A cukiságok valami édeskés, ragacsos megjelenéshez kötődnek – márpedig a képen szereplő lakás cseppet sem romantizáló.
A felütést a széltében-hosszában használatos lilás-rózsaszín tónusok adják, azonban a háztulajdonos házaspár – akik a fővárosból költöztek le az angol vidékre – a retrót imádja, szereti, ezért elsősorban retrós bútorokkal rendezkedett be.
A cukiság azonban adta magát, mert mi illik jobban egy vidéki házhoz, ha nem a nosztalgikus pinkrózsaszín, fehérrel, szürkével társítva?! Lessük el tőlük a titkot, hogyan teremthetünk szedett-vedett holmikkal, kis fantáziával nagy-nagy rendet és harmóniát!
A tereket a nagyszülőktől megörökölt, hatvanas-hetvenes évekből származó bútorokkal rendezték be.
A kanapét a nagyitól örökölték, a régi gyertás konzolt zsibvásáron szerezték be, egyedül a kerek „láncos“ fotel új szerzemény, benne a kislány remekül érzi magát. A zöld selyem párnák a minimális fényűzést szolgálják.
A bakokon álló hosszú asztal nem csupán az étkezést szolgálja: mindig ott ül valamelyikük mellette.
A hatvanas években járunk – az egyetlen új dekorációs elem a festmény, amelyet a szülőktől kaptak ajándékba.
A konyha szürke polcai, szekrényei az Ikeából származnak, csakúgy mint a praktikusan kihasználható mobil „sziget“.
A háló „barokkos“tapétája új szerzemény – akárcsak a kényelmes franciaágy. A széles tükör tágítja a teret.
