Egy hűvös, de mégis gyönyörű szép lakást mutatunk be – hiába, az ellentétek vonzzák egymást! A színek hidegek, sőt – horribile dictu! – a falra szürke került, a kanapé is grafitszürke, egyszóval: egyik laktér sem tobzódik színekben.
Szívünk mégis megtelik melegséggel, mikor a tiszta vonalú és szépen kivitelezett bútordarabokat nézegetjük. Rideg, mégse hideg, s micsoda atmoszférája van! – kapjuk fel a fejünket, mikor meglátjuk a szürke nyírfaerdőt a hálószoba tapétáján (Cole and Son).
Házigazdáink szeretik a svéd lakberendezési stílust, bútorválogató körútjukat is egy svéd iparművészeti boltban kezdték.
Azonnal elkötelezték magukat a kényelmes székek és a tágas polcrendszer mellett, később pedig már nem volt nehéz melléjük beszerezni a kéziszőttes textíliákat és a szögletes kanapékat.
A bútorok kiválogatásában igazság szerint a finn barátaik segítettek nekik, akiktől egy-két szép képet is kaptak a falra. A függönyöket az angol Designers Guild egyik „puritán” kollekciójából válogatták (nem sok ilyet tervezett a neves tapétatervező, Tricia Guild!).
A szőnyegeket fekete-fehér grafikai minták díszítik, a méretre tervezett bútorok alapanyaga a (főleg) világos fa. Hiába, a kevesebb néha több! Szemlélődjünk, szemelgessünk, s lessünk el pár fogást! Az egyenes vonalak mellett jól mutatnak az ovális székek: szinte kedvünk van beléjük kucorodni.
A fehér, ropogós ágynemű kontrasztot hoz a téli szürkeségbe.
A tereket fény járja át. Az alkóvban kényelmes, üldögélő kispárnával és dizájnos árnyékolóval.
Csíkos dolgozó: a tér szellős, a szekrénykék felett kalandozhat a tekintet.
Csak fekete-fehérben nem lenne jó élni: a fa meleg barnája a melegség letéteményese ebben a lakásban.
