Pálosok földjén

Máriacsalád-pusztán jártunk, az egyetlen magyar férfi szerzetesrend kolostorában. A rend ma is létezik, de a kép alapján itt senkinek sem hiányoznak.

Állítom, hogy nincs érdekesebb olvasmány, mint a szentek élete, az a sok csoda, ami velük és körülöttük történt. Szent Pál például az egyiptomi pusztába menekült, mert a sógora a vagyon miatt az életére tört. (A feleségét már megölte, s most testvérétől is meg akarta kaparintani az örökség másik részét.) Pál végül egy rejtett barlangban lelt menedékre, ruhát a pálmák leveleiből készített, a tiszta forrás vizét itta – és a keresztény tanítást hirdette. (Fotó: Cséfalvay Á. András)

Egy alkalommal aztán meglátogatta Szent Antal, mert szózatot hallott, hogy nem ő a legszentebb és legidősebb remete (90 éves volt). S miközben beszélgettek, holló szállt föléjük, és egy egész cipót ejtett le nekik – addig Pálnak csak fél cipó járt. Pál hálát mondott a csodáért, majd udvariasságból huzakodni kezdtek, hogy ki szelje meg, mígnem újabb csoda történt, a cipó kettévált.

Magyarország területén is éltek remeték, ők is források közelében telepedtek le, mint Pál, de itt már a  földesurak tudtával. Elszórtan éltek, végül Boldog Özséb esztergomi kanonok fogta össze őket, és lett a vezetőjük.

Ez 1250-ben volt, s így alakult meg a pálosok rendje. A remeteségeket persze nehezen tudták monostorokba tömöríteni. Özséb később a pápához fordult, hogy engedélyezze számukra a regulát. De még 1327-ben is, mikor a pápa jelentést kért róluk, sok remete élt a hegyek és erdők magányában. Ám azért megkapták a kiváltságlevelet, és a szürke kámzsa helyett a fehér színű habitus viselését, hogy megkülönböztethessék magukat a kóborló remetéktől.

Utána egyre több pálos kolostor létesült – a lengyel Czestochowaban is, ami azért fontos, mert ma itt van a rend székhelye. A 15. század végére már 58 monostoruk volt a pálosoknak magyar földön. Mátyás király különösképp pártolta a rendet, kik eredetüket az egyik „hollóstól”, Páltól nyerték, anyagi javakat pedig a másik hollóstól kaptak.... (Mátyás jelképe is a holló volt.)

Máriacsalád-pusztát vegyük fel a bakancslistánkra! Megéri, mert érdekes élményben lesz részünk!

A Máriacsalád-puszta hányatott sorsa

Egy virágillatú napon jártam először Máriacsalád-pusztán. Egykor pálos szerzetesek éltek itt, a romokból kinőtt fák viszont mutatják, hogy senkinek nem hiányoznak. Ám még a pogány népek is érzik a fényt, amit a falak sugároznak, mintha mondanák: Most így van, de volt máshogy is. A kolostor az újvári járás barsi részén, Újlót község határában, dimbes-dombos tájon található. A közútról a romok észrevétlenek, csak a helyismerők térnek le az odavezető útra. A falon fakereszt jelzi, hogy itt kolostor volt.

A kolostor alatt több kilométer hosszú alagútrendszer húzódik, ami a legenda szerint összekötötte Máriacsaládot a garamszentbenedeki apátsággal. A török támadások idején a környék lakossága ezekben a járatokban lelt biztonságra.

Ám a természet lassan visszahódítja, ami az övé, a boltíves folyosón a téglahalmok, de a szemfülesek azért rábukkanhatnak egy-egy freskómaradványra. Ezek mutatják, hogy itt egykor élénk élet folyt, aminek legélőbb maradványa a ma is jól kivehető konyha. Fekete kéménykürtője tanúskodik, hogy a kemencében finom ételek készültek...

A  pálosok az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend – de bizony Máriacsalád-pusztán hányatott sorsra ítéltettek. 1512-ben kerültek ide két földesúr által, akik a birtokukat a pálosoknak adományozták. Ezt II. Lajos király is jóváhagyta, és pár évvel később hozzáadta Lót község minden királyi jövedelmét. A pálosok építkezésbe kezdtek, templomot és kolostort emeltek.

Ám nem sokáig élhettek nyugalomban. A mohácsi vész utáni zavaros időkben az ország protestáns hitre tért, a szerzetesek életét megkeserítették – nem is a törökök, hanem a környékbeli nemesek. Az egyházi vagyon megszerzésére fájt a  foguk, végül Balassa Menyhért honti és barsi főispán – a híres költő és a törökverő Ballasi Bálint apjának a testvére – kiűzte a  pálosokat Máriacsalád-pusztáról, a  kolostort leromboltatta, a birtokot pedig megtartotta magának. Az elűzött pálosok Nyitra mellé, Felsőelefántra költöztek. Csaknem kétszáz évnek kellett eltelnie, mire visszatérhettek...

A pálosok napjait az imádkozás és a kétkezi munka töltötte ki. A történelem vihara többször megtépázta a rendet: például a felvilágosodás alatt, mikor II. József eltörölte a rendeket, az elkonfiskált pálos kolostorok száma 381 volt.

Az 1700-as évek közepén újra építkezésbe fogtak, egy nagy kolostort és templomot álmodtak meg maguknak. A barokk épületegyüttes gyönyörű lett, csakúgy, mint a márvánnyal kirakott templom. Két évre rá itt tartották a  magyar rendtartományi főnök választását. Ekkor még nem sejtették, hogy ez az utolsó nagy esemény a  máriacsalád-pusztai pálosok életében. 1786-ban ugyanis II. József, a  „kalapos király” a rendet feloszlatta, s ezzel a Máriacsalád-puszta sorsa megpecsételődött. A pálosoknak el kellett hagyniuk a kolostort, az 1000 kötetes könyvtáruk Budára került... A  templom és a kolostor elárvult. 

Az épületegyüttest a fordulat után a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye visszakapta az államtól. Ám az épület falai tovább omladoznak...

„A zárda roppant négyszögü, négyszárnyu kétemeletes épület, mintegy 150 ablakkal. A földszint s első emelet egyes czellái s termei jó állapotban vannak s talán még több század lassu rombolásának ellentállanak, azonban a második emelet falai a rosz, az eső s szél dulásainak szabad bemenetet engedő tetőzte miatt omladoznak, hasadoznak” – olvasható a  Vasárnapi Újság cikkében. Ez 1860-ban volt, s a kolostor első emeletén akkor még élt egy bérlő. Az utolsó szerzetes akkoriban halt meg Kislóton.