Lelkes Éva (Mihályfa, Budapest) női mentorral az érzékiség és az intimitás témáját taglaljuk. Érdekesmód arra figyelmeztet, hogy itt is minden mindennel összefügg. Fő témánk a tantra, melyről rengeteg tévhit kering, mint mindenről, amit nem ismerünk.
Amikor a tantra kerül szóba, mindenkinek az akrobatikus szexmutatványok jutnak eszébe. Pedig a régi Indiában az egyesülés fizikai extázisa annak a gyönyörnek volt a tükörképe, amit az abszolút megismerés jelent.
– Hogyan bontakoztathatjuk ki szexuális energiáinkat? Mivel jó kezdeni? – tesszük fel a kezdő kérdést Évának. Amelyik záró is lehetne, hisz biztosan nem az ággyal kezdődik az intimitás. Vagy mégis?
– Szexuális életünk összefügg a mindennapi életünkkel – mondja Éva. – A mindennapok jó része pedig nem az ágyban zajlik. A rajtvonal az őszinteség: legyünk magunkkal őszinték! Kérdezzük meg magunktól: amit most csinálunk, azt valóban csinálni szeretnénk, vagy valaki másnak akarunk vele megfelelni? S mikor a saját utunkon haladunk, nem feledkezhetünk el a testiségről sem! Hiszen a szexualitásunk megismerése nagyon fontos részét képezi az önismeretünknek. Ez az energia a mi életenergiánk. Nem is gondolnánk, de sokszor ez táplálja a kreativitásunkat, így tudunk hatalmasat alkotni. Keltsük hát életre a szexualitásunkat, hiszen mindannyiunkban ott szunnyad a láng. Ne féljünk élni vele!
– Hogyan kezdhetjük el a figyelmünket belső önmagunkra fordítani?
– Kezdjük el megfigyelni – s főleg tudatosítani –, hogy életünk mely területein van jelen a megfelelési kényszer. A belső munkának ez fontos része. Felteszem magamnak a kérdést: Milyen helyzetekben jelentkezik ez? A munkában? A párkapcsolatomban? Vagy a barátaimnak, esetleg a szüleimnek akarok megfelelni? Aztán elgondolkodom azon, hogy mit teszek, mikor olyan nagyon meg akarok felelni. Mire gondolok olyankor? Lassan rájövök, hogy hoppá, amit csinálok, az nem jó nekem. Én ezt csak azért csinálom, hogy szeressenek.
A szexuális aktus a legerősebb energetikai csere. Ennél komolyabb cserét két fél között elképzelni sem lehet, ezért sem mindegy, hogy milyen energiákkal bíró embert engedünk be az energiamezőnkbe.
– Van valami gyakorlat, praktika, ami felismeréshez vezet?
– Javaslom, hogy üljünk le, és írjuk le a fenti kérdésekre a válaszokat. S ha megint úgymond bűnbe esnénk, le tudjuk magunkat állítani, mert tudatosítjuk: Várjunk csak, már megint ezt csinálom! S itt leállunk. Lassan észrevesszük, hogy könnyeben tudunk majd nemet mondani. Gyakorolhatunk először a kollégákkal, majd a barátokkal, a családdal és így tovább. Úgy gondolom, hogy nem kell mindig mélyre ásni. Sokszor tudunk túlagyalás nélkül is másképp dönteni – ámde ahhoz, hogy másképp döntsünk, ismernünk kell a sémáinkat. Fogunk például egy filctollat, és a leírt gondolatainkat olvasva aláhúzunk mindent, ami a „mindig”, „minden”, „mindenki”, „soha”, „semmikor”, „senki” és az egyéb általánosításokat tartalmazza. Az ilyenek ugyanis beszűkítik az életünkről való gondolkodásunkat. Fel kell tennünk a kérdést: Ez tényleg igaz? Ha például én most nem mosom el azt a tányért, nem vetem be az ágyat és rázom fel a párnákat, akkor engem tényleg nem fog soha többé szeretni a párom? S ilyenkor a fejünkhöz kapunk: Te jó ég, hiszen ez hülyeség! Elég komikusra sikeredhet ez a saját magunkkal való találkozó. Nagyon jókat derülhetünk azon, hogy miket gondolunk mi magunkról. Na és persze, hogy miket gondolunk arról, hogy a másik mit gondol rólunk. (Nevet.)
Mi és az intimitásunk
– Az intimitást sokszor összemossuk a szexualitással. Pedig a kettő nem azonos.
