Van egy hangulatos kisközség a Duna szomszédságában. Amitől különleges, hogy tettre kész hölgyek lakják, akiket összetart a falujuk iránt érzett szeretet.

A csallóköznádasdi klubosok vezéregyéniségével, Bóna Zsuzsával beszélgettem.

bona-zsuzsa.jpg
Bóna Zsuzsa

– Honnan jött a közös munka ötlete?

– Pár évvel ezelőtt a községünk iránti elköteleződés hozott össze bennünket. Azzal a céllal indultunk, hogy felpezsdítsük a faluközösség életét. Szinte baráti „egységként”, nem is szervezetként működünk: teljesen pénzmentesen, önkéntes alapon tesszük a dolgunkat. Még hangzatos nevet sem kerestünk magunknak. Egyszerűen csak klubosok vagyunk: olyan háziasszonyok, családanyák, akik szeretnék a szabadidejüket értelmesen, a közösség javát szolgálva eltölteni.

Az első rendezvényünkre kilenc évvel ezelőtt került sor. Ekkor született meg az egészségnap, amit évente, egyre szélesebb kínálattal tudtunk megszervezni. A sikeren felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy érdemes másféle rendezvényekkel is megpróbálkozni.

– Azelőtt hagyománya volt a faluban a véradásnak, de a megszűnő támogatási rendszernek köszönhetően lassacskán kikopott. Ezt a hagyományt szerettem volna újra feléleszteni, ezért megszólítottam a falu ügyes egészségügyi dolgozóit, illetve a tenni akaró hölgyeket. Első szóra készségesen igent mondtak. A rendezvény elsődleges célja a véradás: a fővárosból érkezik mindig a mobilegység, kényelmes ágyakkal, teljes felszereléssel, és helyben, a kultúrházban kerül sor a vér levételére. Utána a véradókat megvendégeljük, tombolát készítünk számukra. Egyre nagyobb az érdeklődés – már a környező községekből is idevonzzuk az önkénteseket. Örömmel jönnek, mert a szombat délelőttöt hamarabb beáldozzák az emberek, mint a munkanapjukat. Számos egészségügyi előadás is elhangzik, a hagyományos és az alternatív gyógyászat világából is hívunk előadókat, de készülünk tanácsadással az egészséges életmód vagy akár a szépségápolás témakörében is. A rendezvénynek van egy fontos közösségi vonzata: kimozdítjuk és megmozgatjuk a falu apraját és nagyját, lehetőséget biztosítunk a találkozásra, az eszmecserére.

– Milyen egyéb programokkal szólítják meg a falu lakóit?

– Minden korosztálynak a kedvében szeretnénk járni, ezért év elején összeülünk, közösen átgondoljuk, mire lenne igény. Igyekszünk rétegprogramokat is szervezni. Rengeteg ötlet van a tarsolyunkban. Szerveztünk már sütifesztivált, gyermeknapot és különféle kirándulásokat, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, de összefogtunk már a játszóterünkért is. Igyekszünk ott segíteni, ahol tudunk.

hirlevel_web_banner_2_67.jpg

– Az önkéntes munka nálunk még gyermekcipőben jár. Önnek milyen tapasztalata van: szeretnek az emberek anyagi vagy más jellegű felajánlást tenni?

– Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb ember szociálisan igenis érzékeny. Bennünk van a készség, csak arra várunk, hogy megszólítsanak bennünket. Az önkéntesség örömteli tevékenység, mert a hasznosság érzetét adja. Rendezvényeink, persze, nem jöhetnének létre szponzorok nélkül: a falu lakóinak és vállalkozóinak rengeteget köszönhetünk. Mindenki azzal támogat bennünket, amivel tud. Példa erre a sütifesztiválunk: a falu kultúrházát berendeztük cukrászdának, és megszólítottunk pár ügyes háziasszonyt, hogy támogassanak bennünket házi süteménnyel. 560 szelet sütemény gyűlt össze, és az egészet harminc perc alatt eladtuk. A bevételből pedig igazi gyermeknapot rendeztünk a falu aprónépének. A közös tevékenység – az önkéntes munka örömén túl – a magánéletben is segít bennünket. Kilencen vagyunk klubosok, és az évek során barátnők lettünk. Összejárunk, odafigyelünk egymásra, és segítjük egymást, ha kell. Szerencsére a családjaink is teljes mellszélességgel támogatnak bennünket, ott vannak a rendezvényeinken, és segítenek.

L. Horváth Katalin
Kapcsolódó írásunk