitnek szerencséje van, nem úgy, mint egy másik városban élő kortársának, akit félholtan vittek egy városi kórházba azért, mert egy öreg, szennyes vágóeszközzel nyúltak hozzá. A kislány egész nap vérzett, de csak este vitték orvoshoz, amikor az édesapja hazaérkezett. Sajnos már későn – a gyerek túl sok vért veszített és meghalt. A kórház orvosa jelentette az esetet az UNICEF-nek, amelynek dolgozói programot dolgoztak ki az Afrikában folyó női körülmetélések megakadályozására.
Selamavit rettegve figyeli az előkészületeket. Két lábát szorosan összezárja, és minden módon tiltakozik. Nyolc felnőttnek kell lefognia a rémült nyolcéves gyereket. A kislányka sikoltozni kezd: Anyu, anyu, anyuuu... Mit csináltok velem? A segédkező nők szétfeszítik a lábát, és elkezdődik az irtózatos rítus: a kislány külső nemi szerveit fokozatosan lenyiszálják.
A húscafatokat egy pálmaágra rakják: áldozatul fogják bemutatni a szülők falujában, Offa Gendebában.
Más helyszín, a beavatkozás ugyanaz. Szudán középső részén, ahol a legtöbb nő ugyanerre a sorsra jut, dr. Salman Mahgoub el Khalifa dühösen magyarázza: „Hogy önök is megértsék, miről van szó, pontosan tudniuk kell, mi történik ezekkel a kislányokkal. A külső nemi szervek levagdosása után a hüvelybemenetet összevarrják, olyan szorosan, hogy csak egy gyufaszálnyi nyílás marad a vizelet és a menstruációs vér távozására. Ezzel véget nem érő szenvedés és egészségügyi problémák hosszú sora veszi kezdetét. Az első probléma maga a körülmetélés. Mivel a beavatkozás falusi módra történik, érzéstelenítés nélkül, primitív eszközökkel, alig elképzelhető fájdalmat okoz a gyerekeknek. A sebet tövissel, általában lószőrrel varrják be. A kevés gyakorlattal rendelkező „sebész“ sokszor úgy dolgozik, hogy a kislány a következő órákban elvérzik. Azok, akik életben maradnak, egész életükben nem szabadulnak a szörnyű traumától.“
Mivel a természetes testnyílás el van zárva, a menstruációs vér összegyűlik a nők hasában, ideális környezetet teremtve a legkülönfélébb baktériumok és vírusok számára. A nők alteste ezáltal a gyulladások melegágya. Újabb megpróbáltatások várnak a nőre akkor, amikor férjhez adják. Az első szexuális együttlét valóságos horror, mert a kis nyíláson át csak erőszakkal lehet behatolni. Még rosszabb megoldás, ha az esküvő előtt a körülmetélővel „kinyittatják“ a nő nemi szervét, és a szerencsétlennek ilyen állapotban kell elviselnie a közösülést.
A legnagyobb bajt mégis a terhesség és a szülés jelenti. A szülés veszélyesen hosszúra nyúlik, legtöbbször négy-öt napig tart. A „bábaasszonyok“ úgy akarnak segíteni a szülő nőn, hogy a nemi szervet kinyitják, de sokszor olyan ügyetlenül és szakszerűtlenül, hogy a nő további éveiben nem tudja megtartani a vizeletét.
Az UNICEF dolgozói tisztában vannak vele, hogy a körülmetélés milyen kényes kérdés. Az ún. fáraó-körülmetélés, azaz a legteljesebb beavatkozás hagyománya több mint ötszáz éves, és mélyen beágyazódott sok afrikai ország kultúrájába. Egyes országokban közvetlenül a születés után elvégzik a körülmetélést, máshol a negyedik és kilencedik életév között kerül rá sor, egyes törzseknél pedig csak a házasságkötés előtt, azaz tizennégy és tizenhét éves kor között. Naponta körülbelül hatezer afrikai lányon végzik el a műtétet. Évente kétmillióval nő azoknak a fiatal lányoknak a száma, akikre női mivoltuk miatt egész életükben mérhetetlen szenvedések várnak...
Szudánban majd mindegyik asszonyon elvégezték a véres beavatkozást. Szomáliában a nőknek több mint 50 százalékát csonkították meg, Amhara, Ofar és Oromia vidékén a nők 90-99 százalékát vetették alá csonkításnak.
Az UNICEF felvilágosító körútjain színészek magyarázzák el az embereknek, mennyi problémát szül a nők körülmetélése. „Az a szülő, aki azt akarja, hogy lánya örüljön az életnek, nem engedi, hogy megcsonkítsák“ – hirdetik ritmusos zene és dobszó közepette. Egy női figurát hoznak a színpadra, a színész megmutatja rajta a nő belső szerveit, és elmagyarázza, milyen veszélyekkel jár a beavatkozás.
Nagy eredmény, hogy 2004-ben tíz százalékkal kevesebb kislány szenvedte el a körülmetélés keserveit, mint a korábbi években.
