Beszélgetésünkben a hátsó szobákban kutakodunk, amit mindig elzártak a jó kislányok elől. Ám a jó kislányok férjhez mennek, s ott találják magukat egy „nem ismerem” világ kellős közepén.

A mai lányok azt mondják, a szexben nincsenek kérdések, mert mindent megtalálunk az interneten. Igen: a „hogyan csináljunkra” van vezetés, de hogy miért, arra nincs. Vagy hogy ő miért azt akarja tőlem, ami nekem nem jó?

szex-indito.jpg

A közvélekedés azt tartja, hogy a férfiak sokkal találékonyabbak a szexben, mint a nők. Mindkét nem gazdag erotikus fantáziával van megáldva, de míg a férfiak az aktusra fókuszálnak, a lányokat a „rám talált a herceg” történetek kötik le. A férfiak kemény szexről álmodoznak ismeretlen nőkkel, a nők konkrét személyekkel való szerelmeskedésről (az álmok a legárulkodóbbak, mert közben kiiktatódnak az erkölcsi gátak). A szürke ötven árnyalata című regényt is különbözőképpen értelmezik: a férfiak azt olvasták ki belőle, hogy a nők a megalázós szextől boldogok, attól, hogy kikötik őket. A nők pedig azt, hogy a szegény lányra rálel a herceg, s azontúl napocskaként irányítja az életét. Hat évvel ezelőtt jelent meg Nancy Friday amerikai pszichológus Nők a csúcson című könyve. A bestselleríró hatalmas sikereket könyvelhet el (sajnos, a többi könyve magyarul nem olvasható), mert segített oldani a nőkbe nevelt elfojtásokat és bűntudatot. Az viszont mindenkit meglep, hogy a leírt női szexuális ábrándok között milyen sok a megerőszakolós fantáziakép. Vajon mi lehet ennek az oka? A nőkbe komolyan beléjük van kódolva az alávetettség? Ezt és hasonlókat kérdeztünk Hevesi Kriszta szexuálpszichológustól.

– Kezdeményeznek a nők olyankor, ha a férfi épp kedvetlenül bevonul a „barlangjába”? Vagy mi a helyzet az egy éjszakás kalandokkal? Beszélhetünk-e ma, a 21. században egyenlőségről a szexualitásban?

– Elméletben a nő és férfi egyenlő, de a gyakorlatban nem. A közgondolkodásban még mindig tetten érhető az a vélekedés, hogy ha egy férfinak sok skalpja van, akkor az egy igazi férfi, míg a nőt könnyűvérűnek titulálják. A pornófilmek (és ma a fiatalok ezekből tanulják a szexet) mindig a nők kiszolgáltatott helyzetéről szólnak. Ezeket férfiak készítik férfiaknak arról, ahogy a férfiak élvezik a szexet – és ahogy a férfiak szeretnék, ha a nők élveznék, de ahogy a nők sose fogják. Durva alá-fölé rendeltséget bemutató aktusokat láthatunk. Ám egy több ezer éves elvárás nem tűnik el varázsszóra. Ha a nő kezdeményez, a férfi valószínűleg nem fogja visszautasítani. Ha egy fél éves intervallumot nézünk az alkalmi, úgynevezett hook up viszonyoknál, akkor azt látjuk, hogy a férfiaknak emelkedik az önbizalma, mert úgy érzik, ők „ügyes vadászok”, és bárkit megkaphatnak. A nőkre csak kezdetben hatnak pozitívan a szexrandik, később nagyon alááshatja az önbecsülésüket. A férfiaknál azt látom, ha komoly kapcsolatban gondolkodnak, akkor elvárják, hogy a lánynak tényleg udvarolhassanak, s ne kapjanak meg mindent elsőre. Így ugyanis eljátszhatják a küzdő és a győztes szerepét. A férfi számára evolúciósan fontos a nő hűsége – ezért nem választ könnyen kapható nőt hosszú távra –, mert míg a nő biztos lehet az anyaságban, a férfi legfeljebb „reménykedhet”, hogy a megszületendő gyermekeknek ő az apja.

Még mindig keveset beszélnek arról, hogy a nőknek is van erotikus fantáziája. A nők sem csak alusznak éjjelente, és ugyanúgy izgalomba jönnek, bár ők nem tudnak reggel olyan merevedést felmutatni, mint a férfiak. Sőt, a lányok képesek az erotikus fantázia által is kielégülni, míg a férfiaknak kézi stimuláció szükséges hozzá.

– Házasságban sem szereti és értékeli a férfi a női közeledést?

