Miként kezeljük a pikkelysömört? A pszoriázisnak látható jelei vannak – az arcon is, ami a lélek tükre. Ezért is viseljük olyan nehezen a látható bőrhibákat, a felhalmozódó sejteket. A hibás működés miatt a bőrsejtek megújulási ciklusa 28–30 napról 10-re rövidül le, s ez plakkok, felhalmozott hámsejtek kialakulásához vezet. A pikkelysömör tehát a bőrsejtek túl gyors megújulásával és gyulladással jár. Állítólag a stressz, a hideg idő, a fertőzések – például a torokgyulladás – csak rontanak az állapoton. Mit kezdhetünk vele?
A pikkelysömör (psoriasis) egy egész életen át tartó, krónikus, autoimmun eredetű bőrbetegség. Vagyis a szervezetünk asaját sejtjeit támadja meg. A bőrsejtek felhalmozódása következtében szabálytalan alakú, vörös, hámló foltok alakulnak ki az arcon és a testen. Bár a pikkelysömör gyógyíthatatlan, megfelelő kezeléssel, gyógyszerekkel, fényterápiával és életmóddal tünetmentesíthető a betegség. Nem összekeverendő az ekcémával és a seborrheás dermatitisszel, más az eredetük (az ekcéma például allergiás reakció) és más a kezelésük.
Még emlékszem, ahogy tizennégy évesen a dermatológus steril rendelőjében ülve vártam az orvos ítéletét. Alig pár hónapja vettem észre a lábamon egy furcsa, száraz kiütést. „Bogárcsípés” – gondoltam gyermeki nemtörődömséggel. A bogárcsípés azonban terjedni kezdett. Egyből kettő lett, kettőből három, és ezután sem akart megálljt parancsolni magának. A karomon és hátamon is megjelentek a szokatlan piros foltok, de a fejbőrömet támadták meg leginkább, hámló pelyheket hagyva maguk után a ruháimon.
„Pikkelysömör ‒ jelentette ki végül az orvos, heves bólogatásokkal nézve édesanyámra. ‒ Lehet örökletes is, de esetében valószínűleg pszichés eredetű.” Majd rám nézett, és bátorítónak szánt mosollyal csupán annyit mondott: „Ilyen fiatalon nem lenne szabad ennyit stresszelni.”
Világmegváltó tanács volt ‒ olyannyira, hogy több mint tizenöt évvel később, megannyi kórházi kezelés, kiírt kenőcs és diéta után is jelvényként viselem a foltjaimat.
Hamar megtanultam, hogy a „megszoksz vagy megszöksz” esetével állok szemben: gyógyíthatatlan, csupán kezelhető betegség lévén megszökni nem tudtam előle, így csak az maradt, hogy valamiféle módon alkalmazkodjak új valóságomhoz. Egy olyan valósághoz, ami ezentúl kellemetlen, száraz, feltűnő foltokból állt, s az alkalmazkodás gyakran nem túl élvezetes kompromisszumokban mutatkozott meg. Leginkább nyáron, amikor szigorúan eltakartam magamat, mert nem vállaltam, hogy a lenge ruhák láttatni engedjék a bőrbetegségemet.
Egy életre szóló jelvény
A krónikus bőrbetegségekben ez a legnagyobb kihívás: magunkon viseljük a tüneteinket, mint egy jelvényt. Kitüntetése annak, hogy bizony, nekem ezzel kell megbirkóznom egy életen át. A betegségnek pedig nem csak külső nyomai vannak, a lelkünkön és önbizalmunkon is sebet ejtenek.
