Nagy sajnálatomra ebben a történetben nem szerepel sem róka, sem holló, legalábbis az elejében semmiképp sem. Ezzel szemben szerepel egy szürke, ázott kis veréb, aki nagyon kicsinek, nagyon szürkének és nagyon ázottnak érzi magát, legalábbis ezt csipogja. Így kerül meghitt kapcsolatba három barátnővel!
A barátnőket nevezzük egyszerűen Klárinak, Sárinak és Katinak. Klári sikeres vállalkozó, Sári egy sikeres üzletember felesége, két gyermek édesanyja, Kati egy hivatalban dolgozik, emellett megrögzött álmodozó. Barátságuk még az alapiskolából ered. Sok-sok vihart megélt, többször meg-megszakadt, de annál erősebben köttetett meg újra. Mára a harmincas éveikben járnak. Számos élettapasztalattal rendelkeznek, és azzal a meggyőződéssel, hogy mostanra kiismerték itt e földi élet minden csínját-bínját, és mindemellett csalhatatlan emberismeretre tettek szert.
A kis veréb, nevezzük Mártikának, ekkor ugrándozott be többé-kevésbé kiegyensúlyozottnak látszó életükbe. Először Katit nyerte meg magának. Régi ismerősök voltak, gyakran szóba elegyedtek, megvitatták az élet mindennapos dolgait. Egy ilyen beszélgetés közben Mártika kijelentette, milyen jó Katival szót váltani, és egyáltalán, milyen különleges ember Kati. Nem is érti, miért nem lettek még barátok.
Kati lelkét szinte simogatta a különlegesség érzése (gyakran tartották különcnek ábrándozó, álmodozó természete miatt). Egy szó, mint száz, jólesett neki Mártika finom megjegyzése. Mártika pedig folytatta, mégpedig azzal, hogy ő maga mennyire nincs megelégedve magával, mert szürke, silány, gondosan ügyelnie kell a küllemére, nehogy szürkesége másoknak is feltűnjön. Kati szíve megtelt melegséggel a szegény kis veréb iránt, és úgy érezte, biztos, baráti támaszt kell neki nyújtania az élet rögös útjain. Kati és Mártika ezután nagyon jó barátnők lettek. Minden titkukat megosztották egymással. Kati még azokat az álmait is elmesélte neki, amelyekről eddig senkinek sem beszélt.
Mártika ezután Sárit is megismerte. Miközben egy plázában válogatott a leárazott márkás kabátok között, Sári gyerekei beszaladtak a boltba. Mártika lehajolt hozzájuk, megállította őket, s hamarosan egy étteremben kávézgatott Sárival, míg a gyerekek ebédeltek. Mártika ekkor elmondta Sárinak, hogy már régebben is látta, milyen csodálatos anya. Csodálja, milyen szép és életrevaló gyerekei vannak, bezzeg az ő gyermeke milyen butácska, fogalma sincs, mi lesz így vele az életben. Milyen jó lenne, ha ilyen barátnőtől tanulhatná a gyermeknevelés fortélyait, mint Sári. Sári boldog volt, majd elszállt az örömtől, hogy így értékelik anyai képességeit. Ez az, végre valaki tisztán látja, hogy gyermekei nem neveletlenek, hanem életrevalóak. Ezzel Mártikát mélyen a szívébe zárta, és hetente találkoztak ezután.
Klárit nem volt nehéz becserkésznie, hozzá az álláshirdetésre jelentkezett. Klári vállalkozása bővült, és egy megbízható titkárnőféle mindenesre volt szüksége. Mártika nagyon elegánsan jelent meg a meghallgatáson. Alázatosan összehúzta magát, és nagyon megfontoltan kizárólag csak a kérdésekre válaszolt. Ezen kívül mindössze annyit mondott, hogy csodálja Klárit, amiért nőként ilyen önállóan helytáll, határozott, és mégis megőrizte nőies vonzerejét. S hogy ő, a kis szürke senki örül, ha reggel fel tud kelni, és el tudja kezdeni az új munkanapot anélkül, hogy állandóan mások tanácsára szorulna. Megígérte, hogy ha alkalmazza, minden utasítását igyekszik tökéletesen teljesíteni. Klári természetesen mindezek után alkalmazta Mártikát, aki hamarosan a jobb keze lett. Nélkülözhetetlenné vált, mindenhol ott volt, tett-vett tevékenyen – és Klári sokkal több időt töltött vele, mint a barátnőivel és a családtagjaival együttvéve.
