Klasszikusra hangolt kislakást mutatunk be.
Házigazdánk frankofón; s ezt le sem tagadhatná. A frankofón ez esetben annyit tesz, hogy szeret mindent, ami francia, ezért nem véletlen, hogy a családi házból leválasztott lakrészét is ennek jegyében rendezte be.
A konyhaszekrény szürke – ugyanis létezik olyan szín, hogy „francia szürke“ –, s bár a frontelemek az Ikeából származnak, régi, békebeli hangulatot árasztanak. A pult stílusosan márványburkolatot kapott, a fenyőpadot pedig fehérre festették, hogy illeszkedjen a berendezéshez.
A bútorokat, képeket házigazdánk sokszor az online üzletekben szerezte be, s maga hozta helyre; az ezüstneműhöz szintén a Savaria online piactéren jutott hozzá. Szereti az ezüstöt, hiszen, mint mondja, fénye minden sötét sarkot bevilágít – ezért lehetnek hasznosak ma is az ezüst fényképkeretek.
A színhasználata szintén franciás, s mikor leülünk kávézni, mintha egy francia szalonban ejtőznénk...
A tűztér pedig, pontosabban a képen látható öntöttvas betét az udvarban egy régi pékség maradványa; házigazdánk egyszer szintén pékséget szeretne itt létrehozni, pont az öntvény tűztérre alapozva. S ettől szeretne elindulni, mint a kályhától...
A lakás minden eleme rímel egymásra, a radiátor például színben tartott burkolatot kapott. Sok kellék a házigazda keze munkáját dicséri, hisz semmi ilyesmit nem kapunk a mai áruházakban.
Az ágyat is francia mintára készítette, melyhez a toile de Jouy (ejtsd: toál de zsui) anyagot egy franciaországi utazása során vásárolta fillérekért – hasonlót nálunk a dekoria.sk árul.
A kelmén pásztorjeleneteket láthatunk, s onnan kapta a nevét, hogy a francia Jouy városában kezdték el gyártani, jellegzetesen kék vagy piros mintákkal, melyek a kínai vázákra emlékeztettek.
