Az egyik nap még az építőkockákkal játszik, a másik nap meg már a nemi szervével. A legtöbb szülőt sokkolja a felfedezés, hogy „drága kicsi gyereke” is nemi lény. Pedig teljesen normális dolog, hogy a serdülőkor beköszöntével ugrásszerűen megnövekszik a szexualitás iránti érdeklődés. Hogyan lehet mindezt elfogadni?
Miért csapunk akkora hűhót a szex körül? Hiszen mindannyian egyetértünk abban, hogy a szex az élet része. Végső soron nem is léteznénk, ha nem volna. Valami rejtélyes oknál fogva mégis tabunak érezzük. Elfogadjuk, hogy kényes téma, és inkább az iskolára, az oktatófilmekre vagy a szakirodalomra hagyjuk a felvilágosítást.
Szexjelenetek a tévében
Emlékszem arra az időre, amikor a nővérem meg én filmet néztünk a szüleinkkel együtt. Amikor szerelmi jelenetre került sor, az anyukánk hirtelen elkezdett arról beszélni, mit főz majd vasárnap ebédre, apánk meg fölkelt, hogy hozzon magának egy sört, és csak akkor jött vissza, amikor vége lett a jelenetnek. Mi meg vörös arccal ültünk a rekamién.
Elismerem, én sem szeretem, amikor épp szenvedélyes jelenet zajlik a tévében – és ott ül mellettem a fiam. Igaz, már tizenöt éves, és elég sokat tud a szexről a barátaitól. Gyakorlatilag mindent. Amikor tizenkét éves lett, hoztam neki egy könyvet, az volt a címe, hogy Fiúkönyv – Kalauz a serdülőkorhoz. Két orvos írta. A fiam átlapozta, aztán azt mondta: „Nincs benne semmi, amit ne tudnék” – és repült a sarokba a könyv. Később mégis észrevettem, hogy néha titokban olvasgatja.
Az a normális, ha kopogunk
A barátnőim sincsenek a legjobb helyzetben. Egyikük döbbenten mesélte, hogy nemrég rányitott a tizenkilenc éves fiára, amint a számítógépén nézett pornó előtt maszturbált. Úgy tett, mintha semmit sem látott volna, nem is említette a fiának, de magában egészen odavolt – egyrészt azért, mert kínos dolgot látott, másrészt azért, hogy a fiának ilyen vágyai és szükségletei vannak.
A szerzők az említett könyvben többek között nyíltan beszélnek az önkielégítésről és annak gyakorlatáról. A maszturbálás sok családban kellemetlen téma, pedig egy teljesen normális dolog.
Hogyan szabadulhatunk meg a kínos érzésektől? Elsősorban tartsuk tiszteletben gyerekeink magánéletét. „Gyerekeink magánélete ugyanolyan alapjog, mint a többi ember magánélete” – mondja a pszichiáter. „Egyes családokban a meztelenség nem jelent gondot, mégis teljesen természetes, hogy nem zavarnak minket, amikor elvonulunk a fürdőszobába. Más kérdés, hogy ha a családtagok nem tudják, hogy kopogni illik, ha mégis ránk nyitnak” – teszi hozzá.
Vannak szülők, akik nevelésük kudarcának tartják, ha gyermekük a serdülőkorba érve kezd elkülönülni, és több időt szeretne egyedül eltölteni. Ebben az esetben a terapeuta feladata az, hogy megnyugtassa őket: ez a természetes.
Mit tegyen a szülő, ha észreveszi, hogy gyermeke maszturbál?
„Ne tegyen semmit. A gyerek hálás lesz érte, ha a szülő nem szól. Főleg nem szabad durván megszidni, esetleg jelenetet rendezni. A szexuális játék jellemző az emlősök fiatal egyedeire. Már a csecsemők is megérintik a nemi szervüket, amikor pelenkázzuk őket, egyszerűen azért, mert ez egy kellemes érzés. A gyermeknek viszont tudnia kell, hogy ez az ő magánügye, és nem illik, hogy mások is lássák. Sokat segíthetünk a gyermeknek, ha elmagyarázzuk neki, hogy mindenkiben benne él az önkielégítés vágya, és nincs ebben semmi rossz” – magyarázza a pszichológus.
