Új házban jártunk – a méretek mégis azt sejtették, hogy régebbi építésű lakóházról van szó. A nagyvonalú térkezelés ugyanis inkább csak a régi házakra jellemző.
Házigazdáink azonban nem engedtek a három és fél méteres belmagasságból, s a parkettához is szokatlanul magas lábazatot választottak. Pontosan ezek a részletek adják meg a belső terek eleganciáját.
A színkezelés is különleges: a falakra a vibráló pink és kék különböző árnyalatait választották. Ennek ellenére a terekben nincs semmi harsányság, a visszafogottságról a modern, tiszta vonalú bútorok gondoskodnak.
Sőt, a puhára kárpitozott székek és kanapék kifejezetten melegséget – „kuckóérzést” – sugároznak. A nappaliba egy szép, interneten vásárolt (Westving home and living), ébenfaszínre festett, keleties komód került, mellette kígyóbőrre hajazó kárpittal bevont ülőke áll.
Az étkező a kandalló mellett kapott helyet, a falon gyermekrajzok és családi fényképek állnak.
Sok a kép mindenütt a falakon, ami mutatja: ebben a házban szeretik a művészeteket, s nagyvonalúan bánnak a bensőséges aurát árasztó alkotásokkal.
A keresetlenség érzése persze nem véletlen, komoly „vadászmunka” áll mögötte: nem akartak zsúfolt tereket, ezért egy-egy érdekesebb bútordarabra szinte vadásztak.
Ilyen a fonott elefánt, amely például a gyerekszobában kapott helyet.
A háló a nyugalom letéteményese: a rózsaszín, libbenős függönyök megszűrik a fényt, az acélágy pedig egy régi, öreg barát ajándéka. Merítsünk a képekből ihletet!
