Aki lemarad, az kimarad – hosszú évtizedeken keresztül tapasztaltuk ezt az iskolában. Akkoriban minden osztályra úgy tekintettek, mint egy tál babfőzelékre, melyben minden szem egyforma. Ma már tudjuk, hogy babból is sokféle létezik, s ha már a babok közt ekkora eltérés van, érdemes körülnézni a diákok között is.
A Milka tehenek és a Swarovski kristályok varázslatos hazájába, Tirol tartományba indulunk. Hangulatos középkori városok, fényűző kastélyok, csillogó kristályok, természeti csodák várnak ott ránk. Az élmény garantált!
Lehet ovis, alsó vagy felső tagozatos a gyermekünk, a szünetekben mindig többször találkozunk az idézett szavakkal. Mégis mit tehetünk, hogy se ők, se mi ne unjuk halálra magunkat?
A kérdés helytálló, hiszen a XXI. században már rég nem mi válogatjuk meg, mit eszünk, hanem készségesen, mint fészekben a madárfiókák, tátott szájjal várjuk, hogy a hipermarketek jóllakassanak bennünket.
A zaklatás szó manapság divatos fogalom, hiszen a sztárok gyakran panaszkodnak „zaklató rajongóikra”. A zaklatás azonban tágabb fogalom: mi tartozik ebbe a körbe?
Márai Sándor a századfordulós Kassán született. Bárhová vezetett is az útja, a lépték, a mérce mindig szülővárosa, Kassa maradt. Az írás szerzője Kassára látogatott, hogy megkeresse azt a hangulatot, ami már nincs meg, de amit Márai annyira imádott.
Gondolták volna, hogy kertünk vagy épp a piaci kofák asztalai nemcsak finom, de gyógyító terményekkel vannak tele? A Bakán kertészkedő Tükör Béla jól tudja ezt!
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."