Hanza Rolanda a zenére tette fel az életét. A Superar Zeneművészeti Alapítvány oktatójaként újító, játékos módon hozza közelebb a gyerekekhez a zene szeretetét. A muzsikaszón és éneken keresztül a gyerekek felszabadulnak, önbizalomra tesznek szert és megmutatják, mire is képesek!
Ahány ház, annyi szokás. Miképpen lehetséges, hogy Japánban olyan sok kisiskolást látni a közlekedési eszközökön? Miért nem félnek a szülők, hogy valami bajuk történik, amikor egyedül mennek iskolába a zsúfolt nagyvárosokban?
Az Új Nő magazin 5 órai teájának legújabb epizódjában Varga Tamást, a komáromi Jókai Mór Alapiskola földrajz és magyar szakos pedagógusát láttuk vendégül.
Tanárnak lenni nem könnyű. Az indokolatlan szigor, a tanulók közti kivételezés és a hatalmi dinamika kihasználása súlyos sebeket ejthet a gyerekek lelkén. Mi tesz tehát valakit jó tanárrá, és miként dolgozzuk fel az iskolában szerzett rossz emlékeket?
Olyan kort élünk, ahol a klasszikus, kétkezi szakmákat egyre kevesebb becsület övezi, miközben a fiatalok nagy része influenszerkedésből akar megélni. Mi áll a jelenség hátterében? Valóban a felsőfokú végzettség jelenti mindenki számára a legjobb utat?
Sok szülőben, különösen, ha vegyes házasságban vagy szórványterületen él, felmerül a kérdés: szlovák vagy magyar iskolába írassa-e gyermekét? A válasz attól függ, mit szeretnének.
Aki lemarad, az kimarad – hosszú évtizedeken keresztül tapasztaltuk ezt az iskolában. Akkoriban minden osztályra úgy tekintettek, mint egy tál babfőzelékre, melyben minden szem egyforma. Ma már tudjuk, hogy babból is sokféle létezik, s ha már a babok közt ekkora eltérés van, érdemes körülnézni a diákok között is.
Az 5 órai tea legújabb epizódjában az oktatás helyzetéről kérdeztük a komáromi Selye János Gimnázium igazgatóját, Andruskó Imrét, valamint a nagymegyeri Bartók...
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."