– Így van. Akkor válik az együttlét intimmé, ha minél nagyobb a bizalom, illetve minél mélyebb az emocionális kötődés. Ez az intimitás titka. Miként az élet, úgy a szexualitás is felgyorsult mára – így nehezebben megy a mélyebb kapcsolódás. Ezért szükség van arra, hogy lelassuljunk, lassabban közeledjünk egymáshoz: miáltal az együttlét is lelassul. Ha kapkodunk, akkor nehéz nagy hirtelen megmondani, hogyan is érezzük magunkat. Mert csak csinálom a dolgom... Ahhoz, hogy mindketten rájöjjünk, hogy kinek mi a jó, beszélni kell a témáról. Ami persze feltételezi, hogy elsősorban ismerem magamat, a saját testemet, a saját érzékiségemet. Sokan nem tudják, hogy az érzékiséget az öt érzékszervünkön keresztül tapasztaljuk meg, hisz ezeken keresztül élvezzük az életet. Érzékiségünk egyedi: egy illat például, ami nekem jó, nem biztos, hogy a másiknak is jó... Magyarán: az érzékiség nem azzal kezdődik, hogy magamhoz nyúlok, hanem ott, hogy az érzékszerveimen keresztül élvezni kezdem az életet.
Lelkes Éva
– A lassulással kezdted. A tantraszexre azt mondják, hogy lassúbb, mint a hagyományos együttlét.
– Igen, a tantra sokkal lassúbb. Mélyen megérint energetikai síkon, tehát egész testes élményt ad. Általában mikor orgazmusunk van, akkor arra koncentrálunk, hogy minél előbb jöjjön. Ilyenkor mintegy görcsbe rándul az ölünk. A tantrikus együttlét alfája és omegája: mikor kezded érezni, hogy feszül az öled, akkor szépen elengeded. A lényeg: úgy elmenni, hogy közben el vagy lazulva. Attól kezdve az energia szétáramlik a testedben. Ez egy egész testes élmény, tényleg a fejed búbjától a talpadig mindenüvé szétspriccel.
– Kezdjük az elején: mi is az a tantra?
– A kifejezés a közbeszédben is elterjedt, az idők során félreértelmezték, ezért sok a vadhajtás. A tantra az indiai vallásfilozófia része, és a szexualitáson keresztüli önismereten alapul. Azt tűzte ki céljául, hogy a testiség által elvezesse az embert a megvilágosodáshoz. A beavatási rituálén adja át a tanár a tudását a diáknak. Később létrejött a neotantra, amelyik elszakadt az ősi spirituális vonaltól. A neotantrában aztán mindennel találkozhatunk, jóval és rosszal is!
– Nem árt tehát résen lenni, ha foglalkozni kezdünk vele...
– Így van. Sajnos vannak olyan „tantrának” kikiáltott események vagy akár workshopok, amelyek ellent mondanak a tantra tanításának. Itt nem tartják tiszteletben a másik ember határait, pedig a tantrában alapvetés, hogy szabad nemet mondani. Tanácsom: az elején menjünk el egy rövidke, egy-másfél órás workshopra, s meglátjuk, ez milyen érzéseket vált ki belőlünk. Legfontosabb az, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ha nem vigyázunk, akkor bizony több kárt okozhatunk vele magunknak, mint hasznot.
– A tantra jelszava tehát az önismeret.
– Pontosan. Sokan azt hiszik, hogy a tantra csak a szexről szól, pedig az igazi tantraworkshopoknak, -elvonulásoknak vagy -fesztiváloknak vajmi kevés közük van a szexuális aktushoz; ezek inkább az önismeretre fókuszálnak. Az a tantra, amit én jónak látok, a neotantrának az a vonulata, amely segít megismerni önmagunkat, a rossz mintázatainkat, hogy mire testi és lelki kapcsolatba kezdünk, már rendben legyünk önmagunkkal.
– Hogyan kell elképzelnünk a tantragyakorlatokat?
– Rengetegféle van, de mondok egy példát. Portugáliában voltam egy workshopon, amelyen csak nők vettek részt – egyébként kezdőként jobb egynemű csoportokba jelentkezni, azaz nők közé. A mai napig a női csoportokat szeretem a legjobban, nem beszélve arról, hogy amit mi, nők együtt csinálunk, az csak megerősít bennünket. Szív- és jónimeditációt végeztünk, több száz nő együtt. A szív és a jóni (szanszkrit nyelven a női nemi szerv) kommunikálnak egymással; így mikor megnyitottuk a szívünket, aktivizáltuk a női energiáinkat. De sok olyan workshop van, ami az anyai vagy az apai vonal megdolgozására irányul, vagyis pszichologizál. Például legutóbb ötszázan voltunk egy két és fél órás rituálén. Párokban bevonultunk, minden nő pirosban, minden férfi fehérben: a piros a női szexuális energia jelképe, a fehér pedig a férfi jelenlétnek a szimbolikája, amellyel megtartja a nőt. Spirál alakban elhelyezkedtünk, és elkezdtük a gyakorlatot: a férfi, akivel vonultam, először az édesapámat szimbolizálta. Átéltem, mit érzek iránta, majd azt az embert láttam meg benne, akire neheztelek. Átéreztem azt is – és így tovább.
