SWAP

A swap magyarul csereberét jelent. Olyan ügyletet, amely során mindkét fél jól jár. Már nem csupán a használt ruhák piacát jelenti, hanem minden más „nekem, neked még jó lehet” áru cseréjét. Hódít a SWAP!

A SWAP célja a textilpazarlás csökkentése és a körforgásos gazdaság támogatása. A másodkézből származó ruhák között kincsekre bukkanhatunk. A régebbiek sűrűbb szövésű, erősebb anyagokból készültek. Egyik barátnőm egyetemista éveiben Dior és Chanel darabokat turkált ki a kollégium melletti turkálóból. A jelszó a türelem, de egy idő után iskolázott szemre teszünk szert: dizájner darabokat, bőr, igazi pamut vagy tiszta selyem ruhákat is kifoghatunk töredék árért.

Second hand anyukák

Emlékszem, fiatal anyukaként a barátnőimmel a város legjobb second handjét látogattuk. Juditka mindig jelezte felénk, mikor lesz új áru, hogy le tudjunk csapni a jobb cuccokra. Pontosabban: gyerekruhákra. Gyerkőceink hónapról hónapra akkorát nőttek, hogy felesleges lett volna drága gyerek-márkaboltban vásárolni. A nyugati országokból érkezett ruhacsomagokban pedig sosem hordott kincsekre leltünk: nem egy ruhán még ott fityegett az árcédula, bolti állapotban került a bálába. De a viselt nadrágok, trikók, őszi kabátkák is olyan jó minőségűek voltak, hogy a legtöbbjük utána rokon kisgyerekes családoknál landolt. Nem göbösödtek, nem bolyhosodtak, mint az egy kaptafára készült tömeggyártmányok, egyedibbek voltak, jobb szabásúak.

Csak az ár számít? Valójában egyikünk sem állt úgy, hogy már csak a másodkézből való ruházkodás maradt volna: egyszóval nem voltunk rászorulva a filléres gyerekrucikra. Mégis azt tartottuk, hogy a turi a jobb döntés! Sok szempontból. Már egy kétéves is rengeteg kisnadrágot, trikót, blúzocskát vált a nyári időszakban, hiszen mindig történik vele valami. Ide csúszik, oda mászik, leönti magát, elesik, és a két térdén már csak két lyuk tátong. Gond egy szál se, van másik! S már húztuk is elő a „jó fogást” a fiókból. Gyerekruhánál fontos a szabás, hogy ne dörzsölje itt, ne szúrja ott a gyermeket, valamint kényelmesen tudjon benne játszani: s ezeket a kritériumokat a turiruci túlteljesítette. Az újrahasznosítás is fontos szempont volt, már akkor sem akartuk „lelakni” a bolygót. A megunt gyerekjátékokat is összepakoltuk, és ment a doboz a következő babaklubos adok-veszek akcióra vagy a rászoruló gyerekeknek.

Vinted

Húsz évvel később a lányom már a Vinteden szerzi be a gardróbjába illő szép ruhát, táskát. Keres, kutat, kéri az adatokat az eladótól. Van egy szabály: ugyanannyi darabot rak fel a felületre, mint amennyit beszerez. Nem lesz több ruhája, nem fullad bele a ruhatengerbe, nem veszíti el a ruhakupacok felett az irányítást. Olcsósággal őt nemigen lehet megvenni. Én pedig támogatom az ügyleteiben: címkét nyomtatok, feladom a csomagokat, átveszem az érkező pakkot, majd videochatben bemutatom a külföldön tanuló lányomnak.

Utána a komódra pakolom, a dobozok ott várják felhalmozva a gazdájukat. Lányom aztán hazatérve boldogan próbálgatja a levadászott rucikat, s amelyik mégsem volt jó vásár, azt visszautalja a Vinted körforgásába.