„A bőr állapota sokkal erősebben hat a lelkiállapotunkra, mint azt sokan gondolják ‒ vallja Píver Rebeka Róza, a pozsonyi Orvoskozmetikai Intézet dermatológusa. ‒ Sajnos nagyon gyakran tapasztalom, hogy a pácienseket nemcsak a látható tünetek nyomasztják, hanem az is, hogy kevésbé érzik magukat magabiztosnak. Nehezen nyílnak meg, a szemkontaktust is kerülik, később visszahúzódóbbá válnak társas helyzetekben. Ez különösen igaz az olyan látható bőrállapotokra, mint az akné, a rosacea vagy a pikkelysömör. Gyakran hallom, hogy télen, ősszel smink nélkül nem szívesen mennek emberek közé, nyáron pedig inkább kerülik a rövidebb ruhát.”
Az arcon, nyakon, kézen és lábon megjelenő foltok nem kívánt figyelmet vonnak magukra, s a folyamatos magyarázkodás mentálisan is megterhelő. Sőt, a magyarázatadás sem szül azonnali megértést. Gyerekként én is hiába bizonygattam a gúnyosan vigyorgó osztálytársaimnak, hogy a vállamra hulló fehér pehely nem korpa, hanem csak a bőröm „vedlik” – és a hajam sem zsíros, csupán nehéz kimosni belőle az orvostól kapott kenőcsöt.
A legfájóbb mégis választ adni a kérdésre: Vajon fertőző-e az állapotom? A kórház gyakornok bőrorvosa is nézett már rám kétkedve. Pedig tudnia kéne, hogy nem az. A bőrön virító foltok gyakran félelmet keltenek az emberekben, a betegségben küzdőknek pedig elutasítással kell szembesülniük – a fodrásznál, manikűrösnél, pedikűrösnél vagy sminkesnél nem mindig fogadnak minket szívesen. És talán az iskolában, munkahelyen is összesúgnak majd a hátunk mögött. Ez nemcsak aláássa az önbizalmat és önértékelést, de komoly lelki sérülésekhez, szégyenérzethez vezethet.
A nyár börtönében
A nyári hónapok különösen nagy kihívással járnak. Le kell vetni magunkról az ősszel és télen védelmező ruharétegeket, és szellős, lenge öltözékekre váltva kénytelenek vagyunk felfedni a bőrproblémáinkat. A nyári ruhatáram kevésbé szólt a csinos, komfortos ruhákról, sokkal inkább arról, milyen darabokkal tudom a leginkább elrejteni magam a tikkasztó hőségben. Sortok helyett megmaradtak a hosszú szárú nadrágok, szoknya csak akkor jöhetett szóba, ha legalább a bokámig leért, s pántos felsők helyett hosszú ujjú, szellős blúzokat kerestem. A kényelem helyett a biztonságot választottam. Inkább vállaltam a fojtogató hőséget, mint hogy megbámuljanak – bár a rövidnadrágos és trikós emberek tengerében így is kitűntem a nyárbarátnak éppen nem nevezhető öltözékemben.
A nyár azonban nem feltétlenül a pikkelysömör ellensége. A napsugarak igenis jótékony hatással lehetnek a különböző elváltozásokra, csak ügyelni kell arra, hogy mikor és milyen mennyiségben élünk „gyógyító erejével”.
„A napfénynek valóban lehet kedvező hatása ‒ magyarázza Píver Rebeka Róza ‒, a természetes UV-sugárzás bizonyos esetekben csökkenti a gyulladást és lassíthatja a bőrsejtek fokozott osztódását, ezért sok páciensnél nyáron enyhülnek a tünetek. Ugyanakkor ez korántsem működik mindenkinél egyformán. A túlzásba vitt napozás kifejezetten ronthat az állapoton, gyulladást provokálhat, ezért a kontrollált, mértékletes napfény biztonságosabb.”
