Meghannek 1 millió dollárt ajánlottak fel, hogy Amerikában leüljön egy talkshowba, s mindent elmeséljen a Megxitről. Látogassunk el az angol királyi családba!

Ez a különbség egy hercegné és egy exhercegné között. Egy királyi hercegnő nem ad pénzért interjút arról, hogyan változott meg az élete, mikor kikerült a királyi családból.

protokoll-indito.jpg

Mikor Diana hírhedt interjújában elmondta, hogy „sokan vagyunk ketten az ágyban”, esze ágában sem volt az interjúért pénzt kérni. Csupán a közvéleményt szerette volna maga mellé állítani azzal, hogy felfedte: Károlynak szeretője van, házassága válságba jutott Camilla miatt. A protokoll előírásai azonban kötötték – és nem csupán kötötték, a vérében voltak. Született arisztokrataként tudta, hogy mit lehet még és mit soha nem.

Gyorstalpaló illemtanból

Meghan Markle-t egy gyorstalpaló tanfolyamon tanították ki a protokollra, mikor kiderült, hogy Harry bemutatja a családnak. A brit királyi udvar életét ma is bonyolult protokoll szabályozza. Kate és Meghan például nem jelenthette volna be egyszerre, hogy várandósak. Egyszerre csak egy fontos hírt közölhetnek a nyilvánossággal. Erzsébet királynő 68 éves regnálása alatt sokat lazított a szabályokon, de még mindig nem eleget. Mikor Margit hercegnő eljegyezte magát, Erzsébet épp terhes volt, s az lett a hír: az eljegyzést csak jóval később jelentették be, a királyi sarj megszületése után.

A protokoll viselkedési szabályok, íratlan törvények gyűjteménye, melyet nemigen ajánlatos megszegni – s aki ezt megteszi, kiesik a pikszisből. A protokoll kialakulása a 15. századra vezethető vissza, Burgundiában a francia udvarban született, és a királyi házasságok révén gyorsan elterjedt egész Európában. A második világháború után a legtöbb monarchia megszűnt. Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia királyi családjaiban a protokollnak rövidebb hagyománya volt, azért a szigorúbb szabályok gyorsan fellazultak. Ez elsősorban a királyi házasságokban mutatkozott meg – a trónörökösök és testvéreik már nemcsak királyi családokból választottak házastársat. II. Erzsébet azonban sokáig elutasította a válást. Végül azonban az élet rákényszerítette, hogy elfogadja ezt a modern vívmányt, amikor húga, Margit elvált a férjétől (majd őt követte a saját négy gyermeke közül három). A protokollba hatalmas változást hozott Diana tragikus halála.

A brit alattvalók őrjöngtek, a parttalan érzelmek akkora hullámokat vetettek, hogy veszélybe került a monarchia. Dianát az embertelen protokoll ölte meg, tartották sokan a (főleg női) rajongók közül.

A királynő a közvélemény nyomására végül kénytelen volt olyan lépéseket tenni, amelyek ellenkeztek a királyi ház korábbi hagyományaival. Harry herceg és Meghan Markle házassága azt bizonyítja, hogy ma már az Egyesült Királyságban sem veszik olyan komolyan a protokollt. Hisz Erzsébet kedvesen fogadta legkedvesebb unokája választottját, és semmi más vágya nem volt, minthogy Harry boldog legyen.

kiralyno-fiatalon.jpg
Vilmos lesz a király? A jelenlegi királynő csak tízéves korától készült az uralkodásra. Addig senki nem sejtette, hogy VIII. Edward lemond a trónról, s helyette Erzsébet apja lesz a király. II. Erzsébetet királynővé a nagymamája, Mary anyakirálynő nevelte, aki szigorúan megkövetelte, hogy unokája elsajátítsa a „noblesse oblige” szabályait. Erzsébet kitűnő tanuló volt: nemes viselkedésű, összeszedett és kreatív. Gyorsan és jól tanult.

Kate és Meghan

Vilmos herceg felesége, Kate elfogadta és betartja a hagyományos törvényeket. Kate mint a trónörökös felesége szüntelenül a sajtó figyelmének középpontjában áll. Meghan amerikai, színésznő, liberális nézeteket vall, fontos számára a (faji és nemi) egyenjogúság. Megszokta, hogy maga döntsön a sorsáról; modern, emancipált nő.