– A párkapcsolatokon belüli szexualitásról 2018-ban publikáltak egy több országot felölelő tanulmányt. Eszerint ha felborul a megszokott felállás, amelyben a férfi több szexet és a nő több intimitást igényel, akkor mindkét fél összezavarodik, és egyik sem boldog. Paradoxon, de a férfiak még annak sem örülnek, ha párjuk nagyjából ugyanannyiszor kezdeményez, mint ők maguk. Azok a párok tűntek a legelégedettebbeknek, ahol a férfinak kicsit, de tényleg csak minimálisan nagyobb az igénye a testi együttlétre. A férfi itt alfahímnek érezheti magát, a nőnek pedig imponál, hogy a férje számára mindig vonzó és kívánatos.

– Mi, nők ugyanúgy le tudjuk választani az érzelmeket a szexről, mint a férfiak?

– Mikor elkezdtem a szexuálpszichológiával foglalkozni, feltett szándékom volt bebizonyítani, hogy mi, nők és férfiak egyformák vagyunk. Na, azóta szinte csak különbségeket fedezek fel! Köztudott, hogy a férfi elsősorban vizuális típus, tehát a látvány az, ami leginkább beindítja – ezért is hajlamosabbak a férfiak a pornófüggésre. A nőknél viszont az érintés és az érzelmek fontosak, bizalomra és biztonságra van szükségük ahhoz, hogy el tudják engedni magukat. Persze, vannak kivételek, vannak nők, akik épp az egyéjszakás kalandokban oldódnak fel, mivel azoknak nincsen tétjük, ott nem kell szorongani pár plusz kiló miatt. Ám a férfiak sem annyira motiváltak, hogy a nő kedvébe járjanak...

no-viragokkal_0.jpg

– A „régi világban” az asszonyok nagy része úgy élte le az életét, hogy nem volt igazán örömteli a szexuális élete. Mára ez megváltozott?

– Nehéz erről anélkül beszélni, hogy ne bántanánk meg a másik felet. A férfiak identitásában sokkal fontosabb helyen van az, hogy ők milyen fantasztikus szeretők, s megdönthetetlenül ragaszkodnak a tévképzethez, hogy a jó szex két paraméterben (a fallosz és az aktus hosszában) mérhető. Ebből nem hajlandók engedni, és ha egy nő azzal hozakodik elő, hogy neki a kielégüléshez másra is szüksége van, akkor leminősítik („frigid”). Vagy elkezdik azt érezni, hogy biztos ők nem elég jók, amitől erekciós zavar is felléphet náluk –, vagy pedig simán tovább állnak. Tipikus a nő hibáztatása: elvégre nekik volt vagy százhúsz barátnőjük, és kivétel nélkül mind elégedett volt a teljesítményükkel. Mivel a nők kapcsolatorientáltak, így sokszor nem merik megkockáztatni, hogy elveszítsék a párjukat, inkább lemondanak a saját szexuális örömükről. Egy nőnek ma talán még nehezebb erről beszélni, mivel – s itt visszakanyarodnék az első kérdéshez –, a pornófilmek azt sugallják, hogy a gyengébb nem kifejezetten élvezi az erőszakos, megalázós szexet. Pedig ez pont az ellentéte annak a romantikus, érzelmes együttlétnek, amire a nők vágynak.

– Akkor mégis miért jelennek meg a női szexuális fantáziákban az alávetett képek? Még vágyaink megélésében sem vagyunk szabadok?

– Teljesen más a fantázia és a valóság. A horrorfilmeket is megnézzük, élvezzük, de attól még nem szeretnénk egy horrorisztikus helyzetbe belecsöppeni. Az ember fantáziája sokkal meredekebb, mint amire a valós életben vágyik. Sokszor a kislányoknak mélyen beleég a retinájukba egy megerőszakolós filmjelenet. Sok tinédzserlány egyenesen a pornófilmeket tekinti vezetőnek! Volt nálam egy lány, aki kiskorában látott egy születésről szóló filmet, s annyira megijedt a véres jelenetektől, hogy azóta is elutasítja a behatolást. Egyébként a filmek többségében nem nagyon láthatunk szép szexjelenetet, inkább csak erőszakos aktusokat, ahol mindig a férfi a fölérendelt. Ha egy lány ilyen szexet lát először és ez hozza izgalomba, ez később sem fog változni. A másik oldalon: együttlétek közben a nők belemennek, hogy a fantázia szintjén beszélgessenek a férfival az édes hármasról, de ez még nem jelenti azt, hogy igazából benne is lennének. És ez az, amit a férfiak gyakran félreértenek.

