Amikor az én generációm volt első osztályos, alig akadt egy-két különleges gyerek, aki írt, olvasott volna, még mielőtt iskolába került. Mára ez lett a trend.
Hanza Rolanda zenepedagógus nevét sokan ismerik. Iskolai kórusával számos versenyen, Csengő Énekszó fesztiválon vett részt, tagja a szlovákiai magyar tanítók énekkarának. Rolanda párkányi tanodájában Kokas-módszerrel fejleszti a gyermekeket.
A bolognai típusú rendszer bevezetésével minden megváltozott. Ma tömegképzés folyik, a hallgatói létszám is jócskán megnőtt. Nem titok, hogy ez a minőség rovására megy, a diákok tudása között is nagy az eltérés. Hogy ez mit jelent?
Zoboralján nem tömbben, hanem szórványban él a magyarság. Sőt, lassan ott tartunk, hogy Nyitra környékén a magyar ember afféle folklórelem lesz. „Egyszervolt” népség, amelyből már csak a népi maradt meg, amit már csak a panoptikumban mutogatnak...
Ha azt mondom, kisiskola, az emberek azonnal rávágják: kevés gyerek, összevont osztályok, alsó tagozatos oktatás. Ilyenkor rácsodálkozom: egy kívülálló ebből tényleg csak ennyit lát?
Most online oktatás van, és pont az hiányzik a tanításból, ami csodálatossá teszi: a kontaktus, a gesztusok, a szemekben megvillanó érdeklődés. Hiányérzetük...
"A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók."