Eddig kétféle örökbefogadás létezett: felbontható és nem felbontható, (azaz „visszacsinálható”) örökbefogadás. Most már csak az örökbefogadás létezik.
Beszélgetés Grassl Katalinnal, a Komáromi Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal gyermek- és gyámügyi osztályának munkatársával.
– Ha egy pár elhatározza, hogy gyermeket szeretne örökbe fogadni, milyen lépéseket kell meg-tenniük?
– A kerületi hivatalba kérvényt kell benyújtaniuk, amelyhez a következő iratokat kell csatolni: a büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítványt; az állandó munkahely igazolását; keresetigazolást; orvosi igazolást (kizáró ok a pszichiátriai kezelés). Ezenkívül pszichológiai felkészítésen kell részt venniük, valamint ki kell tölteniük egy központilag összeállított kérdőívet. Csak házaspár fogadhat örökbe úgy gyermeket, hogy mindkettőjük neve szerepeljen az anyakönyvben. Az együtt élő, de össze nem házasodott párok csak egyedülálló személyként fogadhatnak örökbe gyermeket. Az apa nevét ebben az esetben törlik az anyakönyvből. (Egyedülálló férfi eddig még nem jelentkezett örökbefogadóként). Homoszexuális párnak nem adunk örökbe gyermeket. Már csak azért sem, mert a homoszexuálisok Szlovákiában nem házasodhatnak.
– Az előbb említett egy bizonyos kérdőívet. Úgy hallottuk, az is megváltozott, és nem pozitív értelemben.
– Az előző kérdőívet mi állítottuk össze, saját gyakorlati tapasztalataink alapján. Most a központból küldik. Szerintem az előző alaposabb, aprólékosabb – ugyanakkor józanabb volt. Most valóban sok olyan kérdést tartalmaz – például, hogy melyik egészségbiztosítóhoz tartozik a pár, vagy hogy milyen nemzetiségűek –, amelyeknek jogosultsága kérdéses. Ezekre a kérdésekre azonban nem kötelező válaszolni. Másrészt pedig az örökbefogadással foglalkozó előadók tapasztalatból jól tudják, mi az, amire oda kell figyelni, a kérdőív tehát nem mérvadó.
– Ha a pár felküldi a papírokat a kerületi hivatalba...
– Felkerülnek a várólistára. Érdeklődni lehet, ki hányadik a sorban, de nincs semmi jelentősége.
Ugyanis nem minden szülőnek ugyanazok az elképzelései: van, aki csak fehér bőrű gyermeket akar, s van, aki testvéreket is elvinne.
Ki tudja, kinek az elvárásait mikor lehet teljesíteni?
– Gondolom, a gyermekeket szintén nyilvántartják.
– Igen, méghozzá két listán is. Az egyiken az örökbe adható, a másikon az örökbe nem adható gyermekek adatai találhatóak. Az örökbe nem adható gyermekek kizárólag nevelőszülőknél helyezhetők el. A nevelőszülő vállalja a gyermek családon belüli nevelését. A gyermek nevelésének költségeihez az állam is hozzájárul, s a hivatal ebben az esetben rendszeresen ellenőrzi, megfelelően gondoskodik-e a nevelőszülő a gyermekről.
– A jövendőbeli szülők milyen mértékben szabják meg a gyermek bőrszínét?
– Kezdetben a párok 90 százaléka kizárja a roma származást. A felkészítés végére aztán fordul az arány: 90 százalékban már nem számít a gyermek származása. Véleményem szerint elsősorban azért, mert a jövendő szülőket tájékoztatjuk arról, milyen gyermekek vannak az intézetekben elhelyezve. A gyermekotthonokban zömmel félroma, kisebb százalékban roma származású gyermekek laknak. Az apa általában ismeretlen. Egyáltalán nem biztos, hogy egy fehér színű gyermekben nincs cigányvér.
