Karácsonykor örömet akarunk szerezni, adni és kapni. Csak ez nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy mi azt sokszor bohón elgondoljuk. Lássuk csak, miért is nem!
Mikor ugrált, mikor tapsolt, fütyörészett, csapkodta a térdét örömében? Ugye, nem tudja megmondani? Egy rövid mosoly, elfojtott sóhaj, s akkor is körülnéz, hogy nem látta-e meg valaki. Ebből áll az öröme!
Karácsony és öröm olyan, mint a borsó meg a héja, összetartoznak. Az okosok azt mondják, ez nem azt jelenti, hogy öröm nélkül ne lehetne élni. Ezek szerint karácsony nélkül is jól elvolnánk...
Tudni kell arról, hogy akármennyi idő telik el, akármennyi modern kütyü hivatott bizonyítani a civilizáció győzelmét, az ember nem tud megváltozni, és mindig a gyengébb nyakán akar táncolni.
A derű titka nem más, mint az, hogy ne csináljuk azt, amit nem kéne. Csak ránk dobták, mint lóra a gyeplőt, s mi nem tiltakozunk, pedig ugyancsak fészkelődünk alatta.
"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."