Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
Kevesen tudják, hogy a Panta Rhei könyveshálózat alapítója és tulajdonosa magyar ember. Pedig büszkének kéne rá lennünk, hiszen igazi sikertörténet az övé.
Öltözködésünk kikiabálja, hogy kinek tartjuk magunkat. A ruha beszél. És nem szeretnénk, ha rosszat mondana rólunk. Erről és sok minden másról ír Vajda Mályi Zsuzsa a blogjában, amely visszafogottságával sokakat megigéz.
Filmkritikák, esszék, novellák, kisprózák és regények. És méghozzá milyen regények! Letehetetlen, érdekfeszítő olvasmányok. És mindegyik gerincén ugyanaz a név...
Emlékszem, amikor legelőször olvastam a cikkét, magával ragadott elbűvölően könnyed, kissé ironikus stílusa. Ki ez a tehetséges lány, aki ilyen jól tud írni? – kérdeztem. Mostanra Vass Virág az egyik legolvasottabb magyar írónővé lépett elő.
Bárczi Zsófia egyetemi oktató, irodalomtörténész és prózaíró. Az írói véna nem véletlen, édesanyja ugyanis Kovács Magda, egyik legeredetibb hangú novellistánk, az apa pedig Bárczi István, aki a hatvanas években publikált verseket.
Amikor először olvastam Bolemant Éva cikkeit, megfogott az emberszeretete. Minél több írását olvastam, annál kíváncsibb lettem az írójukra – hogy milyen ember.
Minden színész szomjazza a tapsot, féli a kudarcot. Vajon mi másból tudná, hogy jó úton jár? Ezért is kell neki a siker. A méltó elismerés, amit a Komáromi Jókai Színház művésze, Mokos Attila az utóbbi időben jócskán megkapott.