Nyár van, és semmi baj, olvadok, mint a vaj… Vajon a lelkünkben is így érezzük? Van a lelkünkben öröm, előretekintés, bizakodás, reménység? Milyen lelkiállapotban vagyunk?

Sokszor elsiklunk az apró, örömteli pillanatok felett. Gépiesen robotolunk, ami hosszú távon túlhajszoltsághoz vezet. Ráadásul az idei évre a járvány is rányomta bélyegét, amivel meg kellett tanulnunk együtt élni. Még a nyár is más – és nem csak a szabadságok helyszínei rendeződtek át. A világban sok minden történik, amin nem igazán tudunk változtatni. Egy lehetőségünk viszont van: az, hogy saját magunkon változtassunk!

kocogas-kezdo.jpg

Vértezzük fel magunkat olyan tudással, készségekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a szervezetünk jól érezze magát! Igenis képesek vagyunk megszelídíteni azokat az indulatokat és félelmeket, amelyek olykor elhatalmasodnak rajtunk.

Bagdy Emőke lelkierőtréningje három kulcsszón alapul: kacagj, kocogj, lazíts. Ezzel az egyszerű módszerrel elérhetjük lelkünk kedvezőbb állapotát. Ehhez viszont időt kell szánni magunkra – ezt nevezzük öngondoskodásnak. Lássuk csak!

Kacagj!

Szeretjük a derűt, a mosolyt, jólesik időnként egy jó nagyot hahotázni, szívből nevetni. Apropó, emlékszünk arra, mikor nevettünk utoljára egy igazán jót? Mikor nevettünk annyit, hogy még a könnyünk is kicsordult? A nevetés által kiszakadnak belőlünk azok a bizonyos hangok: hahaha, hehehe, hihihi, hohoho... De sose szoktunk huhuhuzni (az amúgy is a bagoly dolga). Ez előbbi teljesen más mezsgyére tehető, mint az összes többi belőlünk kiszakadó magánhangzó. A nevetés által felszabaduló hangok olyan belső feszültséget oldanak ki belőlünk, amelyektől máshogyan nehezen tudnánk megszabadulni. Ezért mondják, hogy nevetésnek feszültségoldó hatása van!

Magyarországon több Hahota Klub is működik. Volt szerencsém belekóstolni a Domján Ferenc által vezetett „feltétel nélküli nevetés”-be. Igen vicces és eredményes volt. Az egész hahotázás úgy kezdődött, hogy először csak megjátszottuk, tettettük a nevetést mindaddig, mígnem magától is ment.

A kacagás egyenlő a zsigeri kocogással, ugyanis a rekeszizom és belek mozgásba lendülnek. A mosoly pedig jótékonyan „fertőz”. Ha rámosolygunk valakire, akkor az általában visszamosolyog. Mihelyst arcizmainkat mosolyra húzzuk, az agyi örömközponthoz jelzés érkezik, hogy jó állapotban vagyunk, és készteti az örömhormonok (endorfinok) termelését – mindez pedig immunrendszer-erősítő. Érdemes vicceket olvasni, vidám videókat, filmeket nézni, pozitív kisugárzású emberekkel körbevenni magunkat.

– Használjuk ezt az életjelenséget lelkünk felszabadulására. Hahotával a feszültséget is kiszellőztetjük a lelkünkből A lelkünk pont erre vágyik, ezért adjuk meg neki minél gyakrabban – tanácsolja Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus.

A biológiai visszacsatolás segít abban, hogy elérjük a kellő állapotot, a jóízű nevetést. Mindegy, hogy egy vicctől szabadul fel a nevetés, vagy először csak tettetjük: az örömhormonok beindulnak... Testünkben elindul a láncreakció. Egy idő után már nem azt keressük, hogy min nevettünk, hanem szabadon, ösztönösen jön belőlünk, ahogyan a gyerekekből. „Amikor nevetsz – te magad változol. Amikor te magad változol, az egész világ változik” – mondta Madan Kataria, a hahotajóga alapítója.

kacagas-belso_0.jpg

Kocogás

Az 1950-es években James F. Fixx volt az, aki az amerikai kultúrába igazán népszerűvé tette a kocogást (joggingot) és a futást, amivel megelőzhető és csökkenthető a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Több könyvet is írt a futásról. Ebbe a kategóriába sok más mozgás is beletartozik, ami aktív, és az egész szervezetet igénybe veszi – mint például a gyors séta, a kerékpározás, görkorcsolyázás, úszás. A nagy lendítő, úgymond, ballisztikus mozgások is oldják a feszültséget, mert kikapcsolják a szorongásközpontot, és egy idő utána ugyanúgy endorfin szabadul fel a szervezetben, mint hahotázáskor.

Lazítás

A lazítás szorosan összefügg a mozgással. Minden olyan mozdulat után, amikor izmainkat megfeszítjük, reflexszerűen bekövetkezik az ellazulás. Pontosan ezen alapul az a világhírű lazítási módszer, amit Edmund Jacobson-féle progresszív relaxációnak nevezünk.

Akármilyen feszült lelkiállapotban is vagyunk, feszítsük meg az izmainkat, majd hagyjuk, hogy a szervezet maga lazítson. Kezdjük a kezekkel, folytassuk a karokkal, az arcizmokkal, a nyak- és váll izomzatával, a hasizomzattal, a láb izmaival – és végül a lábfejjel.

A gyakorlattal megtanuljuk érezni, hogy testünk mely részén alakult ki izomfeszülés. A további lazítási technikák a mentális befelé forduláson és koncentráción alapulnak. Ezek a meditációk belső odafordulást és figyelmet igényelnek, és a lélekre is jótékony hatással vannak. Bármelyik feszültségoldó módszert fogjuk választani, jót teszünk vele a lelkünknek és a testünknek egyaránt.

Kapcsolódó írásunk: Miért nem hagyják békén egymást a nők?

–ando–