A férfiak körében gyakoribbak a perverziók, és sokkal jobban érdeklődnek az olyan kalandok iránt, mint a szex hármasban, párcsere, csoportos szex (swinger). Ők sokkal tudatosabban használják a fantáziaképeket: ha kis könnyebbségre vágynak, rákeresnek egy pornófilmre, s jöhet az önkielégítés, hisz kész képeik vannak hozzá...

Ha megnézzük a napjainkban nagy népszerűségre (sőt, elfogadottságra) szert tevő BDSM (szadizmus-mazochizmus, dominancia-alárendeltség) történetét, akkor azt látjuk, hogy abban még nem született feljegyzés mazochista nőről. Óriási szenzációként maradt fenn annak a férfinak a története, aki arra vágyott, hogy megkorbácsolják: s pont azért, mert itt a nő volt a domináns. A nők alávetettségét a társadalom nemcsak tolerálja, de szinte el is várja. Sokan aztán azonosulnak is a szereppel. A háborús filmekben sokszor láthatunk olyan jeleneteket, hogy a katonák megerőszakolják az elfoglalt területeken az asszonyokat – vagy akár egy vígjátékban, hogy a főnök erőszakosan csapja a szelet az asszisztensének. A filmekben jellemzően azt ábrázolják, hogy a férfi az agresszor, a nő pedig a beletörődő elszenvedő. Sok nő számára ez az első találkozás a szexualitással, amit ezek a filmek bemutatnak. A szexualitásunknak pedig nagyon fontos jellemzője, hogy tiszta lappal születünk. Az ösztönünk adott: de hogy később mi válik a céljává, tárgyává és mi iránt alakul ki bennünk vonzalom, azt viszont a magunkkal hozott fehér lapra az életeseményeink írják. A páciensemtől mindig meg szoktam kérdezni, hogy mi volt a legelső erotikus élménye? A tipikus válasz, hogy a filmekben látottak. A kislányokból az erotikus töltetű jelenetek izgalmat váltanak ki, és ez rögzül bennük, mint szexuális izgalmat okozó kép. A férfiakról pedig az marad meg, hogy erősek, durvák, kegyetlenek, macsók. Emiatt aztán természetesnek is vesszük az effajta viselkedést, s elfogadjuk, hogy a férfiak „már csak ilyenek”.

– A szüzesség kultusza szinte egyidős az emberiség történelmével. Ennek az értéke mennyit változott a 21. századra?

– A szüzesség túl korai, de túl késői elvesztése sem szerencsés. A jóléti társadalmakban átlagban két évvel korában érnek a lányok is és a fiúk is, mint Semmelweis Ignác korában. Ugyanakkor a fizikai érettség nem jár együtt az érzelmi és kognitív érettséggel, ami az önkontrollért felelős. Lányoknál kritikus a nemi élet túl korai megkezdése, hiszen fájdalommal jár. Ha a partner nem elég gyengéd vagy hiányzik a szerelem, ami megszépíti az aktus végét, akkor ellenérzés alakulhat ki bennük a testi kapcsolattal szemben. Természetesen ez a fiúkra is érvényes. Ma a fiatalok húszas éveikben már teherként élik meg az ártatlanságukat, és minden mindegy alapon igyekeznek tőle megszabadulni, mint egy problémagóctól. Leginkább a 16-17 éves kori kezdet lehet megfelelő, persze nagy egyéni különbségek vannak az ilyen korú fiataloknál érettség tekintetében.

Az erotikus fantáziákért a tesztoszteron vonható felelősségre. Ez a hormon fokozza a vágyat és fantáziánk élénkségét. A kutatások szerint emiatt gyakoribbak a férfiak körében a parafíliák (ma így nevezik a perverziókat), és ők a változatosságot is jobban kedvelik az ágyban. Senki nem tudja, hogy a női szexuális fantázia miért halványabb – a prűd neveltetés-e az oka, vagy a kettős nevelés, hogy a férfinak mindig többet volt szabad.

– Mennyire hat ki a további életünkre, hogy nőként milyen mintát mutatott nekünk az édesanyánk?

– Rendkívül fontos a szülői minta. A szülők példáján tanuljuk meg, hogy miképpen kell kezelni a párkapcsolati konfliktusokat. A fiatalok ritkán kapják meg a muníciót, mivel a szülők szinte az első konfliktus után elválnak. Minta híján pedig jönnek a futószalag-kapcsolatok, mert a lényeget nem tanultuk meg, hogy a viszonyt mindig ápolni kell. A mai kor embere úgy tekint a szexre és a partnerére, mint fogyasztási cikkekre. Ha elromlott, lecseréli. Az internet hatalmas nagy ellenségünk. Régen egy vita után jött a hidegháború, duzzogtunk egy darabig, de aztán megbékéltünk. Ma a felek összevesznek, majd felmennek valamelyik közösségi portálra, belájkolnak pár jelentkezőt, és már érkezik is a pozitív visszajelzés. Ebből pedig azt szűrik le, hogy: „Ugye, ugye másnak is kellenék, ő jobban megbecsülne, ráadásul még jóképűbb, csinosabb is, mint a párom”. Persze egy beállított profilképen könnyebb szívdöglesztően kinézni, mint napi huszonnégy órában otthon. Az online világ azt az illúziót adja, hogy rengeteg más, kiváló lehetőségünk akadna, s már meg is kérdőjelezzük, hogy érdemes-e küzdeni az otthoni kapcsolatért.