SWAP

Pukkai Judit Alsószeliben rendszeresen szervez csapatával SWAP eseményt. (Judit amúgy pedagógiát tanult, rajzot, ma pedig nívós divatékszereket készít, de szín- és testtanácsadással is foglalkozik.) Sokszínű emberke, minden újra és jóra fogékony. Mint mondja, a SWAP rendezvényeken nem csupán ruhák cserélnek gazdát, az övékén van könyv- és növénycsere is (szobanövényeket, évelőket kínálnak cserére). Mindent ingyen és bérmentve! Főleg év vége felé és tavasszal szervezkednek (mikor már vannak kiültethető növények.) A lényeg, hogy az ember közszemlére tegye a felesleges dolgait, és ha lát valami jópofát, azt cserébe hazaviszi. Persze vannak értékes és kevésbé értékes áruk: ez benne van a pakliban. Vagyis nem mindig nyerünk az ügyleten. Itt az érték nem mérték – csak a praktikum és a „ne menjen már veszendőbe, ha más meg ezt keresi” elve. A SWAP így a tudatos jelenléti cserekereskedelem platformja.

Judittól még megtudjuk, hogy a gyerekruhák a legkeresettebbek. Azokat a darabokat pedig, amelyek nem kelnek el, az Ekocharita használtruhagyűjtő-szervezet veszi át a szervezőktől átválogatásra. A hordható darabokat rászorulók kapják meg, a silányabbakból meg géprongy lesz. (A szervezet Humana névvel ellátott használtruha-konténerei amúgy megtalálhatók a településeinken. Azokba is be lehet dobni a felesleges ruhaneműt.) A cél a textilpazarlás csökkentése és a körforgásos gazdaság támogatása.

– Milyen az érdeklődés, meddig tart a vásár? – kérdezzük Judittól.

– Egy-egy ilyen csereberés esemény 3-4 órás. Az érdeklődés nagy, és nem csak a helyiek körében. Messzebbről is vannak látogatóink. Az önkormányzat ingyenesen biztosítja a helyszínt, a kultúrházban vagyunk.

Pukkai Judit

– Ki szervezi a vásárt?

– Néhány önkéntes, akinek szívügye a fenntarthatóság. Mindenki másképp csinálja, nyilván vannak profibban szervezett események is, mint a miénk. Többnapi készülődés esetén több idő jut a szortírozásra, csoportosítani lehet, felcímkézni a kabátokat, nadrágokat. Nálunk erre nincs idő, csak egy napunk van, az önkéntesek kizárólag a beérkező áruval foglalkoznak.

– Ők csupa jószívűségből dolgoznak?

– Ez közösségépítés is, az emberek élvezik a nyüzsgést, a csevejt. Sok érdeklődő egész délután velünk van, mert érdemes többször körbejárni, leselkedni. S ha már itt vannak, segítenek a pakolásban.

– Milyen a kínálat?

– Tudnivaló, hogy a minőségi áru elkel a Vinteden. Nálunk a fast fashion darabok vannak túlsúlyban: egy ilyen póló néha már a felmosórongy-kategóriába tartozik. Egyre nehezebb különleges, minőségi árut találni. Pedig nem is olyan rég még gyapjúszövet Makyta télikabátra is szert lehetett tenni.

– Mi az, amire nem hat a „gyors világ, minden eldobható” szemlélet?

– A könyvre. A könyv után viszont kisebb az érdeklődés, gond is van a raktározással.

Ez kortünet, sokan nem tudnak mit kezdeni a hagyatékban megörökölt több száz vagy ezer darabos könyvtárukkal.

Zárszó – Átesni a ló túloldalára

A végén Judit még elmondja, hogy trendi ugyan a Vinted – de itt is át lehet esni a ló túloldalára. Sokan ugyanúgy felhalmoznak, csak nem új darabokból.

– Szociológiai tanulmányok foglalkoznak már a jelenséggel – meséli Judit. – Sajnos, a másodkézből beszerzés piacán is túlfogyasztás van. Hiába, a gyűjtögetés az ember vérében van, a hiány évezredei a genetikánkba vésték. Mert hiába kisebb az ökológiai lábnyomunk*, a mennyiség is számít, hisz rengeteg a felesleges rongy, aminek előállításához vízre, energiára volt szükség, a szállítás szennyezte a környezetet és így tovább. (* Ökológiai lábnyom: Azt mutatja, hogy mennyi vizet, természeti erőforrást használtunk az adott áru – itt a ruha – előállításához és birtoklásához. Például sok vízre van szükség, majd kamionok szállítják messziről, melyek a környezetet szennyezik, raktározni is kell a rengeteg ruhát és így tovább.)