Telt-múlt az idő, a három barátnő újra találkozgatott, de Mártikáról – ki tudja, miért – sosem beszéltek. Olyan lett köztük, mint egy apró, saját külön titok. Amikor minden a legszebben ment a maga útján, nos, természetesen, ahogy az már lenni szokott, akkor robbant a bomba. Sári zokogva érkezett, hogy a férjét elcsábította valamiféle Tina, aki nemcsak bomba nő, de a gyerekneveléshez is jobban ért, mint ő, és mindemellett az az elve, hogy a férfit sem szabad elhanyagolni. Klári is ki volt borulva, mert Márti, a legjobb alkalmazottja felmondott nála. Kati is szomorú volt, mert legjobb barátnője, Mártika már hetek óta nem látogatta, de erről nem szólt semmit, mert ekkora gondok mellett ez az apróság ugyan kit érdekelne.
S hogy mi történt később?
Sáriék elváltak, az anya magára maradt a két gyerekkel és egy jóval gyengébb életszínvonalhoz elég gyerektartással. Klári vette fel dolgozni, jóval később, mert az ő vállalkozása meg majdnem teljesen becsődölt. A szemfüles Mártika ugyanis alaposan megpuhította és magával vitte az ügyfelek nagy részét. Néhányan később visszatértek Klárihoz, és azt mondták, hogy annyira lehengerlő volt az asszisztensnő stílusa, nőies volt, emellett mégis riadt és támaszt kereső, hogy nem tudtak neki nemet mondani. Mártika a Tina művésznevet Sári férjének találta ki (tudta, hogy a pasit Sári egyszerű hangzású neve is zavarta, és többször is szerette volna menőbbre változtattatni, de Sári kitartóan ellenállt – nevetségesnek tartotta, hiszen ebben a városban nőtt fel, mindenki így ismeri, csak nem fogja megjátszani magát?).
Tina ezzel vígan belebújt Klári és Sári életébe. Ő lett a sikeres, a másik két nő húzta a rövidebbet. Ha találkoznak, továbbra is barátságos velük, mintha mi sem történt volna, dicséri a ruhájukat, a frizurájukat, majd előad valamilyen különleges betegséget, ami csak neki van, hogy lássák, az ő élete továbbra sem tökéletes. Klári és Sári érthető okokból kerülik ezeket a találkozásokat. S mi lett Katival? Katinak volt egy saját világa, csetszobák, érdekes internetes ismerősök… Mártika ezeket is lenyúlta, arra hivatkozva, hogy a megbízható, halk szavú Kati jó barátja. Meg kell hagyni, ügyesen keveri a kártyákat, mert mikorra kiderülne, hogy egyáltalán nem érti, miről írnak a cseten, meghökkentően visszakérdez, vagy bedob egy filozófiai idézetet valamelyik okos könyvéből. Így lettek hát érdekes, izgalmas ismerősei, akiket időnként ügyesen kifaggathat, ha némi tanácsra van szüksége, emellett ott is azt hangoztatja, hogy ő kis sutácska-butácska... Kati végül felébredt, és már nem a neten keresi a világmegváltás csodagyógyszerét, hanem újra megtanult örülni a mindennapoknak.
Klári, Sári és Kati ismét gyakrabban találkoznak. Mártikáról egy szó nem sok, annyi sem esik köztük. Már régen lezárták a témát: belátták, nem csalhatatlan az emberismeretük, olvasták a róka és a holló meséjét, megneszelték a hízelgést, de az jólesett, hát nem fújtak riadót. Hagyták, hogy a róka, aki történetesen egy kis szürke verébnek álcázta magát, kinyájaskodja csőrükből a sajtot. Legyen ez tanulság mindannyiunknak.
Utóirat: Az embertől csak azt vehetik el, ami valójában sosem volt az övé, s aki elveszi tőle, nagy tévedésben él, ha azt hiszi, hogy az a dolog most már az övé lett. A történet a képzelet szülötte, egyezése konkrét eseményekkel és személyekkel kizárólag a véletlen műve. (Aki magára ismer, bizonyára gondosan titokban tartja.)
Siposs Ildikó