– Ha tönkremegy egy házasság, s az anya egyedül marad, nem sok intimitást láthat a gyerek otthon... Minta híján maradnak a filmek és a pornó, ahonnan ma tömegek tanulják a szexualitást.

– Igen. Intimitásra (szeretetkifejező érintések, gesztusok) is kevés példát látnak ma a gyerekek. Pedig itt jön le leginkább, hogy a szexualitás egy érzelmekben gazdag viszony, jóval több, mint az örömök hajkurászása vagy puszta lepedőakrobatika. Sem az iskolában, sem a médiumokból nem tanulhatják meg, csak otthon, a szülői mintából, hogy az érzelmek mennyire fontosak.

slicc-viragok_0.jpg

A szex üzlet!

Az örömnegyedek a világ különböző pontjain – Párizsban a Pigalle, Londonban a Soho, Amszterdamban a De Wallen – mindig a város szívében alakultak ki. A szex nagyon régóta üzlet. A szexturizmus, pornóoldalak, szexshopok jövedelmezőbbek, mint a három legpénzesebb sportág, a baseball, a kosárlabda és kézilabda együttesen. Ehhez kapcsolódik a plasztikai sebészet és a szépészeti műtétek népszerűsége is: a szüzesség helyreállítása, a hüvelyszűkítés, a kis- és nagyajakplasztika, a szeméremdomb korrekciója, a G-pont feltöltése, az ánusz világosítása... „A nők ugyanis azért nem tudják átadni magukat az örömöknek, mert közben azon gondolkodnak, hogy az adott szögből mennyire látja előnyösen a férfi a testüket. Nagyon tudunk szorongani a külső megjelenésünk miatt. A jó szerető viszont elhiteti velünk, hogy vonzók vagyunk, mint a tantrában Sakti istennő és így válik mellettünk maga is szexistenné” – mondja a szexuálpszichológus.

Az első élmény ereje

Hevesi Kriszta szerint döntő lehet, hogy milyen élményt azonosítunk elsőként szexualitásként. Egy lány mindig egy építkezés mellett haladt el, s a férfiak beszólogattak neki mocskos célzásokkal. A lány belepirult, de igazából később az ilyen beszéd hozta izgalomba. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a jó, de a negatív dolgok is lehetnek vágyfokozók. Egy másik lánynak a testvérét verték a szülei, s ő ezalatt azzal nyugtatta magát, hogy a másik szobában maszturbált. Később azt várta el a partnerétől, hogy bántalmazza szex közben. Ezekben az esetekben a szorongásos állapot alakul át szexuális izgalommá.

A nőket zavarják a külső zajok, lassabban oldódnak fel, a férfinak elég egy kivillanó comb, mert elsősorban a vizualitás indítja be nála a vágyat. A nőknek sokszor eszükbe sem jut használni a fantáziájukat, pedig nagyban segítené a szex közbeni feloldódást. A férfi mindig kisegíti magát a „képzelődéssel”, ha nem elég erős az erekciója – a nő feladja.

Viseld el!

Évszázadokon át az volt a természetes, hogy a nőnek fáj, és a nő elviseli a fájdalmat. Nem volt ildomos élvezetet találni a szexben, sok nőnek még nemrég is azt mondta az anyja: Valahogy kibírod! Sőt, a férfiakat is arra tanították, hogy nem jó az, ha túlságosan élvezi a feleség az együttlétet, mert akkor állandóan „azt” akarja, s ha otthon nem találja meg (mert a férfi teljesítőképessége a nőtől eltérően véges), akkor majd máshol keresi meg. A középosztálybeli lányok ártatlanságának árát pedig a cselédlányok vagy a prostituáltak fizették meg. Ugyanis a lányoknak volt csak tilos házasság előtt szexuális életet élni, a férfiaktól – akik úgyis később nősültek – senki nem várta el, hogy megtartóztassák magukat. Ám a középosztálybeli lányok tiltott gyümölcsök voltak, így maradtak a kiscselédek.

Kapcsolódó írásunk: Mezítelenség és prüdéria

Janković Nóra
Cookies