A hangsúly az életkoron van
Cory Silverberg szexuálpedagógus szerint jó lenne, ha a szülők akár a mindennapi beszélgetésekben is szót ejtenének a szexről, tehát természetes témának tartanák. Így elejét vennék, hogy a gyerekek úgy tekintsenek a szexre, mint egy furcsa, nem normális dologra. Viszont figyelembe kell venni a gyermek életkorát.
A két-három éves gyermeknek meg lehet tanítani, hogy nemi szervét a köznyelvben használatos kifejezéssel említse – a himbilimbi, sunci helyett mondjuk az igazi nevét: pénisz, vagina. Természetes hangon tanítsuk a gyermeket, mintha a kezünkről, lábunkról beszélnénk – és ne olyan hangsúllyal, mintha szégyellni való vagy titokzatos dologról lenne szó.
Ha a két-három éves gyermek szívesen megérinti a nemi szervét (ami mindennapos), magyarázzuk meg neki, hogy ez bizalmas dolog, nem a nyilvánosság elé való. Mindenképp törekedjünk arra, hogy a gyermek ne érezze úgy, mintha ez szégyenletes, büntetni való dolog lenne.
A négy-öt éves gyermeknek már el lehet magyarázni, hogy vannak helyes és helytelen dolgok. Elmondhatjuk neki, hogy nem helyes megérinteni más ember nemi szervét, és az sem helyes, ha más ember megérinti őt ezen a helyen. Ebben az életkorban már előfordul, hogy a gyermek megkérdezi, hogyan lesz a kisbaba. Ezt ilyenformán magyarázhatjuk meg: két felnőtt összekapcsolja a testét, és a spermiumból meg a petesejtből egy új kis ember keletkezik.
A hat-nyolc éves gyermekek esetében azt ajánljuk, hogy szakember tegyen nekik említést a világhálón megjelenő fényképekről és pornóvideókról, és mondja el, hogy ezek milyen károsak, mennyi kockázatot jelentenek. Többször hangsúlyozni kell a gyermeknek, hogy az engedélye nélkül senki nem érintheti meg őt. Ezzel egy időben fokozatosan készítsük fel a gyermeket arra, hogy a teste hamarosan változni fog. (Esetleg mutassuk meg neki a saját fényképeinket arról az időszakról, amikor mi voltunk nyolc- vagy tizenegy évesek.) Mert a serdülés éppen ezekben az években szokott elindulni, főleg kislányok esetében.
A kilenc-tizenkét éves gyerekekkel már lehet beszélni súlyosabb témákról is, például a nők megerőszakolásáról vagy a biztonságos szexről. Ha aktuális, megemlíthetjük, hogy vannak más szexuális irányultságú emberek is. Végül biztosítsuk gyermekeinket arról, hogy a most bekövetkező testi változások teljesen normálisak, és ez így van rendjén. Tizenkét évesnél idősebb gyerekekkel már nyíltan beszélhetünk: ne legyen tabu semmilyen, a szexualitást érintő téma sem.
Mikor elég érett a gyermek arra, hogy a szexről beszéljünk vele?
„Akkor, amikor először tesz fel ezzel kapcsolatos kérdést. Az a szabály, hogyha a gyermek kérdez, akkor válaszolni kell. Ha a gyermek nem kérdez, nem kell tanácsokat adni. Mert ha kioktatjuk, legközelebb nem fog kérdezni semmit” – mondja a pszichológus.
A fiatalok általában a barátoktól és az internetről szerzik be ismereteiket a szexről. A pornó és a „tapasztalt” barát nem a legjobb források. Az iskolai felvilágosításra nemigen lehet számítani, mert a „szexuális nevelés” színvonala erősen változó. Tehát hol kaphatnak a serdülők és a fiatalok hiteles információkat? Sok szülő szívesen beszélne a szexről a gyerekével, de számára kínos ez a téma. Szerencsés esetben elérhetők a szülők számára rendezett workshopok, amelyek felkészítik őket arra, hogyan lehet kötetlenül beszélni a szexről, és kitérnek az online erőszakra is.
