Az Új Nő kirándulócsapata szeptember végén Bajorországba készül. Bajorország kecses kastélyait keressük fel, melyek titokzatos ködbe burkolózva trónolnak az Alpok domborulatain. Turisták ezrei keresik fel minden évben, hogy megcsodálják a Wagner-operák által ihletett mesevilágot. De ki is volt az a különcségei miatt sokak által csak Őrült Lajosként emlegetett uralkodó?
Lajos herceg 1845 augusztusában Nymphenburgban (a Wittelsbach-család müncheni nyári rezidenciáján) látta meg a napvilágot. II. Miksa bajor király és Poroszországi Mária elsőszülött fia volt. (Testvére, Ottó herceg Lajos halála után I. Ottó néven uralkodott.) Az ifjú hercegeket – az apa spártai szigorának köszönhetően – meglehetősen katonásan és erélyesen nevelték. Hajnalban keltek, hideg vízben fürödtek, és keményen dolgoztak, mindemellett csak mértékkel ehettek.
Neuschwanstein kastélya (© itinari.com)
Előfordult, hogy a szolgáktól kellett élelmet kérniük, hogy éhségüket csillapíthassák. Lajos egy alkalommal, hogy élelemhez jusson, az egyik fogát próbálta áruba bocsátani. A hercegen már gyermekkorában mutatkoztak az elmebetegség jelei. A betegségre való hajlamot valószínűleg édesanyjától, Máriától örökölte, akinek rögeszméje volt például, hogy a létező összes verseskötetet újra kell nyomtatni, de úgy, hogy a bennük szereplő szerelem szavakat a barátság szóra cserélik fel. Az agresszív apa igyekezett elzárni gyermekeit a külvilágtól, hogy többet tanuljanak. A trónörökös egyszer egy teknőcöt talált, melyet befogadott. Mihelyst azonban kötődni kezdett hozzá, apja eltávolíttatta az állatot.
Lajos apja korai halála után, mindössze 18 évesen, 1864-ben került a trónra. A fiatal és jóképű királyt hamar megszerették, de ugyanilyen hamar sokan ellene is fordultak. Uralkodásának idejére esik az egységes német nemzetállam létrejötte. Ebben a fiatal király is szerepet kapott. A német területeken ugyanis a 13. századtól közel 300 kisebb-nagyobb önálló királyság, hercegség és fejedelemség létezett. Ezek közül a 19. századra Poroszország volt a legfejlettebb – és szerzett vezetői szerepet.
A porosz kancellár, Otto von Bismarck volt az egységesítés vezető személyisége, s ígéreteivel a bajor királyt is megnyerte. Az egységes Német Császárság létrejöttével azonban a bajor Lajos elvesztette jogköreinek egy részét. Ezenkívül a bajor főurakkal is összetűzésbe került, ugyanis igyekezett a Vatikánnal szorosabbra fűzni kapcsolatát.
Ezek az események ahhoz vezettek, hogy az amúgy is magának való uralkodó még magányosabbá és zárkózottabbá vált. Gyakran még az ételt is csak étellift segítségével volt hajlandó elfogadni. A visszahúzódó király teljesen belemerült a német középkor, a Grál-mondakör, a Nibelung-ének tanulmányozásába. Lenyűgözték őt Wagner operái, olyannyira, hogy a zeneszerző közel egy évig vendégeskedett a királyi udvarban. Lajos bőkezűen támogatta a zeneszerzőt, aki mindig adósságokba verte magát. A király segítsége nélkül a Nibelung gyűrűje vagy a Parsifal talán sosem készül el. Mesevilágba ringatta magát, melyben megelevenedtek a dicső német lovagkor mitikus figurái. Képzeletében ő is a hős és becsületes lovag képében tetszelgett.
Uralkodása elején Lajos még próbálta titkolni homoszexualitását. Egy ideig unokatestvérével, Zsófia Sarolta bajor hercegnővel járt jegyben. A hercegnő nem volt rossz választás, mivel a két fiatal világnézete nagyon sok dologban egyezett: mindketten romantikus lelkek voltak, akiket összekötött a Wagner zenéjéért való rajongás. Lajos a jegyesét nem keresztnevén, hanem Wagner operahőseinek nevén, Elzának vagy Erzsébetnek szólította. Leveleit pedig Siegfriedként, esetleg Henrichként írta alá.
II. Lajos bajor király
A hivatalos eljegyzést 1867-ben hirdették ki, de az esküvő dátumát többször is megváltoztatták. Végül a hercegnő apja, Miksa József herceg ultimátumot adott Lajosnak, aki nem bírta rászánni magát a házasságra. Az eljegyzést 1867 októberében végül felbontották! A király az egyik bizalmasának titokban elárulta, hogy inkább egy alpesi tóba ölné magát, mint hogy megnősüljön.
Lajos ezután mindinkább a férfiak társaságát kereste. 1869-től naplót vezetett, melyben őszintén írt legbensőbb érzéseiről, szexuális vágyainak elfojtására tett kísérletéről és vívódásairól, hogy mindemellett hogyan maradhat hithű katolikus... A nőkhöz való viszonya élete végéig sajátságos maradt. Nem szerette, ha a hölgyek fizikailag közeledtek hozzá. Történt egyszer, hogy a király ezüstvértben, hattyú alakú csónakjában Lohengrinként hajózott (ez volt egyébként az egyik kedvenc időtöltése). Vele tartott Wagner és egy Jozefine Scheffzky nevezetű énekesnő is, aki nem tudván Lajos félelmeiről, végigsimította a király fürtjeit. Az uralkodó erre egy hirtelen mozdulattal kilökte a művésznőt a csónakból, s elindult a part felé.