Amikor megismerkedett Harry herceggel, nyilván felkészült rá, hogy a királyi család nem fogja befogadni. Ám nem ez történt! Meghan beleszólhatott az esküvői forgatókönyvbe, és a meghívottak listájának összeállításába. A házassággal elnyerte a Sussex hercegnéje címet. De ezen a ponton véget is ért a mese – és bekopogtatott a valóság. Nem minden brit alattvaló fogadta őt lelkesen, nem tudták elnézni neki, hogy „nagyon más”. (Miért lóg ki a válla a ruhából, miért kócos a haja, miért visel olyan méregdrága ruhákat?)

kate-es-vilmos.jpg
Ki lesz a király? Vilmos herceget születésétől kezdve királynak nevelték. Pár éve ugyan elege lett az ugráltatásból, és kijelentette, hogy ezt a munkát sose vállalja el. Harry herceg megörült a hírnek, és viccesen azt mondta, ő bizony akar uralkodó lenni, mert akkor mindenki Harry királynak fogja szólítani. Szó, mi szó, Erzsébet kezdettől fogva többet foglalkozott az unokáival, mint a fiával... Az érzékenyebb Henry volt a kedvence!

Kate és Meghan versengése előre megjósolható volt. Mivel Meghan eszes és ügyes, abban bízott, hogy (mivel színésznő) el tudja játszani a hercegné szerepét. Nem vette észre, hogy a királyi család tagjának lenni életfogytig tartó szerep. És belőle hiányzik egy értékes tulajdonság, ami Kate-ben megvan: az alkalmazkodás képessége. Meghannek keserű tapasztalatok árán kellett rádöbbennie, hogy az angol felső tízezerben senki nem mond semmit egyenesen a másik szemébe. A jelenések során pedig látta, hogy ő hiába játszik tökéletesen, nem azon múlik… Ő nem Diana, itt ő mindig csak a második asszony lesz!

Meghan nem akarja megérteni, hogy az angolok nagyon megsértődtek rájuk. Miért költöztek el az országból Harry-vel? Azt mondogatják, hogy Meghan mindenen megsértődik, nyavalyog. Pedig lám, Camilla mennyit kibírt, pedig az elején nagyon utálták a Diana-rajongó britek.

A két királyi herceg!

Vilmos herceg támogatta öccsét, amikor ki akart lépni a „cégből”. Legalábbis biztos, hogy nem akarta lebeszélni róla: tudta, hogy mennyi baja van a sajtóval, amelyik mindig felemlegeti a botlásait. Diana anno kijelentette, hogy : „A Buckingham-palota érdeke másodrangú, a gyerekeim érdekei a legfontosabbak!”. Mind a két fiú örökölte édesanyjuk közvetlen modorát.

Harry zajosan élt, a lapokat megtöltötték a tivornyáiról, állítólagos náci egyenruhájáról, a kábítószerezéséről és a diplomamunkája meghamisításáról szóló tudósítások. Ennek ellenére mindig megúszta a felelősségre vonást, hála elnéző természetű apjának. Erzsébet soha nem avatkozott bele unokái nevelésébe – ám tudta, hogy az elanyátlanodott Harryt jobban kell szeretni, mert meg kell védeni őt saját maga ártó démonaitól. Harry születésétől fogva a nagyi kedvence. A királyi családok már csak ilyenek: a fő figyelem a trónörökösre irányul, a többi testvér kötetlenebbül élhet. Ezért sem értik most sokan, hogy mi a baj? Hisz Harry mindent megkapott a királynőtől!

harry-fekete-feher.jpg
Diana Vilmost intellektuálisabbnak, Harryt vidámnak és kreatívnak tartotta. Anyjuk halála után Vilmos a jó fiú, Harry a rossz fiú szerepét kezdte játszani – Harry később nyíltan bevallotta, hogy pszichésen labilisabb, mint bátyja, és még ma sem dolgozta fel teljesen édesanyja halálát.

Lemond a királynő?

Az utóbbi években egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy Erzsébet átadja-e a trónt utódjának, s ha igen, ki lesz az? A kifejezést egyébként is következetesen kerülik a királyi családban, mióta VIII. Edward 1936-ban lemondott a trónról egy amerikai elvált nő miatt. Annál gyakrabban kerül szóba a régensség. II. Erzsébet állítólag szívesebben látná unokáját, Vilmost a régens szerepében. Képességei, szép családi élete miatt alkalmasabbnak tartja az uralkodásra, mint a fiát, Károly királyi herceget.

Meghan még mindig nem fogta fel, hogy a királyi család az Egyesült Királyság legszentebb hagyománya.

Mit szól ehhez Károly herceg?

Úgy tűnik, nem mondana ellent, bár nemigen lenne módja arra, hogy ne engedelmeskedjen a királynőnek. II. Erzsébet szerint Károly nem alkalmas az Egyesült Királyság kormányzására, és ezzel – a ritka véletlenek egyike – egyetértett Diana is, aki nem átallotta ugyanezt kijelenteni a tévé nyilvánossága előtt. A szókimondó Lord Mountbatten, Károly nagybátyja is ebben az értelemben nyilatkozott az újszülöttről, amikor megpillantotta: „Akinek olyan füle van, mint ennek a gyermeknek, az soha nem lehet az Egyesült Királyság uralkodója!”...

Kapcsolódó írásunk: Megxit

Nagyvendégi Éva