– Riportalanyainkat Nagyszombatban mindjárt az első alkalommal félórára egyedül hagyták a gyermekkel, Nyitrán csak tíz per-cet kaptak, felügyelettel, egy irodaszobában. Nyitrán mutattak katalógust, videofelvételt a gyerekről, Nagyszombatban nem. Akkor, hogy is van ez?
– A törvény értelmében az otthonok minden gyermekről kötelesek jelentést készíteni, amelynek része az egészségi állapot, a pszichomotorikus fejlődés rögzítése. Ezt fényképpel, valamint videofelvétellel is dokumentálni kell. Az állapotfelmérést rendszeres időközökben aktualizálják. Ezeket a dokumentumokat meg kell mutatni a jövendő szülőknek, ezért nem értem, hogy miért nem így történt Nagyszombatban is. Ezenkívül a párt tájékoztatni kell a gyermek családjának szociális helyzetéről, mindenről, amit csak sikerült a hivatalnak megtudnia a családról. A szülőknek ezek után megmutatják a gyermeket. Az otthon vezetője dönti el, hol láthatják, és mennyi időt tölthetnek vele. A szülők gondolkodhatnak, de csak két napot, hiszen a névsorban ott a következő házaspár. Itt a logikája annak, miért csak egy gyermeket mutatnak be a szülőknek egyszerre.
– Mi történik, ha a szülők elfogadják a gyermeket?
– A bíróságnak olyan értelmű határozatot kell hoznia, hogy a gyermeket kilenc hónapra a jövendőörökbe fogadó szülőknél helyezik el. Hogy milyen gyorsan születik meg ez a döntés, az az adott bíróságtól függ, az eljárás általában két hónapig tart. Ebben az időszakban a gyermek még az intézetben marad, a szülők viszont akár naponta látogathatják. Ez idő alatt az anya elrendezheti gyermekgondozási szabadságát.
A kilenc hónapos határidő akkor kezdődik, amikor a bírósági döntés értelmében a jövendő szülők az intézetből hazavihetik a gyermeket. Ennek leteltével újra kérvényezik a bíróságnál az örökbefogadás engedélyezését.
Ez jogerős határozat, de a szülőknek van még hat hónapjuk arra, hogy meggondolják magukat. Hat hónap elteltével azonban már nincs visszaút: véglegesen az ő nevüket vezetik be az anyakönyvbe a biológiai szülők helyett.
– Szlovákiában általában milyen hatékonyan működik az örökbe-fogadás? A gyermekek hány százaléka marad az intézetekben?
– Az örökbe adható gyermekeket általában sikerül elhelyezni, de sajnos csak kevesen örökbe adhatók. Főleg az új törvény szerint a gyerekek nagyon nehezen válnak jogilag szabaddá. A gyermekek zöme az intézetben marad, az otthonok pedig tömve vannak. Ha a gyermeket hároméves koráig nem sikerül családban elhelyezni, hónapról hónapra csökkennek az esélyei. Ami a gyorsaságot illeti, nincs lényegbevágó különbség. Ha valaki tényleg komolyan gondolja az örökbefogadást, és nincsenek extrém kikötései (csak szőke, kék szemű kislányt szeretne, öt hónaposat), az lényegében egy éven belül gyermekhez juthat – éppúgy, mint 2005 előtt.
– És hogyan állunk nemzetközi szinten?
– Szlovákiában az örökbeadás jogbiztonsága kivételes, és a többi országgal leginkább együttműködőállam vagyunk. Viszonylag gyorsak is vagyunk. Ez az értékelés tavalyi. Egyébként a világ több mint hetven országával állunk partneri kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy több mint hetven országból jöhetnek hozzánk érdeklődők, természetesen csak akkor, ha a gyermeket nem sikerült itthon elhelyeznünk. Eddig Olaszországba került ki a legtöbb szlovákiai gyerek, de sokan érdeklődnek Ausztriából, Franciaországból, Hollandiából, néhányan az Egyesült Államokból is. Természetesen mindez oda-vissza működik: szlovák állampolgár is bármelyik partnerországból hozhat haza gyermeket. Ám az ilyen érdeklődő nagyon ritka.
