A felújított parasztház előtt orgonabokor, a kapunál jázmin ontja szerelmes illatát. Süt a nap, az udvar millió színben és pompában táncol. Pelech Katalin vidéki kertjében jártunk, Nagyudvarnokon.
Írásunk munkacíme az Öltönytől a gumicsizmáig volt. Biokertészünk, Boris ugyanis ügyvéd, aki fölesküdött a biora. S jól tudja, ha gyermekeinek bioepret akar adni, neki kell a kapát kézbe kapni. Vagy mégsem?
Olyan kutyákról mesélünk, akik igazi házban laknak, saját hűtőládájuk van, meleg ágyikóban alszanak és saját tűzhelyen fő az ételük. Egy házban a kutyákkal és a tenyésztőkkel.
Bizonyára sokan találkoznak régi téglákkal a bontások során. Van címeres tégla, monogramos tégla, évszámos, és mindegyik szép – a sárga és a vörös árnyalataiban pompáznak. Titokzatosak is, mert titkos történetekről mesélnek, hisz valamikor valamelyik falban tanúi voltak régi életeknek.
Mióta egy tollvonással megfosztottak minket a professzionális hajápolástól és az ezzel együtt járó kényeztető és pihentető énidőtől, bizony mi, nők igencsak kínlódunk a tükörbe nézve. A frizuramizériát ki-ki a maga módján próbálja orvosolni.
A füleki származású Katona Kovács Tünde és párja hosszú éveken keresztül minden februárban elzarándokoltak Velencébe, hogy elvegyüljenek a kosztümös forgatagban. Segítségükkel próbáljuk felidézni a velencei karneválok hangulatát.
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."