„A szeretettel is lehet pusztítani. Most már világos.” (Polcz Alaine)

A házasság hetében ajánljuk szíves figyelmükbe Mészöly Miklós és Polcz Alaine tavaly könyvben megjelent levelezését, hiszen benne van maga az élet: szerelem, szeretet, csalódás, a férfi és a nő szemszögéből is.

Eleink szerelmi és házasélete példaértékűnek számít. Harminc, negyven, sőt ötven évet is eléltek egymás mellett békességben, szeretetben. Legalábbis így hisszük, mert a régmúlt idők szerelmi életét sok homály födi. Úgy gondoljuk, akkoriban mindegyik házasélet valamivel jobban működött. Vagy csak ügyesebben kendőzték el a legnagyobb „szívrepedéseket”?

Bárhogy is legyen, az biztos, hogy kevesebb hangos szó hagyta el a szájukat, és az egymásnak egy életre egy halálra esküt tevő feleket összekötötte egy nagyon erős érzelmi szál, egy földöntúli erő, amit ma már vajmi kevesen ismerünk...

Így képzeltem el Polcz Alaine és Mészöly Miklós házasságát is, amíg bele nem lapoztam az összegyűjtött levelezésükbe. Több mint 50 évig volt Polcz Alaine Mészöly Miklós társa, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: jóban és rosszban egyaránt. A Nagy Boglárka által megszerkesztett, A bilincs a szabadság legyen című, több mint 900 oldalas levelezésben a közösen átélt házasélet mélységei és magasságai bontakoznak ki sorról sorra az olvasó előtt. S nem csupán szerelmi és házaséletüknek leszünk tanúi e könyvben, hanem annak a kornak is, mely túlélte a háborút, s amely annak súlyos traumáitól szenved. (Lásd Polcz Alaine Asszony a fronton c. regényét.)

„...dühös voltam magamra, hogy így hozzád szoktam.” (Mészöly Miklós) Az író házaspár mindkét tagja rendkívül erős személyiség volt, ami abszolút kitűnik a levelekből. Mészöly öntörvényű, Polcz Alaine pedig „hiperrealista látással megáldott realista” volt – ahogy Nádas Péter (a házaspár közeli barátja) az utószavában fogalmaz. A levelezés, a könyv közös életük lenyomata: arról számolnak be egymásnak távollétükben, van-e pénzük, miből fognak megélni, milyen munkát vállalnak, mit esznek, mivel telnek a mindennapjaik, és hogyan éreznek távollétükben egymás iránt. Egy hihetetlenül éles kordokumentum ez, melyből egy rendkívül erős szerelem bontakozik ki szemünk láttára.

Számtalan kedves, becéző szó kerül a papírra, Kincsemnek szólítják egymást, és nem marad el az üzenet végéről, búcsúzóul a „Csók” szó sem. Ám korántsem voltak felhőtlenül boldogok, hiszen Mészöly nemegyszer tévútra tévedt, amiről Polcz is jól tudott. Többször időszakosan el is hagyta a férjét. Alaine a legnehezebb időszakok egyikén az összecsomagolt bőröndökkel állt a szoba közepén, Miklós pedig térden állva könyörgött neki, hogy ne hagyja őt el. Mert annyira szerette Polcz Alaine-t, hogy soha nem tudta volna elengedni őt. S ezzel Polcz Alaine is ugyanígy volt. A fizikai távolság és a súlyos problémák ellenére lélekben mindig sikerült végül, ahogy Mészöly fogalmaz, „közelebb hajolniuk” egymáshoz. „Most itt a furcsa ellentmondás, ami Neked természetes (mármint az ellentmondás jelensége): hogy amint utoljára mondtam, Te vittél, akaratlanul, arra az útra, amin vagyok, egyúttal Te vagy az akadálya is a teljességnek, mert túlságosan is fontos vagy nekem. Még most is, 25 év múlva is.