Sokan azért vásárolnak össze mindenféle göncöt, mert olcsó – s pont ez az olcsóság teszi tönkre a bolygónkat. Színtanácsadáson mindig elmondom a kliensnek: Oké, hogy most már ismered a színeidet, a testalkatoddal is tisztában vagy, de utoljára döntsük el azt is, hogy mi hiányzik a gardróbodból. Például egy jó minőségű fehér ing. Viszont az már a saját döntésed lesz, hogy ezt a fehér inget a SWAPon, egy second handben vagy egy luxus divatházból szerzed-e be. Bármelyiket választod, éppúgy listával kell menni ruhát vásárolni, mint az élelmiszerüzletbe. Nem szabad elcsábulni!

A second hand

• A használtruha-üzletek elődjei a rongyárusok voltak. Az ipari forradalommal a ruha olcsóbb lett, lecserélhető. Londonban és Párizsban megjelentek a rongypiacok. A vándorárusok a gazdagok levetett ruháit összegyűjtötték, megjavították, majd eladták.
• A ma ismert turkálók üzleti modelljét keresztény jótékonysági szervezetek találták ki. Az USA-ban például az Üdvhadsereg szállást adott a szegényeknek és bevándorlóknak, akik cserébe összeszedték, rendszerezték, rendbe rakták a használt ruhát és bútort. Ezeket utána olcsón eladták a rászorulóknak.
• Hogyan jött divatba a second hand? A húszas években még szégyen volt ócskásnál vásárolni. A gazdasági válság – 1929 – után azonban már a középosztály is rákényszerült az újrafelhasználásra, a second hand boltok pedig a modern üzletek elrendezését kezdték másolni.
• Vintage: a hetvenes években a hippimozgalom tagjai lázadásból, egyediségre törekedve elkezdték hordani a régi, vintage ruhákat (melyek jobb anyagból, még igazi selyemből, gyapjúból készültek).

Vintage vagy retró? Vintage-nek számítanak a húszas évektől a negyvenes-ötvenes évekig viselt ruhák. Retró divatnak nevezzük a hetvenes évektől gyártott ruhákat. (Bővebben: a retro-vintage.hu oldalon.)

Vinted, a legnagyobb: a litván techóriás

A Vinted a világ legnagyobb használtruha-platformja. 2008-ban alapította egy litván lány – pár év múlva Litvánia első techóriása lett, többmilliárdos bevétellel.

Indulás

Egy Milda Mitkutė nevű litván lány új lakásba költözött, s nem tudta a sok felesleges ruháját hova tenni. Megkérte hát programozó barátját, Justas Janauskast, hogy készítsen neki egy weboldalt, ahol eladhatja a ruhákat. Az oldal híre villámgyorsan elterjedt a litván nők körében. A felhasználók száma nőtt, később megjelent Németországban és az USA-ban is. A gond az volt, hogy nem termelt profitot – és 2016-ra a csőd szélére sodródott.

Techunikornis

A cég irányítását átvette a holland Thomas Plantenga, aki stratégiát váltott. Bezáratta a veszteséges irodákat, eltörölte az eladási díjakat, s a költségeket a vevőkre hárította át (vevővédelmi díj). Így az eladóknak teljesen ingyenes lett a platform. Ez megmentette a céget. Az utóbbi négy évben a hazai fiatalok is Vinted-lázban égnek. Egyik előnye a nemzetközi bázis: itt olyan márkákhoz juthat hozzá a vevő, melyek otthon nem elérhetőek, vagy a webshopokon extra drágák. Más előnyei: a termék feltöltése alig pár percet vesz igénybe, valamint automatizált a szállítás (nem kell a címzéssel bajlódni, a rendszer generálja a letölthető címkéket). A sikerhez hozzájárul az is, hogy egyre fontosabbá válik a fiataloknak a környezetvédelem.