A bőrproblémákkal küzdők számára sem elérhetetlen, hogy kiélvezzék a vakáció időszakát. Nem kell hát elkerülni a napot, a lubickolást vagy a szabadtéri tevékenységeket, de érdemes figyelni arra, hogy ezalatt milyen változások lépnek fel a tünetekben. A napsugarak által – mint ahogy Rebeka is említette – javulás állhat be a betegségben, de szükséges megtalálni az egyensúlyt a napcsókolta bőr és a leégés között. Az sem árt, ha többet járunk ki a szabadba, megmozgatjuk a testünket és felfrissülünk a szabad levegőn, ugyanakkor a bogárcsípések és a fokozott izzadás irritálhatják a bőrt, és elősegíthetik a tünetek súlyosbodását.
Ügyeljünk hát rá, hogy a rekkenő hőségben a vakító napon is megpróbáljuk hűsen tartani magunkat, akár egy jeges ital, legyező vagy kézi ventilátor segítségével. A ruháinkat is okosan válogassuk meg: a szintetikus anyagok helyett a természetes, pamutból vagy lenvászonból készült darabokat részesítsük előnyben, amelyek szellősek és levegőhöz juttatják a felhevült bőrt.
„Nyáron a bőrünket egyszerre több környezeti hatás éri, ezért bőrproblémák esetén különösen fontos a tudatosság. Lehetőség szerint reggel tíz előtt és délután öt óra után tartózkodjunk csak a napon ‒ teszi hozzá Rebeka. ‒ A megfelelő fényvédelem alapvető: nyáron SPF 50 javasolt, alkohol- és illatanyagmentes készítményekkel. Az olajos, nehéz formulákat érdemes kerülni, különösen gyulladt bőr esetén. A fényvédőt kétóránként újra kell applikálni, és fontos kiegészítő a napszemüveg, valamint a széles karimájú kalap vagy sapka is. A medence klóros vize szintén száríthatja és irritálhatja a bőrt, ezért fürdés után mindig javasolt a zuhanyzás és a hidratálás. Ezzel szemben a tengervíz sok esetben kedvező hatású lehet, de ez is csak mértékkel ajánlott.”
Csak magabiztosan
Elkerülhetetlen, hogy a látható tünetek miatt ne húzódjunk vissza szinte azonnal a csigaházunkba, azonban egyáltalán nem kell félni a külvilág megbélyegzésétől, mert az esetek nagy részében csak önmagunk szűnni nem akaró bírálatát kell elviselnünk. Mégis: mi a kulcsa a szégyen leküzdésének?
„Teljesen érthető, ha valaki kényelmetlenül érzi magát látható bőrproblémával, különösen nyáron. Fontosabb azonban, hogy saját értékünket nem a bőrünk aktuális állapota határozza meg ‒ magyarázza Rebeka. ‒ A legtöbb kívülálló embernek ezek a részletek sokszor fel sem tűnnek, miközben a páciensek gyakran rendkívül kritikusak önmagukkal szemben. Amint ez a belső feszültség és megfelelési kényszer oldódik, az kívülről is szinte azonnal érzékelhetővé válik.”
Sok időre és megannyi zokogással telt önreflexióra volt szükségem ahhoz, hogy bennem is tudatosuljon: nem a pikkelysömöröm határoz meg engem. A bőröm állapota csupán egy bosszantó velejárója annak, aki vagyok, és rajtam múlik, miként élem meg és értékelem a vele való létezést. Az utóbbi években így lecseréltem a nyári ruhatáramat: a hosszú szárú nadrágokat felváltották a sortok és hasított szoknyák, a csuklóig takaró blúzok helyett pedig pántos felsők és trikók sorakoznak a szekrényben. Apró lépésekben történt és történik ma is az önbizalmam felépítése, de törekvésem nem eredménytelen.
„Fontos tudni, hogy a mai, gyorsan fejlődő orvostudománynak köszönhetően a legtöbb bőrproblémára már létezik hatékony gyógyír – teszi hozzá Rebeka. ‒ Így nem kell beletörődni a tünetekbe. Nincs annál jobb érzés egy orvosnak, mint mikor egy kontrollvizsgálaton a páciens szemében újra megjelenik a remény, és kigyúlnak az önbizalom szikrácskái.”