Egyetlen nőt tűrt meg maga mellett, unokatestvérét, Erzsébet bajor hercegnőt, az általunk csak Sissiként emlegetett osztrák császárnét és magyar királynét. Különcségük, a természet és a költészet iránti rendkívüli szeretetük kötötte őket össze.
Egymást csak Sirálynak és Sasnak nevezték. Lajos volt a Sas, Erzsébet pedig a Sirály. Az uralkodón egyre inkább kiütköztek betegségének tünetei. Napjait szobájába zárkózva, kastélyok tervezésével és alvással töltötte, míg éjszakánként XIV. Lajos korabeli ruhákba bújtatott kíséretével járta a vidéket. Kerülte az emberek társaságát – néha viszont estélyeket és bálokat kellett adnia... Ilyenkor vagy olyan részegre itta magát, hogy másnap semmire sem emlékezett, vagy pedig olyan hangos zenélésre kényszerítette a zenekart, hogy a vendégek ne értsék egymás szavát...
Egyszer egy óriási virágkölteményt csináltatott, s ebbe bújva töltötte az estély egy részét. Volt, hogy azt állította, XIV. Lajossal ebédelt, sokat beszélt és kacagott magában. A legnagyobb hidegben és hóesésben kinn teríttetett magának. Ahogy az elmebaj egyre inkább elhatalmasodott rajta, kérései annál furcsábbak lettek. Egy szolgáját például háromszor küldte el Capri szigetére, csak hogy megbizonyosodhasson róla, hogy a nevezetes Kék Barlang még mindig kék. Ha utazni szeretett volna, kiszámolta, hogy a lovardájában hány körnek felel meg a távolság, s körbe-körbelovagolva utazott el a kiszemelt helyre. A körök alatt váltogatta lovait, s ha odaért, elment aludni, hogy kipihenje az út fáradalmait.
Lajost azonban nem annyira őrültsége, mint inkább építkezései tették halhatatlanná. Az első és legismertebb kastély, amely a nevéhez fűződik, a Füssen melletti Neuschwanstein várpalota. Walt Disney róla mintázta Csipkerózsika várát. A kastélyt 1869-ben kezdték építeni, de 17 évvel később még csak 14 szobát fejeztek be a 360-ból. A kastély építészeti stílusát lehetetlen megállapítani: keverednek benne a román, a gótikus, a barokk, a bizánci és a mór építészet elemei... Tervezője pedig nem más, mint Christian Jank díszlettervező.
A kastély nemcsak mesebeliségével, hanem modernségével is ámulatba ejt: az épületet a kor legmodernebb fűtési rendszerével szerelték fel. A konyhából távozó forró levegőt több helyiségben fűtésre használták fel. Emellett a vízöblítéses vécék és a felvonók sem hiányozhattak az ötemeletes palotából. A termek falainak gazdag díszítéseiben a német mondavilág és Wagner operáinak jelenetei elevenednek meg. Lajos több hasonló méretű építkezésbe is belefogott, amelyek persze felemésztették a vagyonát, s az állam adósságait is jócskán megemelték.
Minisztereitől már nem kapott pénzt, ezért körbejárta az európai királyi udvarokat, hátha kölcsönt kap valahol. Mivel ügyet sem vetettek rá, azzal fenyegetőzött, hogy rablókból és banditákból sereget toboroz, majd végigrabolják a frankfurti, berlini és párizsi bankokat. Sőt, kitervelte, hogy a porosz trónörökös elrablásával jut pénzhez. Megesett, hogy azzal fenyegetőzött, kihantolja édesapja tetemét, s felpofozza, amiért olyan keveset hagyott rá...
A király viselkedésére végül ráuntak miniszterei és családja is, ezért – vizsgálatok nélkül, pusztán a szolgák tanúvallomásaira alapozva – Gudden doktor segítségével őrültnek nyilvánították, és Berg kastélyába vitték. Másnap Gudden és a király sétára indultak. Mikor nem értek vissza, a keresésükre indultak, de már csak a két vízbefúlt holttestét találták meg... Sokan sokféle magyarázattal álltak elő. Van, akik szerint a király megölte orvosát, hogy menekülni tudjon, s menekülés közben agyvérzést kapott.
Mások szerint dulakodás közben haltak meg. Míg az összeesküvések szerelmesei inkább merényletre gyanakszanak, mondván: a kiváló úszó hírében álló király nem fulladhatott bele a másfél méter mély vízbe... Megint mások az öngyilkosságot tartják valószínűnek. Talán Sissi, az egyetlen nő, akit a király igazán szeretett, szolgált igaz magyarázattal: „A király nem volt őrült, csak excentrikus, aki a saját álomvilágában élt. Kedvesebben kellett volna, hogy bánjanak vele.” Talán már sosem tudjuk meg a teljes igazságot, tény azonban, hogy Lajos mesés örökséget hagyott maga után, mely elvarázsolja minden kedves látogatóját.
