Mennyi gondot okoz a pucér testünk mind a mai napig. 1950-ben közerkölcsbe ütköző szeméremsértést követett el a Balaton partján egy férfi, mert ruha nélkül vette meg a kiflijét. Nemrégiben pedig egy Vincent Bethell nevezetű férfiú állt a taláros testület előtt, mert több alkalommal pucéran jelent meg közterületen.

Bethell lelkes támogatója a „Legyetek maga a szabadság” elnevezésű mozgalomnak, amely a „nem szexuális indíttatású közmeztelenség” intézményét támogatja. Gondoljunk csak bele: az emberiség történetében a test eltakarása (és egyidejűleg a megmutatása) az egyik legfontosabb kérdés. A meztelenség a társadalmi normák elleni lázadást is jelenti.

 

A meztelenség története

Az embert pőrének teremtette a természet. Ám hiába jövünk mezítelenül a világra, a kultúránk nyakig felöltöztet(ett) bennünket. A társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünket jelzik a magunkra aggatott „márkás” ruhák is! Sokáig a mezítelenség számított természetesnek: az ősember nem szeméremből, hanem a hideg miatt húzta magára az állatbőrt. Az ókorban a görög atléták még mezítelenül futottak az olimpiai játékokon. Sok-sok évszázad telt el úgy, hogy nem volt szükségünk fürdőruhára. A középkor már tabuizálta a pucér emberi testet, a 16. században egyedül a boszorkányokat ábrázolták ruha nélkül. A hosszú ruha alól kivillanó, fedetlen boka volt az erkölcstelenség csimborasszója. (Pont most láttam Dubrovnikban azt a híres lépcsőt, ahol a korlátbábok közé homokkő lapokat illesztettek, hogy elfedjék a hölgyek bokáját!)

Ma már az Adrián szivárványos zászló alatt hajóznak a homoszexuális nudisták. Gyakran találkozhatunk velük a nyílt vizeken.

A viktoriánus korban ezt is sikerült tovább fokozni: Viktória angol királynő idejében még a meztelen széklábakat is felöltöztették. A gyerekek nem lógázhatták szabadon a lábukat, és még a csirkecomb említése is szeméremsértőnek számított. A művészetekben viszont a meztelenkedés a „megtűrt” kategóriába került. Botticelli Vénusz születése című festményét mindenki ismeri. A reneszánsz kori festményen Vénusz épphogy eltakarja mezítelen testét. Vagy ott vannak a barokk meztelen puttói, és Rubens rengő húsú pucér hölgyikéi! A felvilágosodás korában újra fókuszba került a csupasz emberi test, amit mindenképp el kellett fedni. A fürdőruhát ezekben az időkben nehezékekkel rögzítették, hogy véletlenül se csússzon félre.

venusz.jpg
Botticelli: Vénusz születése

A 19. században enyhült csak a szigor – és a 20. századra megjelentek a kétrészes fürdőruhák. Louis Réard autómérnök 1946-ban elkészítette az első bikinit. A nevét a Marshall-szigetek részét képező Bikini-atollról kapta. Réard úgy gondolta, hogy az ott végzett kísérleti atomrobbantásokhoz hasonló hatást válthat ki a férfiakból a kétrészes fürdőruha. S lőn! Valóban óriási port kavart az „aligrongy”, ám végül a világ elfogadta. Ma meg már akár toplessben is sütkérezhetünk a partokon. A falatnyi tangák és kivillanó bőrfelületek forradalmát éljük.

reard.jpg
Louis Réard, a bikini feltalálója

A naturizmus és a nudizmus kezdete

A naturista szemlélet az iparosodás és az urbanizáció elleni tiltakozás jegyében alakult ki, és a kivonulást hangsúlyozta, valamint a természethez való visszatérést. Mindez Németországból indult Freikörperkultur (frei – szabad, Körper – test, Kultur – kultúra) mozgalom néven. Az egyesületet 1898-ban alapították, s az első, úgynevezett FKK strandok is ekkor nyitottak meg. A mozgalom követői az egészséges életformát hirdették, és elvetették a kötött erkölcsi normákat. A naturisták a felszabadult meztelenségben hittek, mely „még a nemi érintésen is túlmutat”. A nudizmust és a naturizmust egy kalap alá veszik, miközben a nudista csak időszakosan szabadul meg a ruháitól (strandon, nudistatelepeken). A naturista meztelensége mögött filozófia lapul: a naturista a természet közelségét preferálja, óvja azt és ápolja.

Más személyek szexuális együttlétének titkos megfigyelését voyeurismusnak (vojőrizmusnak) hívják. Más néven: ez a kukkolás.

Meztelen igazság

Fajunk első lemeztelenedése, vagyis szőrzetünk elvesztése tette lehetővé, hogy több izzadságmirigyünk legyen. Ez fontos volt ahhoz, hogy képesek legyünk hosszabb távon futni, nagyobb testű állatokat leteríteni, energiadúsabb táplálékot magunkhoz venni (ami segítette idegrendszerünk fejlődését). Vagyis az oly gyakran elítélt meztelenség elősegítette fajunk vezető szerepének kialakulását. A mezítelen testhez fóbia is köthető: gimnofóbiának nevezzük a saját meztelen test és a más meztelen testek látványához kapcsolódó félelmet.

Kapcsolódó írásunk: Instamodellek és testképzavarok

–néva–
Cookies