Hanza Rolanda zenepedagógus nevét sokan ismerik. Iskolai kórusával számos versenyen, Csengő Énekszó fesztiválon vett részt, tagja a szlovákiai magyar tanítók énekkarának. Rolanda párkányi tanodájában Kokas-módszerrel fejleszti a gyermekeket.
A bolognai típusú rendszer bevezetésével minden megváltozott. Ma tömegképzés folyik, a hallgatói létszám is jócskán megnőtt. Nem titok, hogy ez a minőség rovására megy, a diákok tudása között is nagy az eltérés. Hogy ez mit jelent?
Zoboralján nem tömbben, hanem szórványban él a magyarság. Sőt, lassan ott tartunk, hogy Nyitra környékén a magyar ember afféle folklórelem lesz. „Egyszervolt” népség, amelyből már csak a népi maradt meg, amit már csak a panoptikumban mutogatnak...
Ha azt mondom, kisiskola, az emberek azonnal rávágják: kevés gyerek, összevont osztályok, alsó tagozatos oktatás. Ilyenkor rácsodálkozom: egy kívülálló ebből tényleg csak ennyit lát?
Most online oktatás van, és pont az hiányzik a tanításból, ami csodálatossá teszi: a kontaktus, a gesztusok, a szemekben megvillanó érdeklődés. Hiányérzetük...
Jády Mónika sokáig munkatársunk volt itt, az Új Nőben. Majd a szerelem Svájcba repítette, ma egy gyönyörű kislány édesanyja. A koronaszörny arat Svájcban is: ötödik levelében a távoktatásról és a svájci iskolarendszerről mesél nekünk Mónika.
"…Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért"