A divat már a borfogyasztást sem kíméli: a könnyed rozéborok üdeségükkel, fiatalos lendületükkel egyre elismertebb helyet vívnak ki maguknak a borgasztronómia világában.
A kellemes rózsaszín színük miatt egyes vidékeken rózsaboroknak is nevezett rozék titkairól Kovács Attila borszakértőt, azaz sommelier-t kérdeztük.
– Bár a rozék kezdenek egyre népszerűbbé válni, sokan mégis ódzkodnak tőlük. Úgy gondolják, hogy a minőségileg gyengébb fehér- és vörösborok keverékéből készülnek.
– Környékünkön a rozé kizárólag kékszőlőfajtákból készülhet. Kitűnő rózsaborok alkothatók például a cabernet sauvignon, a pinot noir, a zweigelt vagy épp a kékfrankos és a merlot szőlőkből. A szőlőszemek zúzása után a mustot a szőlőcefrén, azaz héjon erjesztik. Az áztatás során a bogyók héjából kioldódnak a benne található színanyagok. A rozéborok annak köszönhetik rózsás színüket, hogy ez az áztatási szakasz nagyon rövid, általában 4-8 óra, míg a vörösborok esetében ugyanezt az áztatási eljárást alkalmazzák, mely azonban több hétig is eltart. A rozé színe a halvány rózsaszíntől egészen a világos pirosig terjedhet. A szín mélységét az áztatás hossza, a hőmérséklet és persze a szőlőfajta is befolyásolja.
A borászok a rozéborokra jellemző gyümölcsösséget, frissességet, üdeséget reduktív technológiával, acéltartályokban, hűtött erjesztéssel érik el. Bár vannak világhírű kísérletező kedvű borászok, akik a rozé tölgyfa hordós érlelésével is kacérkodnak.
– Milyen ételeket érdemes rozéval megkoronázni?
– Az ételek és a bor párosításának legfontosabb szabálya, hogy az étel meghatározó íze nem lehet dominánsabb, mint ugyanaz az íz a borban. Tehát egy édes étel mellé még édesebb, egy savanyú mellé még savasabb bort illik kínálni. A rozékhoz légiességük, üdeségük okán a könnyű ételek illenek igazán. A rózsaszín borok kiválóan harmonizálnak különféle salátákkal, csirkehússal, hallal vagy friss kecskesajttal. De bátran párosíthatóak tésztaételek vagy akár rák mellé is. Akár önmagában, akár ételek kísérőjeként fogyasztva fontos, hogy a rozé 8-10 fokosan kerüljön a pohárba. A bor harmóniái, élénk, üde jegyei ugyanis ezen a hőfokon bontakoznak ki leginkább. A rozéról tudni kell még, hogy a pillanat bora: ha kapunk egy üveggel, azt felesleges hosszú évekre vitrinbe zárni. A vörösborokkal ellentétben ugyanis a rozénak kifejezetten árt az idő. Rozéból mindig érdemes a lehető legfiatalabbat, vagyis az épp aktuális évjáratot választani. Idővel ugyanis a rozé színe és állaga is megváltozik, elveszti az erősségeit: az illatát és a gyümölcsösségét.
Kovács Attila a helembai Világi Winery sommelier-je
– Időzzünk el a rozé szervírozásánál egy kicsit. Hogyan érdemes az elegáns színű, illatos italt vendégeinknek kínálni?
– Egy jó rozé friss, üde, ropogós, épp ezért már önmagában is kitűnő kísérője a nyáresti baráti összejöveteleknek. A rozét, hasonlóan a fehérborokhoz, szódával is nyugodtan lehet fogyasztani. Aki pedig különlegességre vágyik, annak a rózsaszín nedűk jéggel nyújthatnak teljes felüdülést. A modern bortrendek azt ajánlják, hogy a rozét jéggel megtöltött vörösborospohárba szervírozzuk, némi frissen szedett mentalevél vagy szeletelt eper társaságában.
– Mely szőlőtermő vidékek tartoznak a klasszikus rozékészítő területekhez?
– A két bornagyhatalom, Franciaország és Olaszország számos jelentős rozékészítő műhellyel rendelkezik. A világ legjobbnak tartott és legdrágább rozéi Provence-ból származnak: az igazi hedonista hírében álló Sacha Lichine készíti őket a Château D’Esclans birtokon. A másik provence-i rozékülönlegesség az Angelina Jolie és Brad Pitt közös birtokán készülő Miraval, mely egyedüli rozéként került föl a világ 100 legjobb borát felvonultató Wine Spectator listájára. A toscanai borkészítés egyik csúcsa a világ második legidősebb borászatában készülő Ricasoli Albia Rosé. Az ősi hagyományokra épülő családi birtokon azonban haladnak a korral: a friss, üde rozékat csavarzárral ellátott üvegekbe palackozzák.
A rozéknál a csavarzárak egyáltalán nem jelentenek minőségi romlást, sőt ellenkezőleg, modern, fiatalos érintéssel egészítik ki a bort. Izgalmas és különleges rozék azonban Európán kívül is készülnek: Dél-Afrikából és Chiléből is gazdag aromájú, üde borok érkeznek. Rozék tekintetében nekünk sincs szégyellnivalónk, hiszen Dél-Szlovákia és Magyarország egyaránt finom nedűkkel kényeztetnek bennünket.
