A temetőkben hátrahagyott flakonok túlélik a gazdáikat. A műanyag örök, ahogy örök a mi vérző szívünk is, amiből megállíthatatlanul csorog a bánat...
Cséfalvay Á. András ( Dunaszerdahely) többszörös szlovák, magyar és cseh sajtófotódíjas fotóriporter, fényképész. Nyitrán pedagógiából, Pozsonyban formatervezésből diplomázott. Jelenleg Érsekújvárban él. Temetői képsorozata az állandóság és a mulandóság közötti törékeny határt vizsgálja. A sorozat azt kutatja, hogyan válik az emlékezés anyaggá és a táj részévé.
Cséfalvay Á. András az elmúlt években számos temetőt végigjárt, hogy lefotózza azokat a hétköznapi tárgyakat, melyeket a sírra vagy a sírok mellé rakunk, a halottainkra való emlékezés körítéseként.
A flakonok és művirágok jelzői a kornak, amelyben élünk, s egyben mementói is annak a suta szándékunknak, hogy soha, de soha ne felejtsük el halottainkat.
András elsősorban ezekre, az élők által hátrahagyott nyomokra figyel – azokra az attribútumokra, jellegzetes tárgyakra, melyek a temetői „látképek” részévé váltak. A vázát ideiglenes megoldásként műanyag flakonnal helyettesítettük, aztán már nem cseréltük ki valami törékenyre (mert az törékeny, a műanyag meg örök).
Így ezek a kellékek mára szervesültek a látvánnyal, az idő lenyomatát szimbolizálják, akár a fényes gránit fedőlapok, melyek mára felváltották az olcsóbb műköveket.
A virágok elhervadnak, a mécsesek kialszanak, a fákat kivágják, a sírok megújulnak, az emlékezés tárgyai elhasználódnak. Erről is beszélnek Cséfalvay Á. András képei. Szeressük ezeket a képeket, hisz ezzel kedves eltávozottainkat is becézgetjük! Soha nem feledünk el benneteket, hiányoztok!
TOVÁBBI KÉPEK AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN!
⬇︎⬇︎⬇︎