A sok ember jelenléte erőt ad: úgy, hogy ötszáz ember csinálja együtt ugyanazt, sok mindent el tudunk engedni, ami a szívünket nyomja. Persze voltak fizikai jellegű gyakorlatok is.
– Ezalatt mit kell érteni?
– A különféle masszázsokat – itt nemcsak a jónimasszázsra gondolok, hanem általában az érintésre. Az emberi testre hat a simogatás is, a simogatásnak pedig különböző fajtái vannak, melyek megnyugtatják az idegrendszert. Számít, hogyan simítjuk meg a másikat, milyen erővel nyomjuk a kezünket. Meg lehet beszélni, hogy csak az ujjhegyünkkel érjünk hozzá, az ujjainkkal, esetleg az egész tenyerünkkel, és így visszük végig a bőrén a kezünket. Ezek az érintésre összpontosító gyakorlatok. Van aztán az úgynevezett energetikai szex is: ezt azonban ne hagyományosan képzeljük el, hiszen a tantrában nincs penetráció, még a „legdurvább” tantrafesztiválokon sem. Az energetikai szex során már történik energetikai csere – viszont nem érünk hozzá egymáshoz, csak a képzeletünkkel játszunk.
– S ez mire lehet jó?
– Közben megismerjük magunkat, megtanulunk bánni az energiáinkkal. A táncot sem hagyhatjuk ki a sorból – a tánc mindig része ezeknek az elvonulásoknak. Mert ha végig csak ülnénk, és semmit nem csinálnánk, akkor az a sok energia bent rekedne; így viszont elkezd folyni. Fontos, hogy ami feljött, az menjen is tovább, ne akadjon meg bennünk, ne okozzon traumát, sérülést.
Aki még csak gondolkodik, kacérkodik a témával, annak a New Yorkban élő tantrika, Barbara Carrellas Urban Tantra című könyvét ajánljuk (csehül Tantra ve městě címmel jelent meg). Ez gyakorlatilag a neotantrát írja le.
– Milyen tantrával kapcsolatos tévhiteket tartasz még fontosnak megcáfolni?
– A legtöbben úgy gondolják, hogy csak hosszú hajú meg rasztafrizurás, küllemben sztereotipikusan a spiritualitáshoz kapcsolt fazonok foglalkoznak ilyesmivel. Pedig! A megafesztiválokon a hippitől a multimilliomosig ott van mindenki. Nyugaton ennek nagyobb a kultúrája, mint nálunk, ahol a szocializmus gátolta az ilyesféle kitekintést. Rám nagyon nagy hatással volt a nők közötti testvériség megtapasztalása, mivel a tantrát női elvonulásokon kezdtem el tanulni. Áttételesen itt szerettem bele a női nembe mint olyanba. Ezek az alkalmak megmutatták, hogy mennyire csodálatosak és erősek vagyunk mi, nők.
– S mi van akkor, ha valaki az ilyen megtapasztalások után visszakerül mondjuk egy toxikus, mérgező munkahelyre?
– Az ilyen nő már nem fogadja el a bántó közeget. Kilép belőle.
– A férfiaknak miben tud segíteni a tantra?
– A férfiaknak segít támogató csoportot találni, valamint hozzájárul az elfojtott érzelmeik eléréséhez. A férfiaknak még mindig nehéz a saját érzelgősségüket megélni. Viszont itt a nő segítheti a férfit abban, hogy közelebb tudjon kerülni a saját érzelmeihez. A férfi először csak jelen van, nézi, hallgatja, figyeli a nőt. Később a tantrával eljut odáig, hogy rájön: neki saját magának is vannak érzelmei, sőt: sérülékeny is lehet általuk. S nem kell mindig „kemény csávónak” lennie, valamikor ő is leteheti a nehéz pajzsot. Sőt, ő is lehet a gyengébb... Hiszen én, a nő is megtarthatom őt – de amikor én vagyok a gyenge, akkor ő tart meg engem.