2005-ben módosították az örökbefogadási törvényt. A hatályba lépett legfontosabb változások:
1. Eddig kétféle örökbefogadás létezett: felbontható és nem felbontható, (azaz „visszacsinálható”) örökbefogadás. Most már csak az örökbefogadás létezik. Azaz az örökbe fogadó szülők utólag már nem gondolhatják meg magukat, nem adhatják vissza a gyereket – az már véglegesen a gyermekük marad.
2. Éppen ezért a szülők a korábbinál sokkal hosszabb gondolkodási időt (próbaidőt) kapnak. Eddig a gyermek hazavitelétől számítva 3 hónap múlva általában már bírósági határozat született az örökbefogadásról, most a határid ő 9 hónap. Továbbá: a bírósági döntést követően a szülők még fél évig visszaadhatják az örökbe fogadott gyermeket. (Grassl Katalin 30 éves gyakorlata alatt csak egyszer fordult elő, hogy a szülők meggondolták magukat.)
3. Az örökbefogadást eddig járási szinten intézték, 2005-től kezdve viszont a kerületek koordinálják. Ha egy gyermeket – az új szabályozás értelmében – nem sikerül elhelyezni 3 hónapon belül a kerületében, akkor próbálkozni lehet a többi kerületben. Amennyiben Szlovákiában nem sikerül örökbe adni a gyermeket, akkor fel lehet kínálni külföldi érdeklődőknek. (Ez eddig is működött, csak nem ennyire szervezetten, áttekinthetően és gyorsan. A gyermekek többségét sikerül idehaza elhelyezni.)
4. Az első alkalommal csak egy gyermeket nézhetnek meg a szülők, ellentétben a régi törvénnyel, amelynek értelmében több gyermekkel is megismerkedhettek.
5. Az új törvény hatalmas előnye, hogy az anya már a kórházban lemondhat a gyermekéről, ezáltal a baba már két hét múlva családban lehet. (Az anya ilyen értelmű nyilatkozatát azelőtt csak hat hét elteltével vette figyelembe a bíróság. Hat hét elteltével viszont nem találták az anyát... A gyermek a kórházból az otthonba került, és ki kellett várni a hat hónapot, hogy örökbe adhatóvá váljon. A törvény értelmében ugyanis a gyermek akkor válik örökbe ad-hatóvá, ha a szülő fél évig nem érdeklődik iránta.)
6. A jelenlegi törvény lehetővé teszi, hogy a 16 évnél idősebb anya is lemondhat gyermekéről. Azelőtt ezt csak nagykorú, azaz a 18. életévét betöltött anya tehette meg.
7. Ezt a bizonyos hat hónapot azelőtt a hivatal és a gyerekotthon együttesen figyelte, lejártával a gyermek automatikusan örökbe adhatóvá vált. Most csak olyan gyermek válik örökbe adhatóvá, aki esetében bíróság határozatban szünteti meg a biológiai szülők szülői felügyeleti jogát. Ez az új törvény legnagyobb hátránya. (A legtöbb anya nem mond le írásban a gyermekéről a kórházban, hanem otthagyja, így a gyermek intézetbe kerül. Ha a szülő két hónap elteltével sem érdeklődik a gyermek iránt, az intézet a bíróságnál elindítja az eljárást, hogy a gyermek örökbe adható legyen. A másik lehetőség az, hogy a gyermek nem a kórházból, hanem a szülőktől kerül az otthonba. Ebben az esetben az intézet akkor indítványozza a gyermek örökbeadását, ha a szülő fél évig nem érdeklődik a gyermeke iránt. A bíróságnak 3 hónapon belül kell döntenie, de az eljárás különböző okok miatt újabb 3 hónappal meghosszabbodhat. A gyermek, akiről már egy hónapos korban bizonyossággal állítható, hogy örökbe adható, gyakran csak egyéves korában válik örökbe adhatóvá. Hosszú-hosszú hónapok telnek el így...)