Mindezt nem azért írom, hogy kínozzalak, hogy jobban kösselek. Hanem, hogy fölszabadítsalak. Merjél helyettem bátor lenni, ha úgy érzed, hogy távolodnunk kell egymástól. Csak éppen segítsél elviselni...” (Polcz Alaine)

A híres íróházaspár egyébként állandóan úton volt. Utaztak, írtak, leveleztek. S eleinte Miklós aggodalma és féltékenysége jól látszik a levelekből, miszerint „remélem, egyedül vagy, és nem flörtölsz más férfiakkal”, amit később felvált az aggodalma, ugyanis Polcz Alaine rengeteget betegeskedett. A kapcsolatuk kezdetén nyomon követhető, mennyire hiányolják egymás társaságát, és mindenre kíváncsiak, ami a másikkal történt. Később viszont Mészöly nőügyei beárnyékolják az életüket. „Biológiai szükséglet – amiről beszéltél. Úristen, mit tudhatsz Te erről... És, ha tudnád, amit én, miért nem elégíted ki a biológiai szükségleteidet érzelmek nélkül? Pedig azt a férfiak megtehetik. – De igazad van, az ember nem állat.

Ez nem szemrehányás, és ne essél kétségbe, csak ne hazudjunk már. – Biztos, hogy valahol Neked van igazad a Te életedben, és nekem az enyémben. A kérdés, hogy a kettő egyeztethető-e? És ha nem, mi születik abból?...” (Polcz Alaine)  

Világosan, egyértelműen fogalmaznak leveleikben, ám sokszor nehéz kiragadni egy-egy mondatot is belőlük, mert levélváltásuk a legnehezebb pillanatokban is egybefüggő, tisztelettel átszőtt. S bizony nem volt egyszerű egyiküknek sem. Míg Miklós a nőügyeit igyekezett elkendőzni, addig Alaine attól szenvedett, hogy nem tud gyereket szülni neki. Jól ismert problémák ezek a mai ember számára is.

A szerelemben pedig éppoly nehéz a bilincs is, mint maga a szabadság. Az sem jó, ha megkötjük, és az sem, ha túlságosan szabadjára engedjük... Különös, ugye? Végül is erről szól egész földi létünk. A nő és a férfi közti kifürkészhetetlen vonzalomról, kapcsolatról. Kötődésről, egy „földöntúli” érzésről és az elhatárolódástól, ami Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezéséből is teljesen kiviláglik. Írók voltak ők, szerelmesek és házastársak, akik az igencsak nehéz évek ellenére mégis megbecsülték egymást, s a mérhetetlen empátia segítségével túléltek minden nehézséget egymás mellett. Ez tette őket, írásaikat és szerelmüket is igazán naggyá. „Sok-sok oldallal várjál!!! Ölellek, és itt ülök az íróasztalod sarkán. Ne cigizz sokat! ... Egy kis fülharapás, egy kis hónalj-szuszmogás. Az utókor számára ezeket a szavakat és a butaságokat ki kell húzni. A „ne cigizz” maradhat. Csók” (Polcz Alaine)

Hiszen ők is csak emberek voltak! – mondogatjuk sokszor híres íróinkra, és valóban így van. Nem is gondolnánk, mennyi „kétes kimenetelű szerelmi ügy” fonta körbe nagy íróink életét. Nyári Krisztián az Így szerettek ők I–II. című könyveiben gyűjti össze a magyar irodalom legnagyobb és legizgalmasabb szerelmes ügyeit. A könyvet a magyar irodalom szerelmes könyvének keresztelték, nem hiába, hiszen a híresen nagy művek mögött végre megláthatjuk a hús-vér emberi jelenlétet is, mely által közelebb kerülünk az irodalom nagyjaihoz. Gondoltuk volna, hogy Babits Mihály elkérte Szabó Lőrinctől annak menyasszonyát, Török Sophie-t, és már másnap összeházasodott vele? Vagy azt, hogy Krúdy Gyula megszöktette szeretője kiskorú lányát, és feleségül vette?

a_konyv.jpg

Mészöly Miklós (1921–2001) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója. Végzettsége szerint jogász, de lapszerkesztőként, dramaturgként, íróként dolgozott. Legjelentősebb művei többek között: Saulus, Film, Magasiskola. Felesége Polcz Alaine (1922–2007) író, pszichológus és a tanatológia első úttörője, kutatója Magyarországon. Első házassága után találkozott Mészöly Miklóssal, akivel 53 évig élt együtt házasságban, egészen Mészöly haláláig. Polcz Alaine leghíresebb műve az Asszony a fronton című regénye, melyben megrázó háborús emlékeit írja meg.
Könyv: A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948 –1997, Jelenkor Kiadó, 2018.

Derzsi Bernadett

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg