A világos hajkorona már az ókori görögöknél is a tiszta szépség jelképe volt. Isteneiket és istennőiket így szőke hajjal, kék szemmel és fehér bőrrel ábrázolták – ez nem kicsit elütött a jellegzetes balkán külsőtől. A sötét hajú görögök ezért különféle aromás porokkal, búza- vagy rizsliszttel, a tehetősebbek pedig aranyporral próbálták kivilágosítani a hajukat.
Ezek a módszerek azonban csak átmeneti sikerrel jártak. Az antik Rómában szintúgy az aranyszőke haj számított szépnek. A gazdag nők gyakran viseltek platinaszőke parókát (ezt általában a germán nők levágott hajából készítették), mások pedig bonyolult kémiai eljárásokkal – bentonit agyag, madárürülék és mészkő keverékével – próbálták színteleníteni hajukat. A reneszánsz idejében a nők madárürülékkel vagy citromlével kevert „szőkítőket” használtak.
Ezek persze néha veszélyes keverékeket (timsó, mész) is tartalmaztak, utána pedig órákig ültek a napon, hogy a hajuk kifakuljon. Az eredmény gyakran a ma „Tizian-vörös”-nek nevezett árnyalat lett, s a módszer nemegyszer inkább eredményezett napszúrást, mintsem szőke hajkoronát. A barokk korban viszont a fehér hajszín volt a divat, minekután lisztalapú púderrel jól beszórták a fejüket. A parókák hatalmasak, nehezek és gazdagon díszítettek voltak, jól tükrözték a korszak túlzó pompakedvelését.
A nő és a hajfesték
Az első mesterséges hajfestéket 1907-ben fejlesztette ki egy fiatal francia vegyész, Eugène Schueller. Az új készítményt Oréale névre keresztelte (ez glóriát jelent). Két évvel később, amikor megalapította vállalatát, azt a L’Oréal névvel illette. Ennek ellenére a hajfestés még csaknem négy évtizeden át kizárólag a fodrászszalonokban folyt – a nők zöme bizalmatlanul, félve viszonyult a vegyi eljáráshoz. Az 1940-es években egyes szalonokban a hajfestést kérő vendégeket csak a hátsó bejáraton engedték be, mivel továbbra is élt az a nézet, hogy a szőke hajszín a ledérebb nők védjegye, s az efféle hívság nem illik egy tisztességes úrinőhöz vagy háziasszonyhoz. Végül 1947-ben a német Schwarzkopf-vállalat megjelentette az első, otthoni használatra szánt hajfestéket: ez azonnal megemelte az otthoni hajfestéshez folyamodók számát.
A szőkék jövője a WHO szerint kérdőjeles. Valószínűleg 200 év múlva eltűnnek, mert igen kevesen hordozzák magukban a természetes szőkeséget meghatározó gént.
A mumus: a hidrogén-peroxid
Kati fodrásznő, telefonszáma kézről kézre jár. A szebb eredmény érdekében nem fél a sokak által ördögtől valónak tartott erősebb hidrogén-peroxidot használni. (Nevét azért sem adja közre, mert tudja, sokan megköveznék miatta).
A szőkítés helyes módja kelti a legtöbb vitát a fodrászok között – mondja. – Világos hajszín esetében valóban elég a gyengébb peroxid is, viszont egy sötét, meleg tónusú hajnál általában szükség van előszőkítésre. Ezért néha hónapokba telik elérni a kívánt eredményt. Ha nem távolítjuk el a hajból a rezes színhatást keltő pigmenteket, akkor a hamvasító „lila sampon” sem segít, mert hajmosásnál kimosódik.
Sokan a haj szerkezetének roncsolása miatt tartanak az erős szőkítőktől. Te ezt hogyan látod?
Ha új vendég tér be hozzám, akinek még nem dolgoztam a hajával, akkor természetesen kivárok. (Nevet.) A múltkor az egyik vendégemnek eleve világos haja volt, ezért először csak a gyengébb, háromszázalékos peroxidot alkalmaztam. Rá kellett segítenem hajszárítóval – a hő ugyanis jobban „kiszívja” a hajat, s a végén már hatszázalékos peroxidnál tartottunk.
Vannak kollégák a szakmában, akik azonban nagyon ellenzik a háromszázalékosnál erősebb szőkítők használatát, viszont meleg típusoknál szükség van rá. Az erősebb peroxidot persze nem a hajtöveken, a meleg fejbőrön, hanem a hajvégeken alkalmazom. Szőkítést lehet egyébként felülről lefelé, vagy alulról felfelé is végezni. Én általában fentről lefelé haladok, s olyankor a balayage technikát alkalmazom. A balayage lényege, hogy az ecset segítségével finom átmenetet képezünk a sötétebb hajtő, illetve a világosabb hajvég között. Így egy sokkal természetesebb szőke hatást érhetünk el.
A szőke hajszín sokaknak átok, mert nehéz megszabadulni tőle…
Igen, mert a szőkeség nem mosható ki a hajból. Szőkítésnél ugye nem beszínezzük a hajat, hanem leszívjuk a haj pigmentjeit, hogy aztán a színtelen hajat elfedjük más színnel. Ám ha ez lekopik, alatta továbbra is világos marad a haj. Amint kimosódik a festék, a seszínű szőke ismét felbukkan, nyáron pedig a nap is rásegít.
Szőkített vendégeim sokszor kérdezik, hogy meddig marad benne a hajukban ez a sprőd világosság? A válasz: amíg le nem nő a haj! Jó tehát, ha még a haj világosítása előtt tisztában vagyunk a szőkítés erejével.
